Százkilencven éve hunyt el Goethe

Goethe Frankfurt am Mainban, gazdag patríciuscsaládban született 1749. augusztus 28-án. Irodalmi pályája rokokó versekkel indult, a szerelmet és a bort dicsérte. Jogi tanulmányai során Strassburgban találkozott az irodalmár-filozófus Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészet, valamint Shakespeare jelentőségére. Vele "versengve" született meg Goethe Götz von Berlichingen című vadromantikus drámája, amely vaskos trágárságai miatt nagy vihart kavart, szerzőjét viszont a Sturm und Drang irodalmi mozgalom egyik vezérévé tette.

Goethe 1772-től a wetzlari birodalmi kamarai bíróságon dolgozott, itt ismerte meg egy per során a Faust Margitját ihlető gyermekgyilkos anyát. Wetzlari ismeretség volt Charlotte Buff is, aki iránti szerelme ihlette Az ifjú Werther keservei című szentimentális levélregényét. A kötet botrányos világsiker lett, hatására a reménytelenül szerelmes ifjak között megnőtt az öngyilkosságok száma.

1775-ben Károly Ágost weimari herceg, egykori egyetemi társa meghívására Goethe a városba költözött, s hamarosan a kis állam nélkülözhetetlen miniszterévé emelkedett. Hajtotta a politikusi becsvágy, Weimart a polgári jólétet szolgáló mintaállammá kívánta fejleszteni. Ebben az időben kezdődött szenvedélyes szerelme a férjezett Charlotte von Steinnel, akiben méltó szellemi társra is lelt. 1786-ban Itáliába utazott, az út az antikvitás felfedezésének élményével ajándékozta meg, ekkor születtek Iphigenia Taurisban és Torquato Tasso című drámái, valamint a Római elégiák.

Hazatérve Christiane Vulpius lett élettársa, akitől több gyermeke is született. Korábbi hivatalait már nem vállalta, az udvari színház igazgatója lett. 1794-ben kezdődött nagy barátsága Schillerrel, akivel lapot szerkesztett, balladákat és xéniákat (szatirikus epigrammákat) írt, s Schiller biztatására fejezte be fejlődésregényét, a Wilhelm Meister tanulóéveit. A világirodalom talán legnagyszerűbb párosa soha nem tegeződött össze, Herr Exzellenznek, illetve Herr Doctornak szólították egymást. Schiller 1805-ös halála után Goethe intellektuális magányát a jénai romantikus iskolához fűződő kapcsolata enyhítette, Vonzások és választások című regényének témaválasztásában is a romantikusoktól merített.

1818-tól nyarait fürdőhelyeken, Karlsbadban és Marienbadban töltötte, itt ismerkedett meg utolsó szerelmével, a 18 éves Ulrike von Levetzowval. Élete utolsó évtizedében megírta a Wilhelm Meister vándoréveit, 1830-ban pedig befejezte a monumentális Faustot, amelyben filozófiai, teológiai, politikai, gazdasági, mitológiai, tudományos és esztétikai kérdésekkel is foglalkozik, s teszi mindezt rendkívüli formagazdagsággal.

Goethe szépírói munkásságán túl természettudományos írásai is figyelemre méltóak. Színtanában foglalkozott színelmélettel, botanikai, biológiai ismereteit A növények alakváltozása és Az állatok alakváltozása című tankölteményeiben foglalta össze, ásványgyűjteménye Európa-szerte híres volt, elméletet dolgozott ki a hegységek keletkezéséről, a weimari hercegségben meteorológiai állomások sorát állíttatta fel.

1832. március 22-én halt meg Weimarban, utolsó szavai állítólag így hangzottak: "Több fényt". Halála után titkára, Eckermann Beszélgetések Goethével című könyvében adott képet az író napjairól, gondolatairól. 1885-ben alakult meg a Weimari Goethe Társaság, amely 1910 óta Goethe-emlékérmet adományoz azoknak az irodalmároknak, akik különleges erőfeszítéseket tettek Goethe életének és életművének kutatása és közvetítése terén. Weimarban működik továbbá a Goethe- és Schiller Archívum is, Németország legrégebbi irodalmi levéltára, amelyet 2012-ben újítottak fel.

Goethe hatása a magyar irodalomban is igen jelentős, számos kiváló költőnk, írónk fordította le műveit. Jelenleg is működik a Magyar Goethe Társaság, amely Goethe életének, szerteágazó munkásságának, német és európai kapcsolatainak és azok hatásának tanulmányozását és kutatását tűzte ki céljául.