Szereti ön Széphalmot?
Írásunk október 27-én, Kazinczy Ferenc születésének napján látott először napvilágot abban a folyóiratban, amely az összes szlovákiai sajtótermék közül először viseli, meri viselni nevében a magyar jelzőt. Átsiklani is lehetne efölött, hiszen bárki legyinthet, ez ma már nem nagy kunszt, mindenki azt ír le, amit akar. Hogy magyarul bármit leírhassunk, kellett Széphalom, és megalapozója.
A trianoni határ által kettészakított város, Sátoraljaújhely része ma Széphalom. Itt élt, s itt van síremléke Kazinczynak, a magyar nyelv megújítójának. Ez bőségesen elég lenne ahhoz, hogy jó szokás szerint a személyével foglalkozó, s Kazinczynak emléket állító múzeumot hozzanak itt létre. Mégsem ez történt, s a nyugalmat árasztó, öt és fél hektáros széphalmi park Kazinczyra emlékeztetve ugyan, de egy általánosabb, mindig velünk levő fogalomnak, a magyar nyelvnek, és múzeumának ad helyet. Ahogy azt Nyiri Péter, a múzeum igazgatója elmondta, a 2008-as átadást követően voltak kritikus hangok, amelyek azt kérdőjelezték meg, hogy lehet-e, érdemes-e egy nyelvet múzeumba zárni?
Ezek a kérdések rövid időn belül el is haltak, hiszen világossá vált, hogy itt nem az anyanyelvet kívánják elsősorban bemutatni múzeumi körülmények között, hanem egy eszme, a Kazinczy által megfogalmazott „Nyelvében él a nemzet” intézményesülése történik. Ahogy megtudtuk, az eredeti cél is az volt, hogy nemcsak egy kiállítóhely, hanem egy közösségi tér is kialakuljon Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjének a helyén, a Kazinczy Ferenc Emlékcsarnok és a Kazinczy-sírkert szomszédságában.
Már Petőfi is, mint „szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma” gondolattal emlékezett meg Széphalomról, s tegyük hozzá, minden adott is ahhoz, hogy ne csak hivatalosan hangzó nemzeti emlékhely, de továbbra is egy tényleges zarándokhely legyen mindenki számára, aki felismeri és fontosnak tartja a megemlékezést arról, hogy a nyelv által egy közösségbe tartozunk.
Vannak anyanyelvi kiállítások más népeknél, nemzeteknél is, folytatja Nyiri Péter, többnyire nagyvárosokban, míg Széphalom, Sátoraljaújhely kettészakítottsága okán maga a kézzelfogható geopolitikai helyzet. (Sátoraljaújhely északi részét, és az ott keresztülhaladó vasútvonalat, Újhely néven, az első világháború után megalakult Csehszlovákiának ítélték, így az egykor összefüggő városrészeket az államhatár vonala szeli ketté.)
A múzeum megnyitása is nagy kihívás volt, hiszen meg kellett találni a legjobb módját annak, hogyan lehet bemutatni az anyanyelvet. Kiállítással, foglalkozással, tudományos munkával, könyvvel, rendezvénnyel, vetélkedővel. S így válik frázis vagy üres szólam helyett történelmi tapasztalattá az, hogy nyelvében él a nemzet. Sőt, a felfogásukban ez inkább szinte már cselekvési program – teszi hozzá az igazgató. Nyelvében él a nemzet, tehát ez tartja össze a magyarságot a Kárpát-medencében, és minden, amit tesznek, azért teszik, hogy ezt az eszmét bemutassák. Emellé sorakoznak még olyan fogalmak, mint a tudatos nyelvhasználatra való nevelés, amikor nemcsak grammatikaként mutatják be a nyelvet, hanem értékként. Bár beszélgetőpartnerünk tudatában van annak, hogy korunk nem szereti az erkölcsi-érzelmi nevelést, és inkább azt várja el, hogy egy bemutató száraz legyen és tudományos. Egy zarándokhelyen azonban nemcsak cél, hanem elvárás is, hogy rámutassanak, milyen gazdag a mi kultúránk, illetve megteremtsék, megerősítsék a nyelv és a közös kultúra által az egy közösséghez tartozás élményét, illetve a nemzeti azonosságtudatot.
A nemzeti öntudat és a nemzeti büszkeség olyan hétköznapi formákban is visszatükröződik a múzeum meglátogatása során, mint a vendégkönyvben való egyes bejegyzések. „Örülök, hogy magyar vagyok”, „Örülök, hogy magyar az anyanyelvem”, „Büszke vagyok a magyarságomra” – tehát az az élmény, amit itt megkap, ilyen bejegyzésekre ösztönöz sok-sok látogatót, folytatja szintén nem kis büszkeséggel az intézmény vezetője. A magunk részéről ezt csak az író Mészöly Miklós gondolatával tudnánk kiegészíteni, aki annak örül, hogy „milyen kedvünkre való véletlen, hogy magyarnak születtünk”.
Ahogy említettük, egy olyan fogalom, mint a nyelv bemutatása szakmailag is nagy kihívás, így az intézmény munkáját megtöltő tartalomra az összetettség a jellemző. A „csak egy” szempontból való megközelítés nem adna minden kérdésre választ, ezért vannak jelen olyan társtudományok, mint a néprajz, vagy akár az erkölcstan, irodalom, történelem, szociológia – csupa olyan tudományterület, amely a nyelvvel szoros összefüggésben van. A látogatói bejegyzések azt is bizonyítják, hogy a nyelvet is be lehet mutatni egy kiállítás keretében. Magyarországon erre a Magyar Nyelv Múzeuma megnyitásáig nem volt példa.
Örömmel halljuk azt is, hogy Széphalomra rendszeresen jönnek a határon túli magyar iskolák csoportjai, illetve, ha nem gátolja a járvány, akkor a múzeum is ellátogat a határon túli közösségekhez, és rendszeresen jelentkeznek határon túli pályázók az általuk meghirdetett versenyekre.
Utazzon el Széphalomra ön is!
Megjelent a Magyar7 2021/43.számában.
