Szabó T. Anna: Pordal
Néhány vers úgy talál szíven, mintha pontosan rólam szólna, vagy inkább arról, amit elfelejtettem magamról. Szabó T. Anna költeménye épp ilyen.
Nem kiáltás, egy csendes figyelmeztetés, hogy nem vagyok gép, vagy menetrend, holott egyre inkább hatalmába kerít ez az érzés. A vers a rohanásról beszél és a kiszállás szükségességéről. Egy olyan világban, ahol a teljesítmény és a sebesség vált identitássá.
A költő lassú szavakkal szólít meg, a vers üzenete számomra, hogy ha minden elszalad mellettem, de már nem nézem, mert láttam ezerszer, akkor kell megállni. Kiszállni. Mert nem a csodák maradnak el, hanem a rácsodálkozás képessége sorvad el a mókuskerékben. A Pordal számomra nem csak vers, tükör. Egy halk felszólítás az önmagamtól és az élettől való elidegenedés ellen. Kijózanító.
