2024. szeptember 13., 19:30

Petrőci Bálint, a magyar irodalom macedónja

Nagy és szinte lehetetlen munkát vállal az magára, aki a 100 éve született Petrőci Bálint életét és írói munkásságát szeretné feltárni.

Sőreg
Sőreg – innen indult Petrőci Bálint
Fotó: Tódor Péter felvétele

Kolozsváron született macedónként, élete következő helyszínein bejárja fél Magyarhont: Sőreg, Szeged, Losonc, Pozsony, Miskolc, Fülek, s ismét Pozsony. Lelkes, de az eszmében hívő sematikusként kezdi, kétszer is mellékvágányra állítják, a vád előbb titoizmus, majd revizionizmus, de az általa választott irodalmi műfajokat sem igen kedveli a rendszer. Mi az, hogy krimi, pszichopatológia, pornó? Ezekkel a műfajokkal csak csínján lehetett bánni abban a rendszerben, s még örülhetett, ha valaki simán, elmegyógyintézet nélkül megúszta. Még a halála körül sincs minden teljesen rendben, máig tisztázatlanok a körülmények. Csak annyi bizonyos, hogy a kutya sem ugatott utána.

Petrőci Bálint
Petrőci Bálint 1968-ban
Fotó:  Új Szó
Sőreg, a kétbejáratú zsákfalu

Borisz Cvetov Popoffként anyakönyvezték 1924 szeptemberében Kolozsváron, apja itt volt akkoriban pék, de nyughatatlan természete gyorsan innen is tovább vezérelte. Pár évvel később már egy „gömör-nógrádi” falucskában, Sőregen találkozunk vele. Ez az alig 500 fős, folyamatosan csökkenő lakosú, de még mindig bőven magyar többségű falucska Gömör és Nógrád határán található, kétbejáratú zsákfalu, az egyik bejárata Gömörben, a másik Nógrádban található, vasútállomása viszont már Ajnácskőhöz „tartozik”.

A kis falunak több neves szülöttje is van, így Mihály Géza közgazdász, közíró, Taliga Ferenc magyar élvonalbeli labdarúgó, Szarka István, az Új Szó egykori munkatársa, de innen származott el a Kossuth-díjas mesemondó, Berecz András, akinek fiai István, Mihály és Márton se ismeretlenek a magyar nagyközönség előtt. Ebben a kis faluban töltötte a gyerekkorát Petrőci Bálint, aki macedón szülők gyerekéből lett ízig-vérig magyar író.

Persze, nem ő az egyetlen, valahol ezt az utat járta be annak idején Petőfi is. Életrajzi adatok híján csak találgathatjuk, hogy következett innen Szeged, ahol az általános iskola alsó tagozatát végezte, majd Losonc, ahol a Kármán József Gimnáziumban érettségizett 1943-ban, amikor az ismét Magyarországhoz tartozott. Itt jelenik meg első írása is 19 évesen a Losonci Hírlapban. Innen a miskolci jogakadémia következik, de az államvizsgát már 1949-ben Pozsonyban teszi le, s élete maradék öt évtizede már nagyrészt ehhez a városhoz köti. Mivel az egyetem nem ingyenes, maga is kipróbálja a kenyérsütést, apja mellett péksegédként dolgozik Losoncon.

Petrőci Bálint könyvei
Petrőci Bálint könyvei
Az első vád: titoizmus

Bár jogot végez, nem a végzett szakmájában helyezkedik el, hanem az első pillanattól kezdve újságíróként dolgozik. A kommunisták hatalomra kerülése után megnyílnak a látszólagos lehetőségek a megmaradt magyar kisebbség előtt, 1948 decemberében párthatározatra megalapítják az Új Szót, amely hetilapként indul, de rövidesen napilappá avanzsál, létrejön a Csemadok, s ismét megjelenhetnek magyar nyelvű könyvek is. Petrőci Bálint is belevágja magát a kisebbségi magyar élet habzsolásába, az Új Szó munkatársa lesz (a rádiós Nagy Jenővel együtt az elsők között lép a lap kötelékébe), míg elbeszéléseit a Fáklya, majd az Új Ifjúság és a Dolgozó Nő közli.

Ez utóbbi akkor is, amikor másutt épp nem engedik. 1951 áprilisában titoizmussal vádolják meg, s először dobják ki a napilaptól. Visszakerül Nógrádba, mégpedig Fülekre, ahol az akkor több mint háromezer főt foglalkoztató nagyüzem, a Kovosmalt üzemi lapjának (az is a Kovosmalt címet viseli) a munkatársa lesz.

Bár pár hónappal később visszakerül Pozsonyba, Fülektől „nem tud elszakadni”, a kisváros lesz első regényének, az 1963-ban megjelent Határvárosnak a „főhőse”. A folyóiratbeli közlések mellett 1953-ban két elbeszélésével (Közel a szívhez, Libusa brigádja) ő is szerepel a háború utáni első szlovákiai magyar antológiában, a Szőke József szerkesztette Új Hajtásokban.

petrőci
Petrőci Bálint középen
Forrón köszönik a Pártnak

S itt érdemes megállni egy pillanatra. A csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó által megjelentetett antológia 17 pályakezdő sematikus, hurráoptimista írásait közli. Ne feledjük, 1953-ban járunk, keményen dúl az osztályharc, s ekkor még a keleti blokk helyzete messze nem szilárdult meg. Ez csak az 1956-os népfelkelést elnyomó szovjet bevonulás után történik meg. S még nagyon friss a két pártvezér, Sztálin és Gottwald halála, s hol van még az a legendás, a sztálinizmussal leszámoló szovjet pártkongresszus. Szóval a lehető legsötétebb időszakban vagyunk, amikor mindenki retteg, mikor áll meg a háza előtt az a bizonyos fekete autó. Az antológia Bábi Tibor Köszönöm forrón a Pártnak című zengeményével indul, érdemes idézni:

Magyar vagyok, magyar,

ki hazájában is hontalan volt,

kit két ország is megtagadott.

Köszönöm forrón a Pártnak,

mely visszaadta a méltóságom,

– jogot és hazát adott…

Ez a Bábi írja majd pár évvel később Okulásul című híres versében, hogy Nyolc testvér közül mai napig// csak én maradtam meg magyarnak. S az is unikum, hogy amíg ő a magyar irodalom részese lett, bátyja, Alexander Pockody nevét a szlovák irodalom jegyzi a jelesei között. Visszatérve az antológiához, ebben szerepelnek olyanok is, akiknek a neve akkor már ismert az irodalomkedvelők körében, sőt önálló kötettel is rendelkeznek, mint Dénes György vagy L. Gály Olga, de már elkészült Veres János Fekete május c. debütkötetének a kézirata is (más kérdés, hogy az csak a szerző halála után, 2006-ban jelenik meg).

De vannak újoncok is a kötetben, Ozsvald Árpád, Nagy Irén, Mács József, Török Elemér, Csanda Sándor s olyan névtelenek, kinek mivel később nem jelenik meg saját kötetük (most ne firtassuk, hogy önhibájukból-e, mert nem voltak elég agilisak vagy idővel elapadt a forrás, amelyből merítkeztek).

Talán érdemes lenne felkutatni az arra érdemeseket, s egyszer egy közös antológiával meglepni őket, hogy nyugodtan elmondhassák ott fenn az égi íróasztalnál, írni akartunk és írtunk mi is Uram. Ebben a kötetben találkozhatunk például a csomai-balogfali Gál László,   a fülekpüspöki Mikus Sándor nevével (őt még Duba Gyula is kifigurázza paródiakötetében), a királyhelmeci Szűcs Bélával, a vágkirályfai Babos Lászlóval (akit nemrég fedeztek fel egy kötet erejéig), ahogy a később indulók közül a magyarbéli Fülöp Imrével, a pozsonyi Péterfi Gyulával, a besztercebányai Gály Ivánnal, a losonci Zsíros Istvánnal és sokan másokkal, akinek irodalmi emlékezetét a Fáklya, az Új Ifjúság, A Hét vagy az Irodalmi Szemle őrzi már csak.   

határváros
A Határváros című kötetének borítója
Az újabb vád: revizionizmus és opportunizmus

S most térjünk vissza Petrőci Bálinthoz, aki ekkor már ismét az Új Szó munkatársa,  – s amikor a prágai tavasz elfojtása után ismét mennie kell, a publicisztikai rovat vezetője –, s 1968-ban még a kollégáival együtt a lap 20. születésnapját ünnepli. Ekkor pályakezdő a minap elhunyt Miklósi Péter, míg a névsorban (és a halálba is) őt követő sajószárnyai Németh János a belpolitikai rovat meghatározó embere lesz évtizedekig. A vád Petrőci Bálint ellen: revizionizmus és opportunizmus.

Petrőci ekkor már többkötetes író, de a hatalom nem kegyelmez, s nyugdíjazásáig az Obzor Kiadó műszaki szerkesztője. Természetesen kizárják a pártból, felfüggesztik tagságát a Szlovák Írók Szövetsége Magyar Tagozatában.

Évek telnek el, amíg a hatalom feloldja az írói moratóriumot, s 1977-ben kiadhatja vaskos, kétkötetes Kommunisták című dokumentumregényét, amelynek rövidített változatát tíz évvel később Klára Košková fordításában szlovákul is elolvashatják.  „Igaz történeteket írok élő és időközben elhunyt elvtársakról. A mozaikszerűen az élet regényébe olvasó eseményekben, életsorsokban a szlovákiai kommunista mozgalom freskóját igyekszem megrajzolni” – írja az eredetileg háromkötetesre tervezett dokuregény bevezetőjében. A hatalom látszólag megbékél a penitenciát gyakorló íróval, aki fokozatosan visszatérhet az irodalmi életbe. A Szovjetbarát című lap magyar változatának lesz a szerkesztője, s 1988-ban a Madách Kiadó Hullám hullámot ér címmel új novelláskötetét is kiadja.1990-ben az Új Szó is rehabilitálja, s pár évig még utazó riporterként alkalmazza, mielőtt végleg nyugdíjba küldi.

Fülek, a Határváros

Az Új Hajtások című antológiában való szereplés után, ahogy Török Elemérnek, Ozsvald Árpádnak és Veres Jánosnak (Három fiatal költő), egy évvel később neki is megjelenik első kötete, a Megbékélt emberek, amelyben folytatja a már az antológiában megismert riportot elbeszéléssel bőven keverő hibrid műfajt, a lelkesedés hőfoka sem kisebb, s még várni kell a némi megtisztulásra, amely az 1956-ban megjelenő Piros virág című újabb novelláskötetében jön el.

Írásai már közelebb állnak a műfaji követelményekhez, az író árnyaltabban jellemez, gazdaságosabban bánik a mesével”

– állapítja meg a kötettel kapcsolatban Szeberényi Zoltán, aki Petrőcit beválogatja a 2000-ben szlovákiai magyar írókat bemutató portréesszé kötetébe is. A kötet nyolc, rövidebb-hosszabb elbeszélést tartalmaz, két írás is Július Fučík mártír kommunista író életét idézi meg. A vádlott vádol című írását később bővebben is kidolgozza. A kötet talán legjobb darabja az Amálka című elbeszélés, amely egy testileg-lelkileg szerencsétlen hétköznapi nő frappáns ábrázolása a történelem útvesztőiben. De ahogy ez, úgy más novellája sem szerepel később egyetlen válogatott antológiánkban sem. Szerepel viszont Duba Gyula Káderezés a (zseb)parnasszuson című kötetében, amelyben Duba „idézi” is egyik novelláját (Egy lány a sok közül) a Nyitott szemmel a nép között címen megjelent sematizmus túrta riportkönyvéből.

Az elbeszélések és novellák után 1963-ban jelenik meg első regénye, a Határváros, amely hivatalosan ugyan egy Alsóváros nevű településen játszódik, de amely pár oldal után leleplezi önmagát, itt bizony Fülek városáról van szó, s bár a regény fő cselekménye az 1956-os ún. ellenforradalom idején játszódik, annak bizonyos fejezetei visszanyúlnak a húszas-harmincas éveibe, s ahogy a regény első méltatója, Csanda Sándor megjegyzik, az egy újabb kísérlet a felvidéki magyar regény megírására, amelyre előtte Falu Tamás (Kicsinyesek) és Darkó István (Deszkaváros) tesz kísérletet.

A regény lapjain találkozhatunk  a zománcgyár máig kétes megítélésű igazgatójával, a Milota néven emlegetett Hulita Vilmossal, ahogy többen magukra ismerhettek a regény egyik fontos helyszínét adó középiskola vezetői közül is. Petrőci a regényben egyértelműen az ún. népi demokrácia mellett teszi le a voksot, s bár Csanda sok mindenben elmarasztalja a szerzőt, bizonyos csőlátásáért is, elismeri, a regénynek vannak maradandó értékei, s korrajzot felmutató értékei is. Fülek történetét később Lóska Lajos dolgozza fel Tábortűz a Vöröskőn című munkásmozgalmi regényében. Petrőci Bálint – miközben az Új Szó vezető munkatársa –, műfajváltáson megy át, a füleki regényében is megjelenő kalandos elemeket a lélektani ábrázolás eszközeivel vegyíti, s új regényeiben már azt a korban nagyon bátor felvetést  is megengedi magának: „nem az elmegyógyintézetbe zártak a bolondok, hanem azok, akik odajuttatták őket”. Amíg hősei közül nem egy végzi zárt intézményben, Petrőci hálát adhat a sorsnak, ő kényszerzubbony nélkül megússza, bár ahogy egyik név nélkül nyilatkozó egykori kollégája megemlíti, halála körül sem volt minden rendben. Az tény, hogy volt napilapja még nekrológot is elfelejt róla közölni.

1966-ban jelenik meg A szemtanú című bűnügyi-lélektani regénye, s ezt a vonalat követi az 1968-ban napvilágot látott Mágneses rácsok című, két kisregényt (Mágneses rácsok, Sötét pillanat), s egy abszurd drámát (Kakastánc) tartalmazó kötete is. Mielőtt a normalizáció éveiben egy időre elhallgattatják, még mintegy búcsúzóul megjelenik a Hosszú az éjszaka című kémregénye, amelyben Petrőci a Nyugat-Németországban székelő kémközpont és a pozsonyi, illetve prágai kémelhárítók párviadalát eleveníti fel.

A téma nemegyszer előfordul a kor magyar irodalmában és filmjeiben, elég, ha csak a Sellő a pecsétgyűrűn című kultikus Berkesi András-regényt vagy a Fotó Háber című játékfilmet említjük. „Kedveli a nyers, időnként az ízlés határát súroló jeleneteket” – írja róla Szeberényi, s tény, hogy a hetvenes években az Új Ifjúság, az Irodalmi Szemle és A Nő hasábjain megjelenő regényei (Csapda, Apostolok a Kopár hegyről, Tüzes levegő, Hol vagy, Ilonka?)  bőven élnek a meghökkentés eszközeivel. De még ma sem könnyű feltárni, mennyi írást jelentetett meg, ráadásul kitiltása miatt több álnevet is használt, így ő volt például Sente András is. Egyik akkori hetilapunk több bűnügyi történetét is közli, s mint a lap egykori szerkesztője megjegyzi, annyira élethű volt az egyik gyilkossági története, hogy még hosszú évekkel később is görcsbe szorult a gyomra, amikor hazafelé a sötét lépcsőházban hirtelen zajt hallott a háta mögött. „Ilyenkor mindig Petrőci regényének a kéjgyilkosa jutott az eszembe” – mesélte a lap munkatársa, aki csak annyit kért, a nevét még csak véletlenül sem áruljam el. Nem teszem. Viszont mindenképpen meg kell említenünk itt annak a korláti Vígh Rózsának a nevét, aki szintén a krimi műfaját művelte, s Linda Taylor néven lett a rendszerváltás után a magyar krimi egyik legolvasottabb művelője.

S a krimi mellett Petrőci Bálint egyre inkább elmélyült a pszichopatológiában és mindezt bőséges erotikával keverve a rendszerváltás után jelentette meg A gyöngéd kéjgyilkos és A vágy ördöge című regényeit, amelyekre valószínűleg Szeberényi is utalt ízkésromboló jellegük miatt. Az erotika ennyire elmélyülten tájainkon talán csak Ardamica Ferenc A tejszínhabos halál című kötetében jelenik meg.

Összefoglalásként nyugodtan leírhatjuk, hogy Borisz Cvetov Popoff, vagyis Petrőci Bálint a felvidéki magyar irodalom nagy ismeretlenje, aki valószínűleg haló poraiban is szolgálhat még számos meglepetéssel, hisz olyan műfajokat hozott be a szlovákiai magyar irodalomba, mint a kém- és a bűnügyi regény, s aki 1968 zajos forgatagában ki merte jelenteni: „nem az elmegyógyintézetbe zártak a bolondok, hanem azok, akik odajuttatják őket”. Hogy ezt már idéztem? Petrőci Bálint élete a bizonyíték arra, hogy tájinkon az ismétlés segíthet az élet elviseléséhez.

A cikk megírásához nyújtott segítségéért köszönet Elbéné Mester Magdolnának, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár munkatársának, és a somorjai Bibliotheca Hungaricának.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.