Száz éve szól magyarul a rádió
1925. december 1-jén lesz 100 éve, hogy a Magyar Királyi Posta elindította a rendszeres rádióadást Magyarországon. Családi könyvtárunkban, mintegy erre „rímelve” egy Magyar Rádióról szóló kötet akad a kezembe, s ami még érdekesebb, alig néhány könyvnyire tőle egy másik – számomra már jóval ismerősebb – kiadvány árválkodik, miközben mind a kettő együtt (vagy egymástól függetlenül) „hetvenkedik” a cím és egyben a tartalom vonatkozásában is.
A magyarországi kiadvány címe: Közös hullámhosszon – 70 éves a Magyar Rádió 1925–1995 (megjelent a Magyar Rádió kiadásában); a honi kiadvány címe: 70 – Szlovák Rádió Magyar Adása 1928–1998 (megjelent a Szlovák Rádió kiadásában). Az első kiadvány jóval vaskosabb, kemény borítású és rengeteg fényképet tartalmaz. A másik is A4-es formátumú, vékonyabb, bemutatja a rádiózás elindulását (Cseh)Szlovákiában, de elsősorban a magyar ajkú hallgatókhoz szóló médium rövid történetét vázolja fel, visszaemlékezéseket közöl és az aktuális jelenre fókuszál (1998-cal bezárólag). Ez a kiadvány is sok fényképet vonultat fel (a régmúltból is érdekes, dokumentumértékű pillanatfelvételekre csodálkozhat rá a mindenkori olvasó), köztük felsorakoztatja a magyar adás belső munkatársainak a fotóit, de itt is megjelennek érdekes pillanatfelvételek, amelyek vagy munka közben, vagy más alkalommal készültek.
E rövidke írásban persze csak jelezni lehet a két (véletlenül) egymás mellé került kiadványban szereplő írások, dokumentumok hozadékát, mindazt, ami bepillantást enged e két fontos intézmény tevékenységébe, munkatársainak mindennapjaiba. A Magyar Rádióról szóló könyv mintegy előszavában Az első hetven év… címmel a rádió akkori elnöke, Szirányi János a következőket írta:
A rádióműsorküldési-kísérletek már korábban elkezdődtek, az első mikrofon Csepelen lett felállítva a „stúdió” pedig a „Posta Kísérleti Állomás udvarán álló bútorszállító kocsi, majd az állomás egyik szobája volt,”, ahogy azt a Locomotiv GT meg is énekelte:
Az indulás itt is hangversennyel kezdődött (miként a csehszlovák rádiózás esetében is).
A kiadvány erőssége, hogy évekre lebontva taglalja (1925-től) a rádió életének legfontosabb momentumait. Az utána következő képanyag önmagáért beszél. A dokumentumértékű fényképeken nemcsak régi műszaki berendezések láthatók, hanem korabeli emberek, szerkesztők, műsorvezetők munka közben és más helyzetekben, de a magyar élet nagyjai is megjelennek, és persze maga a hallgató.
A rengeteg fénykép közül találomra egyet említenék. Hajdadán (hol volt még akkor a televízió; az internet még a képzeletben sem létezett) a rádió igen sokat jelentett az embereknek. Már akkor is voltak sorozatok, pl. a Szabó család című… Nagyanyám mesélte, hogy szülőfalujában elnéptelenedett az utca, amikor a rádiójáték soron következő epizódját közvetítette a Magyar Rádió. Persze dőreség lenne azt gondolni, hogy a műsorokban nem volt ott az aktuális társadalmi-politikai korszak lenyomata. De a nosztalgia, meg a rácsodálkozás talán mindezt kissé háttérbe szorítja.
Mint fentebb már írtam, a Magyar Rádió száz éve, 1925. december 1-jén indította el adásait. A Csehszlovák Rádió születése körül is sokan bábáskodtak. A cseh (s egyben a csehszlovák) rádiózás bölcsője a prágai Petřínen ringott, olvashatjuk Ján Velíktől. Még 1919-ben, egy gyenge katonai adó segítségével megpróbáltak emberi szót és zenét közvetíteni. Ezt a kísérleti adást a prágai Károly Egyetem Fizikai Intézetében próbálták fogni. Egy évvel később már kerek egy órában, az akkori szóhasználat szerint rádiofonikus koncertet közvetítettek. Mivel akkor még rádióvevő-készülékek civilek tulajdonában nem voltak, a sugárzott műsort katonai vevők, postaállomások és tudományos intézetek fogták. Az adás olyannyira sikerült, hogy a Prágától kb. 800 km-re lévő Kassán is jól hallották.
Az 1922–23-as év fordulóján Radioslavia névvel létrejött Prágában egy társaság, amelynek már az elnevezése is jelezte, hogy a rádiózással kíván foglalkozni. A műszaki előkészületek és feltételek megteremtése után elindulhatott az adás 1923. március 29-én. Ennek a kicsúcsosodása volt az a nyilvános hangverseny, amelyre 1923. május 15-én került sor. Az egyeztetések, valamint a technikai és más jellegű feltételek megteremtése után 1923. május 18-án Csehszlovákiában (pontosabban Csehországban) megkezdődött a rádióműsorok sugárzása. A feljegyzések szerint ebben az időben csupán Anglia közvetített rádióműsorokat napi rendszerességgel. 1923. december 10-én ünnepélyes keretek között megnyitották a később Csehszlovák Rádióra átkeresztelt állami intézményt. Mint kiderült, nagy volt az érdeklődés a műsorok iránt a más anyanyelvű polgártársak részéről is. Ungváry Ferenc későbbi szerkesztőtől tudjuk, hogy a pozsonyi szlovák rádióadás voltaképpen 1926. augusztus 3-án indult.
A feljegyzések szerint a Csehszlovák Rádió 1928. december 16-án közvetített először magyar nyelven, Kassáról. Ezek után csak a következő év februárjában indult el a rendszeres közvetítés. Az adás szerkezetéről, a műsorokról keveset tudunk, hiszen a korabeli feljegyzések szűkszavúak. A mai értelemben vett hangrögzítés nem volt, csak a kezdetleges viaszhengeres, vagy bakelitlemezes hangrögzítés létezhetett. Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy az adás nagyobb részét a híradás és a közérdekű információk töltötték ki. Viszonylag nagy teret kapott az irodalom, a művelődés és a folklór is.
Talán jó páran azt is tudják, hogy az 1968-as Prágai tavasz idején a Csehszlovák Rádió pozsonyi stúdiójának magyar adása Gabonaváros néven illegálisan sugározta műsorait az akkor hivatalosan még át nem adott szőlőhegyi (Vinohrady) erősítőállomás segítségével. A Fórum Kisebbségkutató Intézet által megjelentetett és Popély Árpád által szerkesztett 1968 és a csehszlovákiai magyarság című kiadványban a következőket olvashatjuk a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának 1971-es vizsgálatával kapcsolatban, amely Szabó Rezsőt nevezi meg a Csemadok 1968. augusztusi szovjetellenes állásfoglalásainak egyik fő kezdeményezőjeként:
A hetvenedik évfordulóra megjelentetett kiadvány röviden felvázolja a múltat, számos fényképet közöl, de nagyobb hangsúlyt a szerkesztőségnek a könyv megjelenése idején végzett munkája kapott, miközben bemutatja az aktuális műsorok struktúráját.
E két kiadványt lapozgatni mindenképpen hasznos, mert sok érdekességet megtud belőle az ember mind a régi műsorokról és készítőikről, mind a rádiók, adások akkori műszaki feltételeiről.
