Sajátos időutazás „hrubíki” szókimondó stílusban, a komáromi Csemadok-székházban - KÉPEKKEL
Hrubík Béla, a Magyar Kultúra Lovagja az ipolynyéki, ipolysági és somorjai könyvbemutatója után december 13-án a komáromi Csemadok-székházba hozta el Az idők mezsgyéjén című új kötetét. A Csemadok Komáromi Területi Választmánya által szervezett író-olvasó találkozón annak elnöke, Petheő Attila beszélgetett a többkötetes szerzővel, aki a Csemadok országos elnökeként, az MKP Országos Tanácsának tagjaként, Ipolynyék polgármestereként és lapszerkesztőként is mindig kiállt a felvidéki magyarság érdekei mellett.
Nagyon találó az elmúlt évtizedek különféle tematikájú publicisztikai írásait összefoglaló (faj)súlyos kötet borítója, amelyen Szabó Ottó, kassai képzőművész Szent György című műve látható, s egyúttal méltó is a „sárkányokkal” gyakran magányos, szókimondó harcosként viaskodó Hrubík Bélához, akit az előszót író Molnár Imre történész, Esterházy-kutató „Ipoly menti gyürkőzzjánosnak” nevezett.
Bár a több más díja után a 2016-ban Magyar Arany Érdemkereszttel is kitüntetett tollforgató, aki a Százak Tanácsának szintén a tagja, korábban közösségi célok megvalósításához szerzett pályázati pénzeszközöket, ez neki a tervezett új könyve kiadása kapcsán nem sikerült… Ezért az áldásos munkásságát jól ismerő magánszemélyek, jóbarátok pár hét alatt összeadták a kötet megjelenéséhez szükséges mintegy 5 ezer eurót. Ekképp az ezer darabos példányszámban, nemrég elkészülhetett a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kft. gondozásában, a Vámbéry Polgári Társulás megbízásából.
„Ahogy elkopik, elkopott, közel másfél évtized alatt a nemzetrészünkből az igény az etnikai, kisebbségi létünket meghatározó és megvédő politizálásra, ahogyan nem tartjuk fontosnak, hogy a hangunkat meghallják, meghallgassák Európában vagy a pozsonyi várban, úgy kopik majd el az igény először az anyanyelvi óvodáinkra és iskoláinkra, majd az énekeinkre és a táncainkra, végül az Istennel bezárakozva, magunkra maradunk a templomaink kiüresedett padjai között, hogy elmondjunk még egy utolsó Miatyánkot a lelki békénkért” – írta a szerző a szívmarcangoló jövendölést. Szeretném azt hinni, hogy e könyvbemutató résztvevőinek nagycsaládias létszáma nem annyira az igénytelenségnek, hanem inkább a párhuzamosan, koordinálás nélkül megvalósuló helyi rendezvények sokaságának a következménye…
Petheő Attila röviden ismertette Hrubík Béla közéleti pályájának főbb állomásait, nem rejtve véka alá a közösségéért hosszú évtizedeken át önzetlenül, sosem anyagi érdekből dolgozó, mindenkor helytálló közéleti személyiség iránt érzett elfogultságát. A 471 oldalas kötetről pedig megtudtuk: az abban szereplő írások öt témakörbe sorolódnak, melyek a következők: 1. A haza, minden előtt; 2. A humorban nem ismerek tréfát; 3. A sportról, a fociról, a Covidról az olimpiáig, a lelátóról nézve, és ami mögötte van; 4. Az idők mezsgyéjén; 5. Az MKP után, a Szövetség előtt és alatt.
Hrubík Béla kifejtette: különféle világ- és belpolitikai, közéleti, sportvilágot érintő és helyi történésekre reagált, az írásaiba gyakran a csípős, szarkasztikus humort is belecsempészve. Az idők mezsgyéjén címmel pedig arra akart utalni, hogy a reflektálásai több évtizedet, korszakot ölelnek fel. Ezek a szövegek a „faces” közösségi oldalán jelentek meg, s míg eleinte növekvő olvasottságot váltottak ki, a vonatkozó algoritmus illetékesek általi manipulálása után egyre kevesebb érdeklődőhöz juthattak el. Nos, ennyit a demokráciabeli szólásszabadságról és őszinte véleménynyilvánításról, amelyek mégsem tántorították el őt attól, hogy továbbra is a tőle megszokott, szatíra műfajára emlékeztető „hrubíki” stílusban (pl.: Len(inkarnáció), nyílt levelek Lejtő Jenőként stb.) reagáljon az időszerű történésekre, kihívásokra…
A komáromi könyvbemutatón a többi között szóba került az általa mindig sokra tartott, s a földi létből már eltávozott Duray Miklós, Paulisz Boldizsár, Balogh Gábor, Böszörményi István áldásos munkássága, akikről egy-egy nekrológban is megemlékezett. „A barátaim kapcsán ki kellett írni magamból a nagy fájdalmat.”
Közéletünk jelenlegi helyzetére és a világpolitikai történésekre, az esztelen háborúkra is kitért, miközben szavaiból a felvidéki magyarságért való aggódás, a szülőföld szeretete tükröződött.
„Az 1994-es komáromi nagygyűlés idején olyan lehetőség volt a kezünkben, aminek nem tudtunk pontot tenni a végére, nem alakult meg a Duray Miklós által szorgalmazott Magyar Nemzeti Tanács. A saját hibánk, hogy nem volt B-variáns…Húsz éve nincs érdemi párbeszéd a jövönket érintő kérdésekben, pedig konstruktív vita kéne! Sajnos, jelenleg, harminc év után pedig már lelkileg sem vagyunk ugyanolyan szinten, mint akkor voltunk…” – szögezte le.
Hozzátette: a korszakváltást, a változást önmagunkban kéne elkezdeni. Az érintetteknek azt tanácsolta, hogy ne ragaszkodjanak foggal-körömmel a posztokhoz, inkább ötletgazdag, tettre kész fiataloknak adják át a helyüket, hiszen a korszakváltáshoz vérfrissítés is kell. A politikusok hitelességével kapcsolatban pedig kijelentette: „A hitelesség arról szól, hogy az illető által mondottak összhangban legyenek a cselekedeteivel – nem csak a megbízatási időszakában, hanem egész életében”. Megjegyzem, ez Hrubík Béla esetében így van!
A tabutémákat mellőző, tartalmas együttlét végén a szerző felolvasta a Mégis című, új versét, táplálva a reményt, hogy a komoly megpróbáltatások ellenére, összeszorított fogakkal, egymásnak baráti jobbot nyújtva, értékeket teremtve, isteni segítségben bízva… kell hinnünk a jobb idők eljövetelében. A megérdemelt taps után, karácsony közeledtével pedig valamennyi jelenlevőt megajándékozta az új könyve egy-egy példányával, melyeket szívesen dedikált. A Ma7-nek elárulta: Az idők mezsgyéjén című kötetét jövőre majd sok felvidéki és más magyarlakta helyszínen bemutatja, hiszen folyamatosan kapja a meghívásokat. Mindehhez olvasóink nevében is gratulálunk, a további életútjához vékányi erőt-egészséget, írói munkásságához pedig jóadag ihletet kívánunk!
