Többször is újraéledünk

Első könyve, a Hoppárézimi! 1987-ben jelent meg, amelyet tizenhat évesen írt egyetlen működő mutatóujjával, mert az egy évvel azelőtt őt ért autógázolás miatt súlyos sérüléseket szenvedett, s mivel a beszélőképességét is alapos károsodás érte, csak írásban tudta közreadni gondolatait, mondanivalóját. Ezekből a naplószerű, mai szóval élve: bejegyzésekből állt össze a naplókötet, amely a nagykamasz fiú korához képest érett személyiségről, szinte felnőtteket meghazudtoló értelemről tanúskodik, azt bizonyítva, hogy az elesettségből felépülni igyekvő fiatalember óriási küzdelmet folytat annak bizonyításáért, hogy ő továbbra is ugyanaz, az élet szépségeit igénylő, szívós munkára képes srác, aki a baleset előtt is volt. Két év elteltével megjelenik Kitiltottak című regénye, s a kettő ötvözéséből sikeres színdarab készül, amelyet két éven át teltházzal mutatnak be a Madách Kamarában, később más színházakban, többek között Kassán is színre viszik a Hoppárézimi! színpadi átdolgozását. Harmadik kötetének címe: Törj át az üvegfalon!, ezt pedig 1999-ben az Öbölkör követte. Figyelemreméltó stílusát a nyelvvel való „játszadozás”, a sajátos szójátékok használata, a magyar szövegnek az angol szavakkal való ötvözése teszi érdekessé, könnyeddé, szórakoztatóvá. Mindez hozzájárul a nem könnyű élethelyzetek oldott, sőt humoros és önironikus ábrázolásához.

2012-ben kiadja a dédanyja önéletírásából szerkesztett Tenzi naplója című kötetet, majd ezt 2025-ben újabb, sorrendben az ötödik önéletrajzi regény, az Újraélet követi. Ebben választ kapunk a felvetődő kérdésre: miért csak 26 év eltelte után tér vissza „önmagához” Zemlényi Zoltán? Házassága felbomlása után a hallgatást választja, megpróbál szakítani múltjával, ami végül is teljesíthetetlen elhatározás, hiszen a családjával, két fiával továbbra is szoros kapcsolatban áll, és a közismertséget sem tudja kitörölni életéből, hiszen főleg a Hoppárézimi!-vel országszerte ismert lett, sokan példaképüknek tartották, felnéztek rá – még a nála idősebbek is, mert erőt tudtak meríteni az ő keménykötésű küzdelmeiből. Az újabb kapcsolatából született kislánya jelent ösztönzést a visszatérésre. És ez nagyon jó, mert az író munkáit szerető közönség további olvasmányélményekkel gazdagodhat, betekintést nyerve Zemlényi történetének folytatásába.

Szerencsére Zemlényi Zoltán témákból, közölnivalóból jó sokat tartogat tarsolyában. Az Újraélet fókuszában a család áll. Elsősorban gyermekei és a velük való kapcsolata, az együtt megélt élmények sorozata. De édesapja és édesanyja is fontos szerepet kap a regényben, a gyermekkori nyaralások, táborozások, kenutúrák, az otthoni mindennapok, beleértve a budapesti belvárosi életet. Főleg Apuskát emlegeti megilletődve, leszámítva legnagyobb szenvedélyét, a folytonos cigizést, mert nyíltan megvallja: azt mindig utálta. A nagyszülők szeretete is meghatározó az életében, sőt gyermekeit is szívesen vitte hozzájuk, amíg éltek, hiszen látta, mennyire gazdagodtak általuk.

Emellett helyet kapnak az új könyvben az új barátok, személyes vallomások és filozofikus eszmefuttatások. A régi őszinteség, emellett a vagány, ötletes, fantáziadús, leleményes stílus is újra visszaköszön a történések hiteles, nyílt, néha fájdalmas, máskor humoros aláfestésű elbeszélésben. Egy ikonikus naplóregényíró tért vissza az irodalmi életbe negyedszázados hallgatás után, és legújabb könyve is arra veszi rá az olvasót, hogy a felmerülő nehézségek ellenére se adja fel, hanem küzdjön, élje újra és újra az életét. Valójában sokszor éledünk újra, még ha olykor nem tudatosítjuk is. Ez a regény ráébreszt ennek szükségességére, és erőt ad az újrakezdéshez.

Zemlényi Zoltán: Újraélet, ZZ Company, 2025