Séta Móricz Zsigmond tündérszigetén
A 20. századi magyar prózaíró kapcsán valószínűleg sokan hallották már Tiszacsécse nevét, ugyanakkor sokkal kevesebben tudják, hol is található ez az aprócska, ám annál csinosabb falu, ahol a házak előtt rengeteg, színpompás rózsabokor illatozik.
Nos, Tiszacsécse amolyan vándorló falu, amely közvetlenül a magyar–ukrán határ közelében terül el Szatmárban. Egyetlen utcája a Tisza kanyarulatát követi. Az utca a falu közepén hirtelen kiszélesedik, itt áll a református templom és a harangtorony. Ebben a templomban keresztelték meg anno a kis Zsigmondot, erről a templom bejáratának bal oldalán egy tábla is megemlékezik.
A falu egykor egy picit távolabb, Milota közelében épült fel, ám a 17. században a megáradt Tisza elpusztította, ezért a csécseiek kicsit távolabb építették fel új otthonaikat.
Nevét írásos emlék először 1315-ben említi, és az is bizonyos, hogy 1344-ben a Kölcsey család birtokolta. Tiszacsécse alig néhány kilométerre található Szatmárcsekétől, a Himnusz költőjének nyughelyétől.
Vezetőnk, a Móricz Emlékház szomszédságában lakó idősebb néni szerint az író felmenői az 1780-as években érkeztek Csécsére. Móricz Zsigmond születése idején a családnak három háza volt a faluban, az egyik a Milota felé haladó út végén, ahol az író valójában született, s amelyet a ’70-es években lebontottak. A másik ház a falu kóródi végén állt, ezt Móricz Bálint eladta a falunak iskolai célokra, a harmadik pedig az, amelyben az emlékház nyert elhelyezést.
Móricz édesapja ezt a házat saját kezével emelte, és közel van a már említett templomhoz és harangtoronyhoz. Az író még a valódi szülőházában ünnepelte 50. születésnapját a falu lakóival együtt, és akkor lett a település díszpolgára is. Halálának 10. évfordulóján, 1952-ben azonban már ezt az épületet választották Móricz emlékházaként. Az épületen egy emléktábla tévesen hirdeti, hogy írónk itt született. A házban 1966-ig laktak, majd népi műemlékké nyilvánították, és még abban az évben megnyílt az első emlékkiállítás, majd 1979-ben a második, felújított kiállítás. Ez napjainkban két részből áll, egyrészt a paraszti enteriőrből, másrészt az irodalomtörténeti részből.
Az épület vályogfalú, taposott szalmával fedett, kicsi, háromhelyiséges lakóház, ahol van tisztaszoba, pitvarral egybekötött konyha és kamra. A konyhát a pitvartól nyílással áttört fal választja el. Az első szobában látható Móricz egykori bölcsője. A kamra egészen picike, és falát családi emlékek, az író írásainak részletei, megjelent könyvei, illetve az 50. születésnapján elmondott beszédének részlete díszíti. A konyha legfontosabb dísze a nyitott szabad kémény. Mindenütt döngölt padlót találunk. Az utcai szoba két kis méretű ablaka közül az egyik az utcára, másik az udvarra néz. Berendezése a vidék szegényparaszti életmódját mutatja be.
A portát deszkapalánk veszi körül, a kapu zsindelyes fedeles kapu. Az emlékház udvarán az 50. születésnapjára hazalátogató Móricz Zsigmondot ábrázoló egész alakos bronzszobor, Varga Imre szobrászművész alkotása áll, amelyet az író 100. születésnapján, 1979-ben avattak fel.
Móricz Zsigmond azonban ebben a házban mindössze 5 évet élt, mégis írásaiban a falut tündérszigetként emlegette. „Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére.”
Amikor a család elhagyta Csécsét, Prügyre siettek a rokonokhoz, ám legidősebb gyermeküket, Zsigmondot anyai nagybátyjánál, Túristvándiban hagyták. Itt is kezdett iskolába járni, majd elemi iskoláit Prügyön folytatta. Miután prügyi házuk váratlanul leégett, a szülők Sárospatakra költöztek, ahol fiuk tanulmányait a Református Kollégiumban folytatta. Ezt azonban nem fejezte be, mert három tantárgyból megbukott. Móricz Zsigmond végül Kisújszálláson érettségizett, ahol rokona volt az iskola igazgatója.
Ezután teológiára, illetve jogra jelentkezett, bár egyetemi tanulmányait sehol sem fejezte be és az Újság gyermekrovatának szerkesztője lett. Járta Szatmár falvait, gyűjtötte a meséket, a dalokat, a játékokat, és akaratlanul is jövendő írásaihoz a témákat. Négy gyermeke született, unokái ma is élnek.
Megjelent a MAGYAR7 48. számában.
