Reich, Rejtő, P. Howard: egy zseniális író és egy kalandos élet nyomában
A Bodrogközi Magyar Közösség Házában Rejtő Jenő halálának 75. évfordulója alkalmából tartott előadást a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalmi muzeológusa, Thuróczy Gergely, az író életének és irodalmi munkásságának legjelentősebb kutatója. A vetítőképes előadás legfontosabb célja az volt, hogy bemutassa ennek a felemás módon megítélt írónak az életútját, közelebb hozza hozzánk, olvasókhoz egyéniségét.
Rejtő Reich Jenőként látta meg a napvilágot egy nem túl módos zsidó kereskedő családjában. Ősei még szegény falusi környezetben éltek, de minden generáció igyekezett egy kicsivel feljebb lépni, nagyobb településre költözni.
A Reich családba 3 fiú született, Lajos volt a legidősebb, aki kitűnő sakkozó hírében állott, öccse, Gyula diplomás ember lett, sikeres ügyvéd, kiváló bridzsjátékos, míg a legfiatalabb, Jenő több helyütt is folytatott középiskolai tanulmányokat, de nem jutott el az érettségiig. Mindhárom fiú rendkívüli memóriával rendelkezett, mindegyik valamiben nagyon tehetséges volt.
Jenő élete volt a legkalandosabb, hiszen sok mindenbe belefogott, ám ha valamiben nem bizonyult sikeresnek, azt abba is hagyta. Járt Rákosi Szidi szinitanodájába, szerette a szebbik nemet, irodalmi nagy kedvence Ady Endre volt. Fiatalon kacérkodott már az írással, elsősorban verseket írt, amelyeken nagyon erősen érződött Ady hatása.
1924-ben vette fel a Rejtő nevet, de később P. Howard és Gibson Lavery neveken is publikált. Életművének legjelentősebb részét 3-4 év alatt alkotta.
Első nyomtatásban megjelent tárcája a Fizetni! címet kapta, egyik társával ekkortájt próbálkozott Nagykörút címmel egy bulvárlap kiadásával is, amelyből mindössze egyetlen szám jelent meg. Operettszüzséi által lett igazán népszerű. Ő alkotta meg a Gróf Figaró, Úrilány szobát keres, és az Aki mer, az nyer c. operettek történetét. A színlapok és plakátok arról árulkodnak, hogy ezernél is több előadásban láthatta a közönség Rejtő színpadi műveit (operettek, bohózatok, kabarétréfák).
A ponyvaregények a 30-as években élték virágkorukat, ezek írásába maga is bekapcsolódott. Hetente több is megjelent belőlük, és trafikokban, utazási irodákban, újságos standokon árulták őket.
Művei „filléres regény”, tízfilléres ponyva(novella) formájában láttak napvilágot. Már életében a P. Howard írói álnév alatt született ponyvaparódiái lettek a legnépszerűbbek, sikerük épp a műfaj megújításában rejlett.
Alkotásait beoltotta egy kis pesti humorral, légiós történetei pedig a kalandregények paródiái voltak. Sokat írt, kéziratai kézzel készültek, roppant nehezen olvashatóak. Két felesége egyúttal a titkárnője is volt, ők gépelték műveit. P. Howardként 14 kalandregény(paródia), Gibson Lavery név alatt 5 db vadnyugati történet született írói műhelyében. Ha a regény borítójában a sárga szín dominált, akkor szomorú, tragikus történetet tartalmazott, ha a piros, akkor a humor volt a meghatározó eleme.
Sokat dolgozott, így sokat is keresett, ám nem tudott bánni a pénzzel, játékszenvedélye miatt az hamar kifolyt a kezei közül.
Nagy műgonddal íródtak művei, a ponyvaipar által elvárt színvonalat messze meghaladva. Az éjszakázások, a a különböző ajzószerek, a kávé, a cigaretta, és a korában patikában szabadon kapható Aktedron nevű amfetaminszármazék az utolsó évekre teljesen felőrölte idegrendszerét. Többször kellett szanatóriumban kezelni. Beteg ember létére kisegítő munkaszolgálatosként 1942. novemberében a Don-kanyarba küldték, ahol 1943. januárjában eltűntnek nyilvánították.
Utolsó könyve, A megkerült cirkáló már halála után került kiadásra.
