Trianoni megemlékezés Komáromban: 95 év – 95 fáklya
A történelem viharai során kettészelt Komárom lakosságának együvétartozását hangsúlyozó és erősítő „95 év – 95 fáklya“ című rendezvény istentisztelettel kezdődött a helyi református templomban. Molnár Árpád lelkipásztor, püspöki titkár nem titkolta: a felvidéki magyaroknak Trianon miatt mindmáig van egyfajta kudarcérzetük, veszteseknek érzik magukat, „s ráadásul akadnak, akik éreztetik is velünk: jobb lenne, ha a Duna mögött lennénk...“. Hangsúlyozta: „A történelem arra bíztat: ki kell mondani, ami fáj, mert az elhallgatás megbetegít bennünket. Ki kell beszélni, meg kell gyászolni szeretteink veszteségeit, kudarcát a családban, az iskolában, a gyülekezetben, minden szinten, mert anélkül képtelenek leszünk továbblépni, újrakezdeni. A nyáj egyetlen tagjának sem lehet mindegy, hogy ütik-e őt azért, mert magyarul béget, álmodik és gondolkodik. A gyűlölködőket pedig ki kell gyógyítani a helytelen gyűlölködő gondolkodásmódból. Hallgatásunk tehát az ő javukat sem szolgálja...“.
Az istentisztelet után a nemzeti összetartozás napján közösen emlékezni akarók átvonultak a templommal szemben található Trianon-emlékműhöz, amelyet a Te Ügyed Kör (T.Ü.K.Ö.R) állíttatott. Talapzatánál már sokan – településük nevével megjelölt -- köveket helyeztek el, hirdetve: “A kő marad!”. Előbb Feszty Zsolt, a T.Ü.K.Ö.R vezetője üdvözölte a megjelenteket, köztük Molnár Attila túlparti és Domin István izsai polgármestert, valamint a baráti Endresz Csoport képviselőit és Popély Gyula történészt. Történelmi pillanatnak nevezte, hogy bár a révkomáromiak ötödik éve emlékeznek együtt a trianoni eseményekre, ám csak idén először tart közös megemlékezést a „két polgármester által irányított Komárom“. Szólt a helyi Trianon-emlékmű engedélyeztetésével kapcsolatos jogi huzavonákról is. Bejelentette: „Tavaly a bíróság hatályon kívül helyezte az illetékes műemlékvédelmi hivatal összes korábbi döntését. Azt azonban elfelejtették meghagyni, hogy most már kiadhatnák az engedélyt. Ezért idén elkezdődik a harmadik perünk, újra beadtuk az engedélyeztetési kérvényt...“. Végül hangsúlyozta: „Nekünk meg kell haladnunk Trianont. Ez azt jelenti, hogy nem kikerülni, nem átlépni rajta, hanem jól megemészteni, legyűrni, s aztán továbbmenni“.
Ez alkalommal Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a budapesti Színművészeti Egyetem tanára tartotta a gyásznapi emlékbeszédet. Hangsúlyozta: az 1920-asnál még súlyosabb Trianon – lelki Trianon ért bennünket 2004. december 5-én, amikor 1,2 millió anyaországi magyar megtagadta a külhoni testvéreit. Leszögezte: ha a kenyér héját elválasztják a cipó belétől, a héjában – ez esetben az anyaország határain kívül rekedt magyarságban – marad az erőt adó vitamin, amire mindnyájunknak szüksége van. Hozzáfűzte: ténylegesen szét sem szakíthatók azok, akik lelkileg összetartoznak. Azt is elárulta: nem szereti azokat a Trianonról írt verseket, amelyek a fájdalmat mélyítik. Azokat szereti, amelyek a Trianon-fájdalomból fakadnak, ám nemzetmegtartó recepttel is szolgálnak. Jó példaként említette Babits Mihály „Eucharistiáját“, amely utolsó négy sorával üzent a bárhol tömb- vagy szórványmagyarságban élőknek: „hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap“.
Az emlékműnél Fazekas Zsuzsanna lelkész is szólt a szép számban megjelentekhez, Korpás Réka diáklány alkalomhoz méltó dalokat énekelt, végül a résztvevők közösen énekelték el a Himnuszt.
Ezt követően a tömeg Arlett Tamás, az Endresz Csoport elnökének és 95 fáklyásnak a vezetésével átsétált a trianoni határon. Az Erzsébet-híd után a két városrész összetartozását jelképező Turulszobor-emlékmű megkoszorúzása következett. A Kecskés László Alapítvány által szervezett közadakozásból két és fél év alatt 2012-ben valósult meg a dél- és révkomáromiak közös nagy álma: a szoborállítás. A bronz mű alkotója Szmrecsányi Boldizsár szobrászűvész, talapzatát pedig Turi Attila Ybl-díjas építész tervezte.
A június negyedikei komáromi megemlékezés a dél-komáromi Szabadság téren a „Testamentum“ című zenés történelmi játék bemutatásával folytatódott, amelyet Koltay Gábor rendező, Komárom díszpolgára rendezett. Az előadás Alapy Gáspárról (1880, Komárom – 1945, Dachau), Komárom méltatlanul elfelejtett polgármesteréről szól, aki felvirágoztatta a trianoni békediktátum által kettészakított város déli részét.
Példaértékű lelki-szellemi-fizikai építkezés folyt 1920 után a csupán 7 utcás kis faluból virágzó 53 utcás kisvárossá váló Dél-Komáromban. Alapy 1921-ben kapcsolódott be a déli városrész vezetésébe, 1922-től helyettes, 1928-tól pedig kinevezett polgármester volt. Neki köszönhető az ottani Városháza épülete, a pénzügyi palota, két-két templom és imaház, három iskola, a rendőrségi székház, az adóhivatal, a pénzügyi laktanya, a vasutas-lakótelep és a strandfürdő építése. Polgármestersége alatt megháromszorozódott a város lakossága, illetve népkönyvtár, mozi és a magán zeneiskola nyílt. Népszerűségének köszönhetően és érdemeinek elismeréseként 1939. július 15-től az újraegyesített Komárom polgármestere lett. Õ volt az egyetlen nyilvántartott magyarországi polgármester, aki ellentmondott a zsidótörvényeknek és a deportálásoknak. 1944 nyarán nyugdíjazták, pár héttel később pedig a nyilasok zsidópártolás miatt a helyi Csillagerődbe, majd Dachauba hurcolták, ahol 1945 februárjában mártírhalált halt. Nevét Dél-Komáromban tér és szakközépiskola is őrzi, s a városvezetés köztéri szobrának a felállítását is tervezi. Alakját „A béke szigete“ címmel 1983-ban Bessenyei Ferenc színművész főszereplésével készült, Hajdufy Miklós által rendezett filmdráma is megörökíti.
Este fél kilenctől a Duna vasúti hídfőinél gyújtott Trianon-őrtüzek is emlékeztettek az 1920-ban meghozott szégyenletes döntésre, amely fájdalmas következményeivel közel egy évszázad elteltével is folyamatosan szembesülni kényszerülünk.
