Nyári „üdvözlőlap” – a múltból
Gyerekkoromban sokszor találtunk a postaládánkban nyári üdvözleteket rokonoktól, ismerősöktől, barátoktól... Egy-egy (cseh)szlovákiai „kiruccanásuk” (akkor még nagyon ritkán külföldi, legfeljebb a szocialista „blokk” országaiban való) nyaralásuk alkalmával, eszükbe jutván mi is, vetették papírra azt a néhány sort, amelyet mi lelkesen elolvastunk, megtekintve az adott hely képeslap által bemutatott szépségeit.
Ma már nem nagyon küldünk, kapunk ilyeneket, a legtöbben a közösségi hálón „feszítenek” és adják tudtára minden ismerősnek (és ismeretlennek), merre is „csavarognak” a világban, egyedül, kettesben, barátokkal, családdal, apró gyerekekkel… S itt álljunk meg egy pillanatra. A gyerekeknél…
Korábban már felhívtam a figyelmet néhány olyan könyvre, kiadványra, amely önismeretünket, pontosabban önmagunk megismerését szolgálja, különös tekintettel a Csallóközre. Nagyapám, illetve szüleim hatalmas könyvtárában mindig rábukkanok egy-egy olyan kiadványra, (nem csak könyvkiadók által megjelentetett) könyvre, amely elsősorban a fentebb említett célt szolgálja…
Most történetesen Bors Éva pedagógus, néptánc oktató, néprajzi gyűjtő Mély kútba tekinték – Népi táncos gyermekjátékok című könyvecskéjére, amelyet a Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 41. darabjaként jelentetett meg 2008-ban a Csemadok Művelődési Intézete Dunaszerdahelyen. Különösebben nem vagyok jártas e témában, (persze tudom, hogy a nemrég elhunyt Gágyor József a Megy a gyűrű vándorútra című kétkötetes könyvében a Mátyusföld falvainak mondókáit, gyermekjátékait foglalta össze, a munka szintén megtalálható emlegetett könyvtárunkban), de azt tudom, hogy ez a kiadvány is haszonnal forgatható, jó szolgálatot tehet elsősorban a pedagógusoknak.
Számomra azonban más „üzenete” is van a kiadványnak… És itt kapcsolódik mondandóm a bevezető gondolathoz. Óvodás lányom sok népi mondókát, tánclépést és sok minden mást tanul az óvó néniktől. A mai gyerekek már „visszatanulják” mindazt (vagy annak egy töredékét), ami a „régi” gyerekeknek szervesen az életéhez tartozott. A könyvecskéből megtudom, Bors Éva is már az idősebbektől gyűjtött (főleg a hetvenes években), akik még hajdanán szabadon megélték, eljátszották a gyermekjátékokat. (Nagyapám úgy gondolt vissza a gyermekkorára, mint egy soha vissza nem térő csodára, a szabadságnak csak a gyermek által átélt misztériumára, pedig kiskorában ki sem tette a lábát a falujából.) Szüleim korosztálya, nemzedéke (persze attól is függően, városon, vagy falun élte-e át gyermekkorát) már zömében másképp „szocializálódott” a maga gyermektársadalmában. Apámék libalegeltetés közben „csak” fociztak. Anyámék, Pozsonyban meg inkább a szlovák nyelvet „gyakorolták” a szomszéd gyerekek „közreműködésével”. A mai gyerekek meg (már akiknek ez megadatott), nyaralnának. Sokan a tengernél, a Balcsinál. Két-három hetet valahogy meg tudnak oldani a szülők. A szünidő, az óvodai szünet további heteiben pedig jöjjenek a táborok, és a nagyszülők. A falun élők talán jobb helyzetben vannak. Bár ki tudja… (Megjegyzem, anyám gyerekkorában szinte az egész szünidőt a nagyszülőknél töltötte. Mesélte, hogy akkoriban, az ötvenes évek közepén, a főutcán naponta csak egy-két autó ment át… Közlekedési veszélyeztetettség tehát nem volt.)
Tény, hogy megváltozott a világ, mondhatnánk azt is, teljesen más, és ez a változás hihetetlen gyorsan történt. Bors Éva könyvének címe tehát telitalálat: Mély kútba tekinték. S ha az olvasó is belepillant a kiadvány „mély kútjába”, láthatja, hogy a szerző kevesebb anyagot gyűjtött a Csallóközben (Illésházán, Csallóközcsütörtökben), többet a Mátyusföldön és az Ipoly mentén, a legtöbbet pedig Gömörben rögzítette. A könyvben nemcsak a szöveget és a dallamot, hanem a játék menetét is közreadja és szómagyarázatot is fűz hozzá. „ Gyermekdalaink sok archaikus szöveget őriztek meg, melyek jelentése eltér a mai értelmezéstől. A játékok leírásánál megtaláljuk a magyarázatot.”
A Bevezetőben olvashatjuk:
Végezetül álljon itt néhány sor egy Csallóközcsütörtökben, Veréb Mihálytól (1905) gyűjtött „Bújós-vonulós játék” szövegéből:
