Számadás a felvidéki középkori templomokról
Nem számoltam, de legalább féltucatra tehető azoknak a kiadványoknak a száma, amelyek a Felvidéken épült középkori templomokat mutatják be képekkel illusztrált, szakszerű, mégis olvasmányos eligazító leírások segítségével. Ennek a sorozatnak egy összeszokott szerzőpáros, Görföl Jenő (a fényképek készítője) és Kovács László (a szöveg írója) a megálmodója és megvalósítója.
Olyan csapatot alkotnak, mint egy kenu- vagy kajakkettes tagjai; összehangoltan barangolnak Szlovákia történelmi vármegyéiben, hogy számba vegyék a sok évszázaddal ezelőtt román vagy gótikus stílusban épült templomokat és egyéb egyházi jellegű épületeket, különös figyelmet fordítva persze a belső díszítésre, valamint az ott található freskókra, festményekre és szobrokra.
Másfél évtizeddel ezelőtt a magyarok által is lakott déli országrészeken kutakodtak, azóta a kiadványok egyre jobb minőségű papírra nyomtatva látnak napvilágot a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában.
Néhány hónapja megjelent a legújabb kötet is, amely Nyitra, Zólyom és Túróc vármegye középkori templomairól ad összefoglalót.
Ezek a szakrális helyek olyan rétegét őrizik a hajdani magyarországi kultúrának és művészetnek, amely jobbára csak töredékesen maradt fenn, de módszeres odafigyeléssel, kitartó munkával mégis rá lehet bukkanni nagyon sok fontos összefüggésre és nem utolsó sorban értékes építészeti és képzőművészeti alkotásokra, noha a múló idő olykor kikezdte ezek épségét.
A kötet nagyobb hányadát az egykori Nyitra vármegyében található templomok teszik ki. Ezek ma már jobbára szlovákok által lakott helyeken állnak.
A másik két megye – Zólyom és Túróc – jóval szerényebb anyaggal szerepel a könyvben, aminek a magyarázata talán abban keresendő, hogy ezek a megyék később, a 14. század folyamán „szerveződtek” közigazgatási egységgé. Ennek ellenére az itt található templomok is érdemesek a figyelmünkre és mint a könyv Előszavában is olvasható, „mind a román, mind a gótikus stílusban épült templomok falfestészete, freskói, szárnyas oltárai messze földön ismertek.” Talán üdvös lenne, ha a Felvidéken is többet tudnának róluk.
