Thornton Wilder amerikai író 125 éve született

Kilencéves volt, amikor apját, egy szinte bigottan vallásos lapkiadó-diplomatát kínai konzullá nevezték ki, az ötgyermekes család ezután egy ideig Hongkongban, majd Sanghajban élt, hazatérve a kaliforniai Ojai-ban telepedtek le. Wilder az átlagost meghaladó műveltségével és intellektusával kilógott iskolatársai közül, akik a legváltozatosabb módokon gyötörték, ő pedig a könyvtárban talált menedéket. A nyomasztó középiskolai évek után rövid katonai szolgálat, majd az Oberlin College következett, ahol görög és római klasszikusokkal foglalkozott. A Yale Egyetemen töltött évek során született meg első darabja, a The Trumpet Shall Sound című.

1927-ben látott napvilágot legismertebb regénye, a Szent Lajos király hídja, amelyért Pulitzer-díjat kapott. A XVIII. század eleji Peruban játszódó történet azt kutatja, hogy az ország legszebb hídjának leszakadása, s az ott tartózkodó öt ember halála véletlen baleset, vagy isteni elrendelés volt-e. A vizsgálatot folytató Juniper atya nyomozása során feltárul élettörténetük, s kiderül, hogy mindegyikük élete válságos pontra jutott, így a halál egyfajta megváltás volt számukra. A regényt a magyar közönség számára felfedező és lefordító Kosztolányi Dezső azt írta róla: "...olyan alkotás, mely érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a könny". A regényből 2004-ben film készült olyan sztárokkal, mint Robert de Niro, Kathy Bates, Geraldine Chaplin, Gabriel Byrne, Harvey Keitel.

1938-ban jelent meg A mi kis városunk című darabja, amely jó ismerőse, Gertrude Stein egyik műve alapján készült. Ebben Wilder, szakítva a hagyományokkal, az avantgárd színház elemeit is magába foglaló sajátos színpadi technikával dolgozik, narrátort alkalmaz és a közönséget is bevonja a játékba. A nagy sikerű darabot, amelyért 1938-ban ismét megkapta a Pulitzer-díjat, Magyarországon is többször bemutatták.

Az 1942-ben Joyce Finnegan's Wake című műve nyomán készült Hajszál híján afféle modern és derűs időutazás az emberi történelmen keresztül, az emberi tapasztalat időtől és tértől független voltának bemutatása. Wildert ezért a művéért harmadszor is Pulitzer-díjjal jutalmazták.

A második világháború alatt az író a földközi-tengeri légierőnél teljesített szolgálatot, s helytállásáért többször is kitüntették. A háború után egy ideig a Harvard Egyetemen tanított költészettant. 1954-ben jelent meg az osztrák Nestroy műve nyomán készült Házasságszerző című darabja, amelyet 1958-ban filmre vittek, 1964-ben pedig Hello, Dolly címmel nagy sikerű musical készült belőle. Wilder 1963-ban megkapta az egyik legrangosabb amerikai kitüntetést, a Szabadság Érmet, majd 1967-ben A teremtés nyolcadik napja című regényéért a Nemzeti Könyvdíjat is elnyerte. Utolsó regénye, az 1973-as Theophilius North kritikusai szerint leggyengébb műve, színvonala nem éri el korábbi munkáiét.

Thornton Wilder 1975. december 7-én hunyt el a connecticuti Hamdenben, ahol Isabel nevű nővérével élt együtt. Magánélete szigorúan zárt terület volt közönsége számára, soha nem vallotta be nyíltan homoszexualitását, s műveiben is kerülte az erre való utalást. Egykori társa, az író és egyetemi professzor Samuel M. Steward azonban több interjúban is vallott kapcsolatukról. A külső szemlélő számára finoman fogalmazva is furcsa volt ennek a két oly igen eltérő habitusú embernek a viszonya: Wilder visszahúzódó, csendes és zárkózott ember volt, míg Steward habzsolta az életet, Phil Andros néven pornóregényeket írt, Phil Sparow névvel pedig több tetoválószalont is működtetett.