Szeretetversek – A hit és a remény versei
A szeretet sokrétű. A szeretet feltétel nélküli, önzetlen és tiszta. És gyengéd, mély, türelmes, megbocsátó, megtartó és felszabadító. Fellinger Károly Borbála-ág című verseskötetében mindezekkel a jellemzőkkel találkozunk. Maga a költő nevezte szeretetverseknek az itt felsorakoztatott költeményeket. Az olvasó pedig elmerülhet és el-elgyönyörködhet az elé tárt csodaszép és meghitt gondolatokban, a meseszerű történetekben, legendákban, anekdotákban, a tanulságokat ontó verssorokban.
Négy ciklusból áll össze a kötet. Az első címe: Farsang végén. Ez a fejezet a hitre, az Istenbe vetett hitre alapoz, ámbár ezt a további fejezetekről is elmondhatjuk. Már az első verssel belecsöppenünk a Jézuska születése körüli időbe. Gyermeki őszinte hit és rácsodálkozás hatja át A Jézuska című verset. A Jézuska a csodákat / azonnal, / a lehetetlent három / napon belül teljesíti. / De hogy megértse a / világot, / ahhoz minden évben / újból és újból / meg kell születnie.
Hasonló áhítat, csodálat és megilletődés hatja át e ciklus további verseit is: Betlehem, Fenyőfa, természetesen megjelennek a Pásztorok, pásztorok is, na meg a Karácsonyi asztal, amelyről nem hiányozhat az illatos Kuglóf, Mákos guba, Mézeskalács, Bejgli, Hókifli, Gyümölcskenyér. Ez a süteménysokaság nemcsak „szem-szájnak ingere”, hanem egyben a család, az összetartozás, a ragaszkodás és az ünnep jelképe. A Hold udvarában pedig sürögnek az angyalok – éppen nagymosás van. De felmerül egy aggasztó kérdés: szárítókötél híján hova teregessék csillagpor palástjukat? Szárítókötél lesz / a vén Hold sugara, / ruhaszárítójuk / a kócos nap maga. Így kapcsolja össze a költő a földi létet a mennyeivel. Karácsony után egy kedves, és persze igazi „fellingeres” Újévi köszöntő következik. Majd megérkezik a farsang, sőt már Farsang végén járunk. S ha farsang, akkor Fánk is kerül az asztalra – lekváros, vaníliás, szalagos. Ezután a nagyhét történetét olvashatjuk, összefoglalva a Szózat című versben: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, Júdás árulása, közben Pilátus a kezét mossa, mondván: döntsön a nép akarata. Megfeszítés. Feltámadás. A Szózat utolsó versszaka: Ám harmadnapra feltámadt, / alázat lett és kegyelem, / a szeretet előbb-utóbb / mindig igazságot teremt.
Külön figyelmet érdemel a Szálka című vers, amely rendhagyó rálátást vetít elénk Jézus feltámadására: Megváltó fia, s Mária / egymás szemébe néz, remeg, / a Szűzanya csak annyit mond, / feltámadtál, de féltelek. // Rezeg a fán a friss levél, / a hangja angyali dallam, / Jézus üdvözli jó anyját, / a fülébe súgja halkan: // A halált legyőztem, anyám, / és nem fájt a dárda hegye, / de a keresztfa szálkáit / nem felejtem el sohase. // Bennem maradnak hűségnek, / mindegyikük fájó, árva, / testemben a kivágott fa / a megváltás keresztfája.
Fellinger Károly szavaival élve – mint fentebb említettük – a kötetben fellelhető költemények szeretetversek. Hozzátehetjük, hogy ezek egyben a hit, a remény és a hűség versei is. A további három fejezet is ezt bizonyítja. Egy-egy vers nem csak egy történet vagy motívum, hanem az emberi élet egyes állomásainak füzére. Az ízek és ételillatok nemcsak a táplálkozás jellemzői, hanem az otthont, a hagyományokat is megjelenítik.
A kötet második ciklusa, a Kacsalábon forgó kunyhó foglalja magában a verseskötet címadó versét. A Borbála-ág, ahogy több más vers is, nemcsak magára a virágzó ágra utal, hanem az életet adó, a túlélést jelentő jövő évi termésre is. És ehhez a hatalmas fogalomhoz nem is kellenek hangzatos, még kevésbé harsogó szavak, csupán kedves és csendes kifejezések, amelyek a szívet és a lelket melengetik.
A Szent László-tárnics című ciklus versei sem hivalkodók, pedig nagy emberek életét, próbatételeit és mártíromságát mesélik el – egyszerű szavakkal, de meggyőző bizonyossággal. Bibliai történetek, legendák, anekdoták elevenednek meg ezekben a versekben, példaképek – királyok, szent életű nők, vértanúk – esetei tárulnak elénk: Zoborhegyi Szent Benedek élete, Márton köpenye és lúdjai legendája, Szent Asztrik története, Országalapító Szent István hagyatéka, fia, Im-re herceg halála és üzenete, Szent Erzsébet jósága, Szent Margit szenvedései – felajánlva a tatárjárás befejezéséért.
A kötetet a még csendesebb ciklus, a Fohász zárja. Különleges, egyben fontos és kívánatos lehetőséget nyújt az elmélyülésre, a lelkünkbe, önmagunkba fordulásra. Nem kerülhetjük meg a Ne alázd meg című verset, amely a kevésbé érzékeny embert is elgondolkodtatja, merengésre bírja: Ne sértsd meg a szegény koldust, / a bolt előtt, ha enni kér, / cserébe kívánj valamit, / érezze, hogy valamit ér. // Mondd, vigyázzon autódra, / ne lopják el, míg boltban vagy, / még ha azt kulcsra zártad is, / ne legyen szívedben harag. // Ne alázd meg a szenvedőt, / ne hagyja szád el semmi vád, / kérjed, hogy az ötven centért / mondjon el érted egy imát.
Fellinger Károly versei magukkal ragadnak, olykor megnevettetnek (hiszen most sem takarékoskodik a humorral), de ezúttal leginkább áhítatra késztetnek, csendes elmélyülésre és a versek továbbgondolására, a hit erejébe való kapaszkodásra, a szeretet hatalmának megélésére, …mert ugye, mindig van remény – ahogy a Fohász című vers utolsó sora hirdeti.
A kötetet Marsai Ágnes hajszálpontosan ide illő, a versek hangulatát kitűnően aláfestő illusztrációi egészítik ki.
Fellinger Károly: Borbála-ág, AB ART Kiadó, 2026
Az írás megjelent a Magyar7 2026/38. számában.
