Óda a magyar nyelvhez
Faludy György Óda a magyar nyelvhez című verse számomra nem egyszerűen költemény, hanem szenvedélyes, keserédes, fájdalmasan szép, szinte már szerelmi vallomás az anyanyelvhez.
Különösen közel áll hozzám az alliterációk bősége, ahogy a hangzás önálló életre kel, a szójátékok, amelyekben a magyar nyelv rétegzettsége, történelmi mélysége és érzéki gazdagsága egyszerre mutatkozik meg. Faludy nem fél attól, hogy a nyelvtan önállótlan elemeit, ragokat, hangrendeket, mondatszerkezeteket emelje költészetté.
A vers egyszerre enciklopédia és ima, száműzetésben írt hazatérés, amelyben a nyelv nemcsak eszköz, hanem menedék és ítélet is.
Megható, mert idegenben született és felemelő, mert azt üzeni, amíg a nyelv él bennünk, addig a haza sem veszhet el. Nekünk a Felvidéken ez különösen fontos!
Megjelent a Magyar7 2026/5. számában.
