Repüléstörténetek egy novelláskötetben
Stephen King, a horror és a thriller koronázatlan királya a rá jellemző alapossággal valami újat tett le az asztalra. Mentségére legyen szólva, hogy nem egyedül. A Rettegés a felhők felett című novelláskötetet ugyanis Richard Chizmarr és Bev Vincent segítségével adta ki, akik utánanéztek a szerzőknek, s megkeresték, kinek kell mindenképpen szerepelnie az antológiában.
A kötet tizenhét elbeszélést tartalmaz, amelyek különféle aspektusból szemlélik a repülés félelemkeltő érzését. King írta a felvezető szöveget minden egyes szerző műve elé, amelyekben röviden bemutatja egy-egy író életét, s a repüléshez vagy a repülőkhöz való kötődését. Vannak köztük olyanok, akik saját tapasztalataikra támaszkodtak a történetek megírásánál, ugyanis vagy a hadseregben szolgáltak, vagy megtanultak repülőgépet vezetni.
Lássuk a felhozatalt. Az első történet E. Michael Lewis Rakomány című műve, amely egy rakományfelelős szemszögéből tárul elénk nem éppen humoros köntösben. Való igaz, hogy a novelláskötet inkább borzasztani és megijeszteni szeretné az olvasót, így a történetekből némileg hiányoznak a humor kellékei. A repülőgépen (majdnem mindegyik történetből megtudhatjuk, hogy pontosan milyen típusú a jármű, milyen terheléssel rendelkezik, és hány méter magasan tud repülni) koporsókat szállítanak, amelyekben jobbára gyermekeket helyeztek. Ha egy kicsit is magunkénak érezzük a horrorisztikus és borzongató sztorikat, akkor nagyjából el tudjuk képzelni, mi lehet a csattanója a történetnek. Azért annyira mégsem félelmetes. A történetvezetés viszont szépen követhető, olvasmányos.
Egyébként ez a kötet legtöbb novellájára jellemző, bár voltak nehezen megérthető és olvasható történetek, amelyeket a cikk írója sem díjazott túlságosan.
Arthur Conan Doyle: A levegő lidércei című írása is helyet kapott a kötetben, holott sokkal elmaradottabb nézőpontból írja le a repülőgépek felépítését, tehát nem éppen kortárs műről van szó. Esetében a kezdetleges repülőkről kapunk egy egészen részletes leírást, s arról, milyen lényekkel hozza össze a sors a pilótát, aki hihetetlen magasságokból szemléli maga körül a horizontot. Nem feltétlenül rossz a történet, sőt inkább izgalmasnak mondható, bár a cikk írója inkább maradna a Sherlock Holmes-féle nyomozós sztoriknál.
A Rémálom húszezer láb magasságában történetét, ha nem tudnánk, hogy Richard Matheson írta, talán még azt is mondhatnánk rá, hogy Stephen Kingé. Aki rosszul van a repüléstől és ráadásul még a szeme is csal, ha kinéz a gép ablakán, s olyat lát, aminek nem kellene ott lennie, az kicsit sem lenne nyugodt az út során. Főleg, ha nem is hiszi el, amit látni vél. A történet olvasása során az ember lúdbőrzik az izgalomtól, vajon mi lehet majd a csattanója. Az egyik legjobb sztori a kötetben.
Ambrose Bierce A repülő masina című műve tulajdonképpen nem is a repülőgépekről szól, hanem az emberek hiszékenységéről, akik készek pénzt beléjük fektetni. Ez a kötet legrövidebb novellája, csupán pár soros az egész. A Zseniről szól, aki épített egy repülő masinát, de az nem akart felszállni és szét is esett idő előtt. Az emberek aztán adakozni kezdtek a második masina megépítésére.
Edwin Charles Tubb Nagy-Britannia egyik legtermékenyebb science-fiction írója volt. Az ő tollából született meg a Lucifer! című remek írás, amely borzongató, dermesztő és rendkívül egyedi. Az író egy baljós időutazási ötlettel kombinálja azt a tényt, hogy a légi utazás során a felszállás és a leszállás között nincsen kiszállás. Ebben a történetben Frank Weston hullaházi segéd, aki gátlástalan és egyenesen szadista ember. Az újonnan érkezett hulla ujjáról húzza le a gyűrűt, amelynek különleges képességei vannak, s ezután már csak bonyolódik a történet.
Az ötödik kategória egy jogi tanulmányok írójáról szól, aki egy CIA-s ügybe keveredik. Az al-Kaida is fontos szerepet játszik az ügyben, a történet vége pedig egyáltalán nem hétköznapi. Az író váltogatja a múlt és a jelen időt, ezért kissé csapongónak tűnhet az egész. Nagyon oda kell figyelni a történetvezetésre, mert könnyen elvesztjük a fonalat. Aki szereti a jogi precedensek olvasását, annak tetszeni fog a novella.
Dan Simmons írása a Két perc és negyvenöt másodperc arról szól, hogyan tudunk ennyi idő alatt eltöprengeni a ránk éppen lesújtani készülő halálon. Hiszen ennyi idő alatt olyan gyorsan történik minden, hogy szinte alig vesszük észre a mindennapokban. Ám ha az életünk forog kockán, minden másodperc számít. Kissé nehezen lehet ráhangolódni a történetre, de ha már elmerültünk benne, akkor viszi az embert tovább a ,,díendig".
Léteznek elvarázsolt tárgyak, mágikus erővel felvértezett varázstárgyak. A Diabolitos című novella pontosan egy ilyen misztikus dologról szól, amelyet ráadásul át kellett csempészni a vámon egy dél-amerikai országból. Ryan Rayburn III háta mögött számos csempészáru van már, ezért számára ez nem jelent gondot. Azonban őt is meglepi a repülőgépen kialakult drámai helyzet és a mágikus tárgyból áradó gonosz erő. Ez a mű Cody Goodfellow nevét dicséri.
Tökéletes disztópiát olvashatunk a Légitámadás című novellában, ugyanis egy másik világ lakói is meglátogatják a Földet. John Varley műve is természetesen az égben játszódik, de egy percig sem unatkozik rajta az olvasó, nagyon gyorsan pörögnek az események. Az egyik legizgalmasabb novella a kötetben.
Joe Hill – Stephen King fia – története is bekerült az antológiába. Az irányítás átadva című novella a repülőgépen utazók szemszögéből meséli el a történetet. Megszólalnak a business osztály, a turista osztály utasai, maga a kapitány, de a másodpilóta és a légiutas-kísérő is szerepet kap a mesélésnél. Vajon mi van akkor, ha a gépen utazók hamarabb megtudják, hogy az apokalipszis a küszöbön van, mint azok, akik a földfelszínén vannak? Stephen King méltán büszke lehet a fiára, mert ez a történet is remekül fenntartja az érdeklődést.
David J. Schow Ércmadarak című novellája a második világháborúban harcolt veteránról szól, akit meglátogat az egyik volt társának fia, hogy többet tudjon meg az édesapja és az ezrede küldetéséről és az ércmadarakról… Aki azonosul a második világháborús történetekkel, annak elég titokzatosnak hat a történet, aki pedig nem szereti ezt a műfajt, élvezni biztosan nem fogja.
A repülő szerkezet című novella szintén nem egy szokványos borzongató írás Ray Bradburytől, hanem inkább egy kínai tanmese. Jüan császár idején játszódik a történet, amikor is valaki épített egy repülő masinát. Csakhogy mikor megkérdezték az embert, mit hozott létre és mire jó, az ember nem tudott rá válaszolni. Ha jobban elgondolkodunk a történet végén, rájöhetünk, hogy a császár döntése nem volt annyira légből (haha) kapott, ami az ember és a masinája sorsát illeti. Bár a sztori valahogy mégsem illik a borzalmat keltő novellák közé.
A Zombik a fedélzeten című Bev Vincent elbeszélés hasonlít King A mobil című regényére, igaz csupán tematikailag hasonló, stílusban már nem. A zombis történetekről általában azt kell tudni, hogy valamilyen vírus miatt változnak át az emberek, és kezdenek el emberi agyakat enni, vagy csak hobbiból embertársaikra támadni. Számos filmes, könyves alkotás született már az élőholtakról, ám nem mindenkinek kedves ez a műfaj. Ha a Walking Dead bejött a nézőknek, akkor ez is tetszeni fog az olvasóknak.
Roald Dahlról legelőször a mesekönyvek és a gyermekkönyvek jutnak eszünkbe, de az És nem vénülnek meg… című írás kételkedést, fordulatokat és önéletrajzi beütést tartalmaz, hiszen az író remek pilóta volt a második világháborúban. Fin története kalandos és egyúttal kissé félelmet keltő is egyben. Kiváló írás, amely nem hagyja az olvasó figyelmét elkalandozni.
A krimi műfaja is képviseli magát az antológiában, ugyanis Peter Tremayne: Gyilkosság a levegőben című alkotása egy bezárt vécéfülkében rekedt áldozat rejtélyét próbálja feltárni – csavaros okfejtésekkel fűszerezve. Csak a repülőgép fedélzetén lehet a gyilkos, ha ugyan gyilkosságról van szó. Az is lehet, hogy öngyilkosságra került sor? Ezt a talányt fejti meg Garry Fane, kriminológus, aki szintén a gép egyik utasa. Letehetetlen olvasmány, igazi Agatha Christie feeling, csak röviden.
Természetesen a thriller és a horror nagymesterének története kihagyhatatlan a kötetből, ezért Stephen King A turbulencia-szakértő című művével aratott nagy sikert, amely igazolja, hogy még mindig a régi formájában tündököl a borzongatás koronázatlan királya. Léteznek olyan emberek, akik képesek megakadályozni egy-egy repülőgép-balesetet, mindezt úgy, hogy kapnak egy hívást ,,valakitől”, aki elküldi az emberünket arra a gépre, amely éppenséggel le fog zuhanni. Csodás, nem?
Az egyetlen kakukktojás ebben a kötetben a Zuhanás című iromány, amelyet James I. Dickeytől olvashatunk. Dickey szabadverse szerepel a kötetben, amely igaz történet alapján íródott, és egy légiutas-kísérő hölgyről szól, aki éppen lezuhan a földre. Minden érzés, amely akkor feltörhet az emberből, minden gondolat, amely megfogan abban a szent pillanatban benne van ebben a versben. A fájdalmat és a kétségbeesést érezzük a mű olvasása alatt, de ott van az az elfogadás is, amely abban a helyzetben talán helyénvaló is. Meghökkentő mégis kissé fennkölt is egyben.
Összességébe véve nem feltétlenül lesz a kedvencünk ez az antológia (talán mégis), valójában azokat a történeteket kell újra olvasni, amelyek valóban érdemesek rá. King neve szerepelt a köteten a cikk írója feltételezte, hogy nagy szám lesz maga a novelláskötet, de be kellett látnia, hogy tévedett.
Legyen saját ízlésünk, ne mondja meg senki, mit olvassunk, s hagyatkozzunk a belső megérzéseinkre, ha könyveket választunk a járvány idejére. Maradjunk otthon, s olvassunk sokat!
