2021. szeptember 27., 18:18

Péterfalát megnézd, a világ közepe

„Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan.” Talán nem véletlenül idézte ezt a volt rendszerben sokat emlegetett szlogent a Gömörország című, mostanában éppen tetszhalott állapotában leledző folyóirat nyitószámában a lap fővédnöke, „a világ közepéről” a nagyvilágba elindult Tőzsér Árpád.

Péterfala

Bár a költő Pozsonyban él, mindig büszkén vallotta, hogy nemcsak Gömörország szülötte, de annak egyik legeldugottabb falujából, a kétszáz lelket számláló Péterfaláról indult világhódító útjára. Abból a faluból, amely Falu a világ közepén címmel monográfiát állított ki önmagáról B. Kovács István szerkesztésében, akinek apai ősei szintén innen származtak.

Talán nem véletlenül indult útjára több mint húsz esztendeje a Gömörország című folyóirat, hogy feltérképezze és mentse, ami menthető a gazdag múlttal rendelkező, de jövőkép nélküli régióban. Ahonnan ma többnyire menekülnek az emberek. Sajnos nem mond ennek ellent a most megjelent kötet sem.

S ennek nemcsak a régió leépítése az oka, de hozzájárult a klasszikus falusi kultúra kihalása is, amely évszázadokig megtartó erővel éltette a főleg mezőgazdaságból élő, természeti kincsekben gazdag vidéket. Mondhatnánk,

Vannak még páran, akik mentik a menthetőt

Azok, akik még maradtak, és akiknek még fontos az, hogy legalább emlékjelet hagyjanak szülőföldjükről, őseikről, a szeretett tájról. Pár éve Ádám Zita és Ferencz Anna áldozatos munkájának köszönhetően jelent meg A hely, ahol élünk című munkáltató értékkönyv, amely az alapiskolák felső tagozatos diákjainak mutatja be Gömört és Észak-Nógrádot. Ugyancsak az értékmentés jegyében készült Farkas Ottó Vándorúton című kötete is, amely a Bagolyvártól a Baranta-völgyig barangolja be a Felvidék egyik legeldugottabb vidékét (olvashatunk benne Péterfaláról is). Ugyancsak ezt a tájat örökíti meg a Beszédes Múlt Könyvek sorozatában, amely a napokban érkezett a 15. darabjához.

Péterfala faluház

De az elmúlt években, főleg a koronavírus szorításában, több gömöri település is úgy döntött, hogy ha már az élő kultúra vesztegzár alá került, akkor a helytörténészek bevonásával megörökítik településük múltját. Így jelent meg az elmúlt hónapokban a Péterfalát bemutató kötet mellett a Simonyit és Gernyőpusztát (Bottovo) bemutató kötet is.

Előbbi Sebők Valéria, utóbbi Vladimír Gondáš várgedei helytörténész szerkesztésében. De készül a Balogfalát bemutató könyv is.

„Péterfalára út nem vezet”

Péterfala azon kis települések közé tartozik, amelyekből számtalan van Gömörben, s ahová 1949-ig még busz sem közlekedett. Az akkoriban létrejött focicsapat tagjai például az elején Rimaszombat felé Feledig biciklivel jutottak le, ott szálltak fel a vonatra, hogy az idegenbeli mérkőzés helyszínére eljussanak. A B. Kovács István szerkesztette könyv szerzői többéves munka eredményét prezentálják. A falu történetét a helyi népszokások, mítoszok, testkultúra felelevenítésén át a Csemadok és a foci történetén keresztül vázolják fel az első írásos említéstől egészen napjainkig.

„Vecseklőről, de sehonnan, Péterfalára út nem vezet. A világ közepe, úgy látszik, inkább a világ vége” – írja képzeletbeli naplójába Petőfi Sándor, amelyet Tőzsér Árpád „fedezett fel” 2006-ban. S bár Tőzsér Nádas Pétert idézve hangoztatja, hogy nem tudományos, hanem szépirodalmi munkát kaptunk kézbe, a péterfalai könyv lapjait forgatók készüljenek fel rá, hogy a község önkormányzata által kiadott munka nagyon is komolyan veendő tudományos munka, amely bőven kilép a falu földrajzi kereteiből. Egyes tanulmányai által nemcsak a szűkebb tájról tudhatunk meg sok újat, hanem magukról a barkókról és a palócokról is.

Ehhez a legjobb szakembereket hívta segítségül B. Kovács István, aki maga a palócokat és a barkókat mutatja be, míg Magyar Zoltán néprajztudós a péterfalai népmondákat gyűjtötte csokorba, Olácsi–Pálmai Ilka pedig a barkó motívumvilágról ír összefoglaló tanulmányt.

Pelle Andrea népzenetudós a helyi népzenei hagyományokat mutatja fel, s a már évek óta a faluban, illetve Almáspusztán Felföldi Baranta Szövetség Kulturális Központot irányító Kopecsni Gábor a helyi népi harci testkultúráról felkutatott anyagait teszi közkinccsé. Juhász Attila míves tanulmányában pedig a péterfalai plébánia történetébe szövi bele a falu történetét, s lapoz fel mintegy nyolc évszázadot, hiszen a falu első temploma még az Árpád-korban épült, és az 1930-ban átadott új templom felépítéséig szolgálta a híveket.

Futball, Csemadok

Külön fejezet szól a helyi futball és a Csemadok múltjáról, jelenéről. Előbbit Pelle Tibor (ha a Pelle névvel találkozunk bármely magyar nyelvterületen, valószínűleg péterfalai eredetű) és Illés Gyula foglalta össze alapos részletességgel és sok-sok archív fotóval. Volt idő, amikor a közösségi életet a foci és a Csemadok jelentette, ezért is rendkívül szomorú, hogy Gömörben gyakorlatilag mindkettő haldoklik. A járási bajnokságba az idén öt csapat nevezett be, de nem sokkal jobb a helyzet Csemadok-berkekben sem.

Torokszorító olvasni mind a foci, mind a Csemadok történetét feldolgozó fejezetet (utóbbi Illés Judit munkája). Van olyan 14 csapatot felmutató bajnoki táblázat a könyvben, ahol ma már egyetlen településen sincs aktív focicsapat. Persze, Péterfalán sem volt mindig rózsás a helyzet, a csúcsot az 1972/73-ban a kerületi bajnokságban szereplő csapat jelentette, az utolsó mélypontot pedig a 2001/2002-es idény, amikor a felnőttcsapat menet közben lépett ki a bajnokságból.

Igaz, az ifjúságiak még pár évig még próbálkoztak, de 2008-ban végleg megszűnt a foci Péterfalán. Igaz, tehetséges játékosok ma is öregbítik a falu hírnevét. Pápista Ali után még ma is találkozhatunk Trizna Gergely vagy Köböl Máté nevével. Utóbbi a magyar NBI-et is kipróbálhatta a Mezőkövesd színeiben, s ma is a harmadik ligás focicsapat meghatározó játékosa.

Megemelhetjük a kalapunkat

A szocializmus éveiben a kultúra szervezését elsősorban a Csemadok vállalta fel, a színjátszók hosszú évekig jelentkeztek évenként bemutatóval. A kőszívű ember fiai mellett színre került A sárga csikó, A piros bugyelláris, de Lovicsek Béla A csillagszemű asszony című darabja is. Később a menyecskekórus és a citerazenekar is sok örömet szerzett a falusiaknak és a környékbelieknek. Az utóbbi években a már említett Kopecsni Gábor és lelkes csapata tartja a frontot, a völgy országos hírnévre tett szert parasztolimpiájával, a Palóc étkek napjával, de sok-sok értékes hagyományápoló előadással is.

„Köszöntve messzi gyermekkorom, ha volna, most levenném a kalapom” – írja Péterfala című versében Tőzsér Árpád, s hiszem, hogy mi, akik a kezünkbe vesszük ezt a könyvet, megemelhetjük a kalapunkat az alkotók előtt. Akik eddig valamilyen oknál fogva elkerültük ezt a mai napig zárt, többnyire érintetlen helyet, most már tudjuk, Péterfala tényleg szép helyen van. B. Kovács István és csapata 250 oldalas, igényes tanúsítványt állított ki erről 400 példányban. A település és a régió minden szerelmesének a könyvtárában ott a helye.

Megjelent a Magyar7 2021/38.számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.