2020. március 30., 15:23

Ridegség, reménytelenség, szomorúság színesen, finomsággal, gyengéden

Március utolsó napján 120 éve, hogy megszületett Szabó Lőrinc költő, műfordító, a modern magyar líra egyik jelentős alakja. A Baudelaire-centenáriumra készülve  őt választotta társául két nagynevű kortársa,  Babits Mihály és Tóth Árpád,  hogy hárman fordítsák le a XIX. századi francia költő gyűjteményes verskötetét, a Romlás virágait.  Első  saját kötete, a Föld, Erdő, Isten  a költő 22 éves korában jelent meg, és ritka elismerésben részesült.

Galéria
+2 kép a galériában
Szabó Lőrinc

Kezdetben  Babits vette védőszárnyai alá, ám a fiatal költőtárs fokozatosan elveszítette mestere barátságát, miután az feleségül vette Tanner Ilonkát, a később felvett nevén Török Sophie-ként ismert költőnőt. Szabó félbehagyta tanulmányait, megnősült.

Előbb Az Estnél dolgozott, majd a Pesti Naplóhoz hívták, végül 1928 őszétől 1944 végéig a Magyarországnál lett olvasószerkesztő.

Így hosszú ideig Az Est -lapok nemcsak munkahelyet, de publikációs lehetőséget is jelentettek számára.

A költő élete tele volt szerelmi kalandokkal.

Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet negyedszázadon át szenvedélyes szerelme, rajongott kedvese volt, aki 1950-ben  öngyilkossággal vetett véget életének.

A költő házasságának történetével a Harminchat év című posztumusz levelezésgyűjtemény ismertet meg, szerelmi kapcsolatát A huszonhatodik év című szonettciklus és a Huszonöt év címmel megjelentetett dokumentumkötet örökítette meg.

1932-ben jelent meg Te meg a világ kötete, amelyet sokan a XX. század magyar lírája  csúcsteljesítményeként könyveltek el, és ez rangot adott számára. A Baumgarten-díjat háromszor nyerte el.

1945-től  haláláig jó barátság fűzte  Illyés Gyulához, akinek nagyon sokat köszönhetett. Ő ezt azzal „hálálta meg“, hogy Illyés felesége, Kozmutza Flóra lett utolsó szerelme.

Szabó Lőrinc személyes költő volt, aki létezésének  minden pillanatát  versbe szedte. Hegedűs Géza  A magyar irodalom arcképcsarnokában az alábbiakat írta róla:

A húszas években kifejezetten baloldalinak számított, a negyvenes években kifejezetten jobboldalinak. Ha költészetét vallatjuk, lehetetlenség akár ide, akár oda sorolni. Oly mértékben ridegen pesszimista, oly rossz véleménnyel van emberről, világról, hogy semmiféle politikai törekvés nem tud vele mit kezdeni. Talán egész költészetünkben nincs még egy ennyire hitetlen, semmiben sem bízó...,költő, aki saját lelki életében is csak lesújtót talál. Úgy látja, hogy az élet értelmetlen és kegyetlen, s ebben az életben ő maga is kegyetlen, nem tud feloldódni az emberi kapcsolatokban. Még a szerelem is kíméletlen élet-halál küzdelem, és ha véget ér, akkor nem múló gyász.
És mindezt a ridegséget, reménytelenséget, szomorúságot annyi finomsággal, oly sok színnel, nemegyszer oly sok gyöngéd kedvességgel tudja költészetté varázsolni, és ráadásul költészetéből úgy árad a kultúra szeretete, hogy az olvasó már maga se tudja, hogyan is érezzen az egyszerre oly riasztó és oly vonzó költő iránt. 

Legismertebb versei az Ima a gyerekekért, Különbéke, Semmiért egészen, Lóci óriás lesz, Huszonhatodik év...

Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.