Orczy Emma, a tarnaörsi világsztár
A testőrköltő Orczy Lőrinc nemcsak a saját nevén került be az irodalomba. Két olyan leszármazottja is volt, akik bőven meghaladták őt tehetségben, egyikük a Nyugat előfutára volt, míg a másikuk meg sem állt a világhírig. Igaz, ez nem „akadályozta” meg őket abban, hogy Magyarországon gyakorlatilag ismeretlenek maradjanak, hisz rájuk sokszorosan igaz volt a mondás, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Nos, Czóbel Minkáról és Orczy Emmáról nem sokat tudnak a tájainkon, holott mindkettejük szerepe különleges a magyar irodalomban. Egyikük a modern magyar irodalom előfutára volt Adyt is megelőzve, másikuk pedig máig a legnépszerűbb magyar író a nagyvilágban.
Petőfi? Márai? Kertész Imre? Molnár Ferenc? Nos, vajon ki is a legnépszerűbb magyar író a világon? Egyikük sem, a pálmát ugyanis egy bizonyos Orczy Emma bárónő viszi el, aki a XX. század elején kitalálta a Vörös Pimpernel figuráját, s bár sokáig úgy tűnt, nem lesz a mezei tikszem (ez egy színeváltó jelentéktelen mezei virág) angol megfelelőjéből fijrív nemzeti hős, a jövő őt igazolta. Igaz, ehhez volt némi szava a szintén magyar származású Steiner Lászlónak, vagyis Leslie Howardnak is, aki egy 1934-es filmváltozatban a Vörös Pimpernel köpönyegét magára öltötte, s ez a találkozás mindkettejük számára főnyeremény volt, ahogy Orczy Emma számára is, aki beírta nevét a világirodalom halhatatlanjai közé. Nem ő lett az egyetlen magyar női halhatatlan írónk, ekkoriban tűnt fel Földes Jolán, majd követte őt Kende Klára is, vagyis Yolanda Foldes és Claire Kenneth, akiknek a nevét alig-alig hallottuk, de ha netán ismerjük is ez utóbbi neveken, ki tudja róluk, hogy ebből a kis hazából indultak el világhódító útjukra.
Orczy Emma egy Heves megyei faluban, Tarnaörsön született (ezen a birtokon írogatta a verseit a Hadik Andrással Berlint is megsarcoló Orczy Lőrinc is, aki nem igazán sejthette, hogy két hölgyleszármazottja is messze túlszárnyalja őt az irodalom világában. Czóbel Minkáról már szóltunk, őt Magyarországon feledték el, még az az Ady sem becsülte sokra, akinek kaput nyitott a szimbolizmus felé, míg Orczy Emmát főleg a kommunisták tették lapátra, bár szülei, ahogy sokan mások is a kiegyezés után, talán nem véletlenül kerestek új hazát maguknak a sokkal nyitottabb Nyugaton. Nemcsak az Orczy család keres magának új hazát, de például a Pulszkyak is (az ő tragédiájukat írja meg Pataki Éva Férfiképmás című nagyszerű regényében).
Mire Orczy Emma befuthatott volna íróként a Horthy-féle Magyar Királyságban, jöttek a felszabadítók, s bizony bátor tett A tizedes meg a többiek című korszakos film készítői részéről, hogy egy mellékesen odavetett mondat révén Kovács Albert háztartási alkalmazott (Major Tamás) az egyik bútordarab tűzre vetése kapcsán megemlíti a bárónő, s halhatatlan hőse, a Vörös Pimpernel nevét.
Orczy Bódog szintén a család művészvérrel megáldott tagjai közé tartozott, de ő zeneszerzéssel (nem) írta be magát a magyar művelődéstörténetbe. Pedig Liszt és Wagner barátja volt, több operát (Pandora, Sisyphus King of Ephyrus, Renegá) is szerzett, utóbbit Londonban mutatták be, de igazi hírnevet az alattt a 2,5 év alatt szerzett magának, amíg a Nemzeti Színház intendánsa volt. Számos olyan újítást vezetett be a Nemzetiben, amelyek a mai napig élnek a magyar színházi életben. Megszüntette például a drámai előadások közzenéjét és csak egy, a darab stílusához illő nyitányt játszatott. A zenekari helyet a drámai előadásokra a színitanoda növendékei számára engedte át, hogy a színpadi játékot tanulmányozhassák. A pontosan megjelenő közönség érdekében elrendelte, hogy a későn érkezők csak a felvonás végeztével foglalhassák el helyüket. Ezt nagyon sok színház a mai napig alkalmazza.
Főpróba után a dramaturg, drámabírálók, a darab írója vagy fordítója, rendező és főszereplők összejövetelét rendelte el, hogy azok elmondhassák a véleményüket, s ha kell, akkor változtassanak a bemutatandó előadáson. Elrendelte azt is, hogy előadás után rendező és karmester tegyen írott jelentést arról, ha az est folyamán valami rendkívüli történt.
Intézkedett, hogy a bemutatott színműveket kinyomtassák és alacsony áron árulják. Az új Nemzeti 2002-es megalakulása után ezt szintén bevezették (ahogy teszik ezt például a pozsonyi Nemzetiben is). A napilapok szerkesztőségei állandó támlásszékjegyet kaptak, ez a szokás ma egyre inkább divatjamúltnak tűnik, sokkal inkább saját házifirkászokat alkalmaznak színházaink. Még Bösendorfer-zongorát is vett a színháznak. Elrendelte, hogy a szereplők nyílt jelenetek után a közönség tapsaira ne jelenjenek meg, de azt is, hogy a színház tagjai hetenként kétszer a Várszínházban is játsszanak. 1881-ben anyagi nehézségei miatt dönt úgy, hogy családjával együtt külföldre emigrál, s Brüsszel és Párizs érintésével érkezik meg Londonba. Emma 16 éves, s még egy szót sem tud angolul.
Brüsszelben Emma festeni és angolul tanul, s itt ismerkedik meg későbbi férjével, Montague Barstow-val, s mivel meg kell élniük valamiből, közösen írnak és fordítanak meséket és azokat ők maguk illusztrálják is angol magazinokban. Emmának több tárlaton is kiállítják a képeit, de a mesefordítások mellett megpróbálkozik saját alkotásokkal is, Az öreg a sarokban címmel bűnügyi történeteket kezd írni.
A krimi műfaja ekkoriban jön divatba, Magyarországon Szomaházy István a slágerkrimiszerző. 1899-ben jelenik meg a Ferenc József gyertyatartói című regénye, ezt követi A Vörös Pimpernel 1903-ban, amelynek a világhírnév-története sima bukással indul. Orczy Emma a férjével közösen megírja a regény színdarabváltozatét, annak bemutatója viszont halatlan sikert arat, a franciákat sosem szerető angolok vérszemet kapnak a franciákat folyamatosan őrületbe kergető Sir Percy Blakeney életveszélyes kalandjain, aki – a francia forradalom másnapján, a gyászos leszámolás óráiban, amikor a győztesek egyetlen érvként Madame Guillotine találmányát alkalmazzák –, emberek tucatjait menti meg a biztos haláltól.
Érdemes volna megvizsgálni, a franciák hogyan fogadták a bárónő regényét, de tény, hogy rövid időn belül 14 nyelvre fordították le, köztük magyarra is, s még a film sem kellett hozzá, hogy az eljusson a világhírig. De természetesen a film sem maradhatott ki az üzletből, s már 1917-ben némafilm készült belőle. Az igazi filmsikert viszont az 1934-es hangosfilm jelentette, amiből természetesen a magyarok sem hiányozhattak.
Keresik itt, keresik ott,
üthetik bottal a nyomot
az égen fent, a pokolban lent,
hol van hát az a szemtelen?
– szavalja saját gúnyversét önelégülten Percy, vagyis Leslie Howard az 1934-es filmváltozatban, amelynek producere Korda Sándor, s amelynek egyik forgatókönyvírója Orczy Emma és mások mellett Bíró Lajos. De aki azt gyanítja, hogy maga a címszereplő is magyar, az sem téved. A Steiner Lászlóként anyakönyvezett Leslie Howard ugyan már Londonban született, de szülei, hasonlóan Oreczy Emma szüleihez „a boldog békeidőkben” vándoroltak ki Angliába.
Howard a kor egyik legnagyobb filmcsillagává nőtte ki magát, akit nem mellesleg az egyik legszebben beszélő angol színésznek is tartottak. Amikor A Vörös Pimpertnelt eljátssza, már a fasizmus van hatalmon Németországban, s a Londonban dolgozó magyar filmesek is alaposan kiveszik a részüket a háborús propagandából.
A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején több propagandafilm készül, amelyet ma már természetesen teljesen más szemmel nézzünk. Elég, ha a Casablancát, a Lenni vagy nem lennit, a Waterloo bridge-t vagy a Leslie Howard rendezésében és főszereplésével készített Modern Pimpernelt emeljük ki, s pár nevet: Lengyel Menyhért, Máté Rudolf, Rózsa Miklós, Kertész Vince, Szőke Szakáll, Peter Lorre és Kertész Mihály. Vagyis nemcsak az atombombagyártásnál voltak jelen a magyarok. 1937-ben elkészül A Vörös Pimpernel visszatér is, de ebben a címszerepet mát Barry K. Barnes alakítja. Leslie Howard ugyanis nemcsak a filmen játssza el Pimpernelt, ahogy az általa rendezett Modern Pimpernelben is, ahol a fasiszta németek elől ment meg kivégzésre ítélt németeket és más nemzetbélieket, de a való életben is kiveszi a részét a hazafias cselekedetekből. Alig 50 éves, amikor 1943-ban Winston Churchill helyett hal meg, amikor magára irányítja a németek figyelmét, amikor az Lisszabonból hazafelé tart, s így az ő gépét lövik le.
Vitathatják, mekkora irodalmi értéke van A Vörös Pimpernelnek, s a regény Orczy Emma és mások által elkövetett folytatásainak, az viszont tény, hogy az írónő ugyan 82 éves korában, 1947-ben meghalt, a Vörös Pimpernel azóta is éli a maga világhírnevét. A regénynek és folytatásainak számtalan kiadása jelent meg, Frank Wildhotn musicalt írt belőle, amelyet magyarul Szolnokon játszottak, a Folytassa sorozatban elkészült a paródiaváltozata, több sorozatváltozata is készült, s 1982-ben Anthony Andrews-zal a címszerepben készült egy modern, színes változata, ahol így hangzik a híres Percy-vers:
Mindenütt kutatják, mindenütt keresik,
szegény franciák sehol sem találják.
Angyalok között jár, vagy lent az ördögökkel, ez a ravasz, titokzatos Pimpernel.
Vagy 10 éve a Győrei Zsolt-Schlahtovszky Csaba írópáros kackiás nemzeti vadregényben írja meg Orczy Emma életét, akik pár évvel később Hatvani István ördöngös vegyészprofesszor életútját is felgöngyölítik majd. Az Emmuska kétségtelenül fontos hozzájárulás Orczy Emma „hazatéréséhez”, de közel sem elegendő. A világ legismertebb és leghíresebb magyar írója méltán érdemelné meg, hogy ne maradjon a feledés homályában, hanem bekerüljön a magyar irodalom Pantheonjába.
