Szél, eső, napsütés, táltosok és boszorkányok…
Nem szerencsés, ha időjósnak nevezik a meteorológusokat, még akkor sem, ha az előrejelzések során a reál tudományok közül talán az egyik legnagyobb hibaszázalékkal kell dolgozniuk. Nem szerencsés továbbá az áltudományos állításokat készpénznek venni, azonban el kell ismerni, hogy a népi gyógyászatnak is vannak eredményei, hiszen ahogy az időjárással kapcsolatos népi megfigyelések, úgy a népi orvoslás is tapasztalatokon nyugszik, akárcsak a tudományok. A gond csak akkor van, ha a „szemfényvesztést” természetgyógyászatnak vagy tudománynak állítják be.
Nem különösebben értek a meteorológiához, úgy vagyok vele, mint a legtöbb mai ember, hogy kíváncsiságból, olykor gyakorlati okokból a tévében megnézem az időjárás-előrejelzést, vagy a mobilon megnyomok egy gombot, s már látom is, milyen idő várható tartózkodási helyemen az elkövetkező órákban, holnap, holnapután és az előttünk álló vagy tíz napban. Különösebb panaszra nincs ok, nagyjából „bejön” az előrejelzés, és olykor módosítják is közben, nyilván a szatellitből érkező adatok nyomán. Gyerekkoromban, vagy negyven éve, emlékszem, bemondták a rádióban az időjárás-jelentést, de az még messze nem volt ilyen pontos. S mi volt még régebben?
Az emberek saját és mások megfigyelései nyomán próbálták előre jelezni az időjárás bekövetkezendő változásait, és sok minden mást, ami ezzel összefüggött. De hogyan? Aki belelapoz abba a könyvbe, amely a minap a kezembe került, meglepődéssel olvashatja, miből is következtethettek eleink az eljövendő időjárásra, leginkább persze azok, akik a természet közelségében éltek, a pásztorok és a földművesek. Dehogy volt még akkor műhold, amely a Föld vagy más bolygó körül kering, és adatokat gyűjt vagy kommunikációt végez, s látja felülről bolygónkat, a körülötte szálló, mozgó, örvénylő légtömegeket. Ja, hogy így azért „könnyű” előre jelezni az időjárást? Persze így sem mindig jön be a tuti… Ha ennek a „tudásnak”, vagy inkább lehetőségnek a birtokában lett volna a gömöri kondás, a Pista gyerek, vagy a csallóközi szántóvető Bódi bácsi, ők is pontosabb időjósok lettek volna. Pedig figyelték a természet változásait, az égitestek mozgását, a felhők vonulását, a növények, állatok életét és reagálását a természet változásaira, és persze azt is, hogy az emberi szervezetre hogyan hat mindez.
A fentebb emlegetett könyv szerzője dr. Oláh Andor (1923–1994) minden vonatkozásban a természetes életmód híve volt, nemcsak orvosként, de természetgyógyászként (stb.) is. Talán a sok minden irányba kiterjedő érdeklődése ösztönözte arra, hogy sok más munkája mellett megírja „Az idő a gazda mindenütt…” – Népi természetismeret, időjósló megfigyelések és hiedelmek című könyvét, amely 1986-ban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó, Budapest gondozásában (lektorálta Aigner Szilárd és Andrásfalvy Bertalan). De voltaképpen mit is értünk időjóslás alatt? Nem nagyon lehet erre néhány szóval válaszolni, hívjuk hát segítségül Hoppál Mihály etnológus. folklorista néhány gondolatát:
A fentebb emlegetett könyv a témában feltárt, összegyűjtött anyagnak az esszenciája.
A szerző nemcsak orvos és természetgyógyász volt, hanem néprajzkutató, író, költő és műfordító. A könyvében szinte mindegyik hivatása (s az ezek révén szerzett tudásanyaga) tetten érhető.
Az öt fejezetre osztott könyv Előszavában Oláh Andor megjegyzi:
A szerző számára az összegyűjtött anyag több „puszta” folklórnál. A mai olvasónak értékes eszmefuttatással, magyarázatokkal, idézetekkel szolgál erre vonatkozóan, miközben nagyra értékeli az úgymond egyszerű emberek tudását, megfigyelői képességét.
Mégis, a nem szakmabeli olvasó elsősorban a folklórt látja a sorok mentén. A fentebb emlegetett öt fejezet címe is sokat elárul: Idő, idők járása, időjóslás; Sárkány, táltos, boszorkány; Nap, hold és csillagok; Levegőég; Jó óra, rossz óra.
A kötet több száz, vagy ezer szólást, mondást, rövid történetet vonultat fel, amely így vagy úgy összefügg az időjárással, az idővel. Az Égzengés, mennykő, villámlás alcím alatt olvashatjuk a több száz feljegyzett „tapasztalás”, megfigyelés, tényközlés között: „Vihar idején nagyapa szava: Hallod, kisfiam, a táltosok hogy zúgnak?! (…) valami tátosfelleg lehetett (…) Istenítélet jött a Varga János halálával (…) Úgy csattant, villámlott, hogy azt borzasztó vót hallgatni, mikor meghalt, meg mikor temettik! Hát aszonták, hogy ilyen vót az ilete aszt ezir van ilyen zajos idő. (…) Hetedik gyereke születéséről így beszél: Hetedik gyerek, hetedik gyerek és az Úr napján született. Zengett-villámlott, csattogott, esett az eső mikor született…” Ez utóbbi megállapítás azért is érdekes, mert olvastam évekkel ezelőtt valahol, hogy a gyermekek nagy része viharban születik, hogy igaz-e nem tudom, de rám ez mindenképpen vonatkozik.
A könyvben számos szép, a témához kapcsolódó irodalmi idézet is megtalálható olyan alkotóktól, mint Veres Péter, Darvas József, Ady Endre, Tamási Áron és mások. A könyv, ha úgy tetszik a témához kötődő megállapítások, szentenciák stb. gyűjteménye, amely az egész magyar nyelvterületet reprezentálja, pl. a Csallóközt is ilyen és ehhez hasonló megállapítással:
A bukovinai csángók szerint
vagy kalotaszegi adatok szerint:
Az egyes fejezetek „témái” is beszédesek: népi időjóslás; „meteorológiai mítoszok”; kozmikus hatások a szervezetre. Néhány jósló eljárás is ismert volt, főleg a naptári ünnepekhez kapcsolódva. Sokat közülük ma is ismerünk, s ha bár nem hisszük, mégis némelyiket emlegetjük, mondjuk. Pl.: A januári mennydörgés sok szelet hoz; ha Mátyás fagyot talál, elviszi, de ha nem talál, akkor hoz; ha Gergely megrázza a szakállát, akkor még áprilisban is hó lesz; „Sándor, József, Benedek zsákba’ hozza a meleget”; ha a fagyosszentek napjai hidegek, hosszú ősz várható; ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog; „ha Katalin kopog, karácsony locsog” vagy fordítva. Jósolnak persze természeti jelenségekből és bizonyos állatok viselkedéséből is: „ahány nappal Szent György előtt kijönnek a békák és kígyók, annyi napig lesz még hideg; ha a békák nagyot brekegnek, eső lesz; minél nagyobbat túr a vakond ősszel, annál hidegebb lesz télen; ha a fecskék későn jönnek, akkor még hideget éreznek; ha a verebek, tyúkok a porban fürödnek, akkor eső lesz; ha a tyúkok sokára ülnek el, esőt éreznek; ha a falevél ősszel korán lehull, azt jelzi, hogy korán jön a tél; ha ősszel sok a gomba, sok hó várható; ha a holdnak udvara van, akkor szél lesz; ha felhőben nyugszik le a nap, eső lesz; ha vörös az ég alja, szél lesz” (Hoppál Mihály tollából).
Dr. Oláh Andor rengeteget írt, sok szakcikke jelent meg, előadásokat tartott, az egészséges, természetközeli és természetes életmód népszerűsítője volt, s mint már szó volt róla, orvos, természetgyógyász és folklorista. Nos, aki ebbe a könyvébe belelapoz, olvasgatja, nemcsak érdekes megállapítások birtokába jut, de megcsodálhatja az egyes tájegységek szép nyelvén elmesélt „bűvös” történeteket. A könyv hátsó borítóján olvashatjuk:
Ez az érdekes, különös könyv jó olvasmány lehet a nyári kikapcsolódás ideje alatt is.
