„Többre készülődtünk: Féleurópát megváltani” – Győry Dezső emlékére
Ma 120 éve Rimaszombatban született Győry Dezső költő, író, az első Csehszlovák Köztársaság egyik legfontosabb magyar közéleti mindenese, a második világháború utáni történelmi regény kiemelkedő képviselője. De ahogy életében, úgy halálában sem kapta meg a neki járó elismerést. „Győry Dezső a poétanép ismeretlenje” – írja róla 1956-ban stószi magányából Fábry Zoltán, holott Győryt költőként annak idején Móricz Zsigmond üdvözölte elsőnek, nevezve Ady utódjának.
„Csak Ady élte ennyire magyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen imádsággal, ennyire minden pillanatában, ennyire Sors-küldötten” – ezekkel a szavakkal köszöntötte a magyar irodalomba berobbanó költőt Móricz Zsigmond, aki szerint „Benne van a magyar bánat egész régi skálája, de valami új erővel, az új szociális és emberi célok felé irányuló arccal és szívvel. Magasabban van e tekintetben, mint az itthoni költészet”. 1900 március 18-án született Rimaszombatban nemesi ősöket is számon tartó polgári értelmiségi család első gyermekeként.
Apja, Wallentinyi Dezső az Egyesült Protestáns Gimnázium magyar-latin-görög szakos tanára, míg anyja Győry Ida annak a Győry Jakab János hajdúkapitánynak a leszármazottja, aki szerepel Arany János Toldi szerelme című művében is. Ahogy Jókai Mór, ő is festőnek készül, de már a gimnázium önképzőkörében megjelennek az első zsengéi, s 17 évesen, a Gömör-Kishont című lapban lát napvilágot az édesanyjának írt, Köszöntés című verse. Ekkoriban Alsóvadászon él, ahol a Fáy családnál nevelőként dolgozik. Ibolyák címmel állítja össze első kötetét, de ez még nem jelenik meg.
Zavaros évek következnek nem csak a nemzet, hanem az ő életében is, 1918 márciusában hadiérettségit tesz, majd katonai szolgálatra hívják be. Az őszirózsás forradalom alatt szülővárosában nemzetőrködik. Apja óhajára Budapesten tanul tovább magyar-német szakon, díszőrséget áll Ady ravatalánál, de a Tanácsköztársaság alatt ismét szülővárosában találjuk, ahol a Gömöri Munkás című lap munkatársa lesz. 1920-ban már Altenburgban, majd Halléban találjuk, s hosszabb utazást bonyolít le a Harz hegységben.
Úti élményei még a saját családi neve alatt jelennek meg Hangulatok és gondolatok dalban és prózában címmel Galántán. A húszas években már számos felvidéki lap közli a verseit, 1922-ben a Gömör című hetilapban megjelentetett Iszapváros című cikke nagy port ver fel. A Gömöri Magyar Gazda Hamburgba küldi tanulmányai befejezése végett, hazatérte után ismét Rimaszombatban telepszik meg. Ekkor kezd publikálni a Prágai Magyar Hírlapban, a Kassai Naplóban és a Losonci Hírlapban is, ő lesz a Petőfi-centenárium és az országos Madách-emlékünnepély szónoka is, de irodalmi esteket is szervez. 1924-ben jelenik meg második verseskötetet Százados adósság címmel. Az ezt követő években a Trianon után formálódó szlovenszkói magyarság egyik legmegkerülhetetlenebb alakja lesz, 1925-ben a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a szerkesztője, megismerkedik Balogh Edgárral, akivel fontos szerepük lesz a Sarló létrehozásában.
Újarcú magyarok
Haladó, középutas nézetei miatt nagyon sok támadás éri, kidobják a Prágai Magyar hírlapból is, míg készülő kötetét Rábely Károly nem hajlandó kiadni. 1927-ben a Mi Lapunkban jelenik meg a Kisebbségi Géniusz, Győry költői hitvallása, amely a kisebbségi magyar fiatalság európai távlatú programja lett. Karácsony előtt jelenik meg az Újarcú magyarok című kötete, amelyet a Nyugatban Móricz is lelkesen üdvözöl. De nemcsak Móricz, Szabó Dezső is Győry lelkes olvasója, utóbbi az 1 000 magyar diák Ady-estjén című találkozón maga szavalja el Győry A magyar falu című versét. 1928-ban megszervezik a gombaszögi tábort, amelynek őrzászlóit Győry édesanyja varratja meg. Itt jelenik meg a Vetés című röpirat, második számában a Költő beszél című verse, amellyel üdvözli és útjára bocsátja a később Magyarországon és Erdélyben is híressé vált Sarló-mozgalmat.
Az elkövetkező évek a mindennapos küzdés jegyében telnek, egy időben ismét a Prágai Magyar Hírlap munkatársa, 1932-ben neki ítélik a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság irodalmi nagydíját is, s a Hol a költő? címmel megjelent kötetéért Balassa Bálint-díjat is kap. Miután ismét kiteszik a prágai laptól, a Dzurányi László által indított Magyar Újság felelős szerkesztője lesz. A lap egészen a müncheni döntésig jelenik meg. 1938 decemberében Zengő Dunatáj címmel már a nyolcadik verseskötete jelenik meg.
„Költészetének korabeli hatását nem művészi erejében, hanem helyzeti energiájából fakadó történelmi jelentőségében, a társadalmi-politikai eseményekkel közvetlenül összefüggő reagálásokban, a szociális igazságtalanságok elleni tiltakozásokban, az állhatatos és következetes antifasizmusban és háborúellenességben, a Fábry által hirdetett vox humana eszméinek költői megfogalmazásában kell keresni” – írja róla monográfusa, Szeberényi Zoltán, aki 1972-ben jelenteti meg a Vox humana poétája című kötetét Győry Dezső költészetéról.
„Elsősorban és teljesen politikai költő” – ezt ismét Móricz jegyzi meg róla, s mintegy ezt alátámasztva jelenteti meg fivére, Wallentinyi Samu magánkiadásában a Magyar Hegyibeszéd 1939 című, csaknem 400 soros poémáját, „amely lényegében egy kollektív érvényű önéletrajz: átíveli a felvidéki magyar kisebbség két évtizedes történelmét” (Szeberényi Zoltán). „Mindnek kívánom, amit egynek//hiszen közös a nyeremény,//én minden népet féltek attól,//amitől féltem az enyém” – írja, s a félelme nem alaptalan. Lassan egész Európát megszállja a barna veszedelem, s neki sincs maradása. Prágából és Pozsonyból is menekülnie kell, a háborút félillegalitásban, Beregszászon vészeli át.
Versek után/helyett történelmi regények
A háború végeztével 1949-ben Budapestre költözik, de az egykori dicsőség már a múlté. A baloldal tagadja meg, üzemi lapokba száműzik, s a költő elhallgat, de mivel tollát nem tudja a szögre akasztani, áttér a prózaírásra. Első regénye 1950-ben jelenik meg Veszedelmes ember címmel, amely Czabán Samu életét idézi meg. Azét a Czabán Samuét, akinek idővel a nevét is megtagadták a rozsnyói pedagógus-találkozón. 1955 szeptemberében jelenik meg a Viharvirág című regénye, amely nyolc hónap alatt három kiadást ér meg. 1956-ban József Attila-díjat kap. „Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt? Győry Dezső a poétanép ismeretlenje. A József Attila-díj reflektora egy pillanatra megvilágította fejét, nevét és művét: a szabadságharc gömöri regényét, a fél év alatt három kiadást megért Viharvirágot, de tolla lényegét, költészetét kevesen ismerik, tudják és mondják” – ezt 1957-ben, a válogatott verseit tartalmazó Zengő Dunatáj című kötete előszavában jegyzi meg Fábry Zoltán.
A Viharvirágot követi a Sorsvirág, majd a Tűzvirág, s a három kötet mintegy 2 200 oldalon ad látleletet a magyar történelem reformkori időszakától egészen 1920-ig. Kalla Mihály nagyapja mellett élt és kitalált hősök egész sora segít az eligazodásban a magyar történelem útvesztőiben. A nagy érettségi az 1918-19-es időszakot idézi meg, míg a Gömöri rengeteg című munkájában a második világháború helyi eseményeit dolgozza fel. Az újarcú magyarok regénye címen az Irodalmi Szemlében jelenteti meg készülő önéletrajzi trilógiájának első részét, 1970-ben harmadik alkalommal is megkapja a József Attila-díjat (Győry Dezső költőnek – életművéért, a közép-európai népek közeledését szolgáló költészetéért), s megjelenik az Emberi hang című válogatott verseskötete. 1974-ben még megéli a Czine Mihály által szerkesztett, Férfiének című kötetének a megjelenését. Ezt követően már csak a regénytrilógiája jelenik meg újabb és újabb kiadásokban, de mind a magyar-, mind a szlovmagyar irodalom(oktatás, történet) elfeledkezik róla, gyakorlatilag leírja.
Utóélete: a rimaszombati Városkertben egy emléktábla, ahogy sokáig emléktábla figyelmeztette az arra járókat a költőre azon a Gorkij utcai házon, ahol gyerekkorát töltötte. A városkert emléktáblát felújították, a Gorkij utcait viszont leszedték, s elsüllyesztették. 2003 óta A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya megrendezi a Győry Dezső Napokat, amely viszont nem sokat foglalkozik a költő személyével. „S bár elkallódott messiások//gúnyján kell ezt most vallani,//vallom: nem magunk s nemcsak népünk//akartuk, többre készülődtünk: Féleurópát megváltani.” Ha nem is sikerült, ők még legalább megpróbálták a lehetetlent. Végiglapozva a mintegy száz esztendős szlovákiai magyar irodalmat, Győry Dezső máig annak egyik legjelentősebb képviselője, aki nemcsak erről a száz esztendő kezdeteiről ad számot, hanem történelmi regényei segítségével több száz évet fog át, s kínál fel leendő olvasóinak.
Juhász Dósa János
