Opus 100
Február 27-én a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által alapított művészeti folyóirat századik lapszámának megjelenését ünnepelték a Csallóközi Múzeum kiállítótermében.
Az opusszám (op.) a komolyzenében Beethoven óta használatos megjelölés, a szerzők műveiket keletkezésük, avagy megjelenésük sorrendjében számozzák meg. Maga a latin eredetű opus kifejezés művet, munkát jelent.
A megnyitón nemcsak a felvidéki kulturális és közélet képviselői voltak jelen, hanem magyarországi és külhoni irodalmárok, továbbá folyóiratok, művészeti műhelyek vezetői is. Ahogy bevezetőjében az ünnepség háziasszonya, Tilajčík Edit is hangsúlyozta, az Opus eddig megjelent száz lapszáma az élő bizonyítéka annak, hogy a felvidéki magyar irodalomnak és művészetnek van közössége, van alkotóereje és van mondanivalója.
– A kiadvány az elmúlt másfél évtizedben nemcsak folyóirattá, hanem szellemi műhellyé, találkozási ponttá és hídépítő térré vált, ahol a szlovákiai magyar szerzők hangja találkozik az egyetemes magyar irodalom legjavával, s ahol fiatal tehetségek első publikációi éppúgy helyet kapnak, mint az elismert alkotók művei.
Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorúja díjas romániai magyar író, szerkesztő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja kiemelte, hogy a magyar irodalmi kultúra folyóirat alapú.
Bene Zoltán József Attila-díjas magyar író a lokalitás fontosságáról beszélt.
– Szívmelengető számomra – aki nem váltottam országot, hiszen az anyaországban születtem, és ott is élek, Szegeden – látni, hogy a helyi embernek mennyire fontos a helyi kultúra, a lokális kötődés. Azt gondolom, hogy a lokalitás mindig fontosabb, mint a globalitás. A lokalitásban a globalitás úgy tud megjelenni, hogy mind a kettő megmarad annak, ami, viszont a lokális a globálisban úgy oldódik fel, mint ahogy a festék a vízben. Az Opus az alapítása óta nem tesz mást, mint otthont teremt a szerzőknek, miközben a minőségre, a sokszínűségre helyezi a hangsúlyt. A folyóirat az évek során a szlovákiai magyar irodalmi élet egyik kulcsintézményévé vált. Amellett, hogy elősegítette a generációk közötti párbeszédet, teret adott a kísérletező, újító szándékú műveknek és hozzájárult a felvidéki, szlovákiai magyar identitás irodalmi megfogalmazásához. Egyszersmind nem csupán irodalmi, hanem társadalmi és kulturális fórummá is lett, amely hozzájárult a szlovákiai magyar értelmiség önmeghatározásához.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke beszédében a lap szerkesztőit és szerzőit úgy köszöntötte, mint akik szellemi otthont teremtenek a folyóirat által a Felvidéken az olvasók számára.
Szentmártoni János, József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, a Magyar Írószövetség volt elnöke, a Magyar Napló főszerkesztője kifejtette, többek között Gubík László szavaira reflektálva, hogy valójában a folyóirat is egy szövetség megtestesítője alkotók és olvasók között. Ezenkívül olyan „hívószavak”, szókapcsolatok mentén jellemezte a lapot, mint a kultúra közvetítése, új művek inspirációja, az utánpótlás nevelése, a nemzeti összetartozás, a Kárpát-medencei horizont, a regionális értékek és a harc a jövő olvasóiért.
Böszörményi Zoltán, Magyarország Babérkoszorúja és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, az Irodalmi Jelen főszerkesztője fontosnak tartotta elmondani, hogy ha egy művészeti folyóirat eléri a 100. lapszámát, az már nem pusztán egy sorozat, hanem egy jelenlét, ami gazdagítja a kortárs, egyetemes magyar irodalom egészét, különösen egy olyan közegben, ahol a nyelv és az identitás kérdése a mindennapi tapasztalat részei.
Szabó Zoltán Attila költő, író, filmrendező, a Nyugat Plusz folyóirat főszerkesztője arról beszélt, hogy az Opus és a SZMÍT szerzőit, szerkesztőit már jó ideje a barátjuknak tekinti, hiszen sokévnyi együttműködésről és kölcsönös jelenlétről beszélhetünk mind az Opus, mind pedig a Nyugat Plusz kapcsán, ami nemcsak a nyomtatott művészeti folyóiratokra korlátozódik, hanem sok más közös tevékenységre is kiterjed.
Kürti László, József Attila-díjas magyar költő, szerkesztő, a Vörös Postakocsi irodalmi-kritikai-művészeti folyóirat főszerkesztője egy irodalmi lap szerkesztőjének szemszögéből beszélt annak viszontagságos munkájáról.
Petőcz András leköszönő főszerkesztő sajnos nem tudott jelen lenni az eseményen, így gondolatait Balázs F. Attila tolmácsolta a jelenlévőknek. A helyszínen azt is megtudhattuk, hogy az Opus új főszerkesztője Kovács Balázs lett, aki székfoglaló beszédében kitért arra, hogy ugyan az olvasói szokások megváltoztak, intézményi értelemben ma szűkebb a tér, mint korábban és a kulturális nyilvánosság is töredezettebb, ugyanakkor poétikailag és generációsan is izgalmas időszakot élünk.
Hodossy Gyula az ünnepség végén kifejtette, hogy a századik lapszám ugyan fontos mérföldkő, a munka azonban nem áll meg, haladnak tovább.
