Szabó Magda a Kossuthon
A következő hetekben Szabó Magda nagysikerű regényeiből készült hangjátékokat sugároz a Kossuth rádió délutáni és esti Rádiószínházának műsorában. A száz éve született, Kossuth-díjas magyar író olyan ikonikus regényeket alkotott, mint a Freskó, a Pilátus, a Régimódi történet, Az őz, a Katalin utca vagy a színpadra és filmre vitt: Ajtó. Az írás már-már mitikus főszereplője, Emerenc az önfeláldozó szeretet és az emberi tartás példaképe. Talán, a legtöbb olvasó és televíziónéző a kamaszéveket, a leányinternátus életét bemutató Abigélt ismeri. Az írónő debreceni születésének, neveltetetésének is köszönhette a pályáján tett első lépéseinek magabiztosságát, és mindvégig megőrzött tiszta hangját. Erősen kötődött gyökereihez, a cívisváros címerében található báránymotívumhoz is. Saját mitológiát teremtett, először férje és szellemi társa, Szobotka Tibor író olvasta írásait.
A Für Elise címválasztása Beethoven ismert zongoraművére utal. A részben életrajzi ihletésű regényben az írónő két kislány: Dódi és Cili történetét dolgozza fel, amelyben szó esik önzésről és kiteljesedő, testvéri szeretetről a Trianon utáni Magyarország sajátságos légkörében. „Gyenge volt a súlyhoz, elejtette, akkor elindult az ajtó felé bakancsban, térdzokniban, pucéron, de amikor az ajtóhoz ért, leejtett ingét felemelte és odanyújtotta nekem, vegyem el azt is, neki nyilván se helye, se semmije, hiszen ez mind új holmi, amit most lassanként lefejtett magáról. Az inget valami szép, biblikus mozdulattal adta át, nem fogtam meg, a földre hullt, zizzenésétől úgy megrémültem, mint még soha semmitől...”. (hétfő–péntek, Kossuth rádió 13.06)
A Családi sáv a centenáriumhoz egy varázslatosan szép meseregény rádióváltozatával kapcsolódik. A Tündér Lala— a csintalan tündérfiú és barátainak kalandos története egyaránt szól gyermekekhez és a felnőttekhez (hétfő–péntek, Kossuth rádió 19.30).
Szabó Magda így vallott első regénye, a Freskó keletkezéseséről: „A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési formaváltozást eredményezett. Saját személyemről elfordult a tekintetem, elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot… A mű 1953-ban íródott, s ha nem megfelelő kezekbe kerül, bármit eredményezhetett volna, akár a Gulágot is” (hétfő–péntek, Kossuth rádió 21.30).
