Ógyallán is sikerült kinyitni a magyar költészet kincsesládáját - KÉPEKKEL
A Csemadok Ógyallai Alapszervezetének Irodalmi és Dalosköre április 14-én a helyi kultúrházban tartott költészet napi találkozót, amelyen e házigazda csoporton kívül több település versmondói, pacsirtái, hagyományőrzői együtt ünnepeltek. Dráfi Mátyás, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja a versmondáson kívül a magyar nyelv szépségeit hangsúlyozó gondolatokkal is emelte az esemény nívóját. Józsa Attila helyi esperes-plébános pedig megáldotta a jelenlevőket, akik végül közösen elénekelték a Felvidéki Himnuszt, és szeretetvendégségben vehettek részt.
A szervezők nevében Varga Edit üdvözölte a jelenlevőket, többek között Hamran Máriát, Ógyalla alpolgármesterét és több képviselőt, köztük Basternák Ildikó volt polgármestert, valamint Józsa Attilát és lelkésztársát, Erdélyi Flegel Tímeát és nem utolsó sorban mindazokat a felvidéki szereplőket, akik elfogadták a meghívásukat.
Majd ismertette a magyar költészet napjának történetét, amit Magyarországon és a külhoni magyarlakta területeken 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepelnek irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel…, ekképp tisztelegve a magyar líra előtt.
Az ógyallai Veszelei Gyula saját versének elmondása után Dráfi Mátyás a Mama című József Attila-verssel indította saját közreműködését. Majd konkrét példákkal mutatta be, hogy világhírű külföldi személyiségek, köztük nyelvészek, irodalmárok, tudósok, egyetemi professzorok… mit gondolnak a különleges, de nehéz magyar nyelvről.
Az angol írófejedelem, Sir George Bernard Shaw egykor leszögezte: „Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna”. Giuseppa Mezzofanti bíboros, aki maga is 58 nyelven beszélt, így vélekedett nyelvünkről: „Tudják-e, hogy melyik az a nyelv, amely konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé kerül? A magyar! Úgy látszik, mintha a magyarok maguk sem tudnák, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában…”.
Jeles aktorunk arról is beszélt, hogy a magyar nyelv teremtő ereje, gazdag szókészlete a népi költészetben is megmutatkozik: mintegy 300 ezer népdallal büszkélkedhet, míg például a német nyelv mindössze 4 ezerrel…
Utána Sámson Gizella, izsai „pacsirta” előadásában a Repülj madár című népdalt és a Sallai Szép Kata – a halálra táncoltatott lány című népballadát élvezhettük. Majd a kalászi Gyepes Lajos és a negyedi Bitter Karolina versmondása, az alsóbodoki Nefelejcs Hagyományőrző Népdalcsoport több éneke, a helyi Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda Színjátszókörének irodalmi összeállítása, az ímelyi Wittich Terézia versmondása, az Ógyallai Irodalmi és Daloskör ének- , valamint a naszvadi Mécsvirág Irodalmi Kör versfüzére, a Marcelházáról érkezett Fodros Menyecskekórus nótacsokra produkciója, a vágfarkasdi Restár János és Judit verses bemutatkozása következett.
A színes műsorban Sajó Sándor, Petőfi Sándor, Marton Pál, Garay János, Wass Albert, Reményik Sándor, Ady Endre, Lackfi János, Kosztolányi Dezső szülőföld- és hazaszeretetről, magyarságtudatról, trianoni gyalázatról, szerelemről, az élet szépségeiről, Mátyás királyról, békevágyról szóló versek, dalok hangzottak el.
Utolsó szereplőként ismét a házigazdák léptek színre, aki Szarka Tamás, Kossuth-díjas előadóművész és Wolf Kati énekes békedalával kérték: „Úgy várlak haza/ Megszakad a szíve húrja, húrja, húrja/ Sírva leborul a bárzongora/ Ne lőjetek ma már!/ Újra dübörög a régi nóta, nóta/ Bombariadó az ördög dala/ Ne lőjetek ma már!”.
A lélekemelő érzelmi cunamit Józsa Attila esperes-plébános szavai tetézték, aki minden szereplőnek és szervezőnek köszönetet mondott az általuk nyújtott élményért, kifejezve örömét, hogy ebben az értékvesztő világban is van igény szellemi értékekkel foglalkozni. „Az isteni segítség maradjon mindenkor mivelünk!” – hangzott az áldása.
