Novellák nyári estékre
Eszembe jut egy réges-régi elbeszélés. Simonffy András szűkszavú író volt, talán tíz könyve jelent meg. Volt egy kitűnő novellája, az Egy remek nap, amelynek csak a hangulatára emlékszem.
A Felvidéken annál többen ismerték (reményeim szerint ismerik) Bereck József prózáját. Amikor a Vihar előtt című elbeszélése megjelent, csettintettem egyet: így kell hangulatot teremteni. Benne volt egy csallóközi délután vibráló feszültsége.
Ezek után (három a magyar igazság) egy hosszabb lélegzetű elbeszélés ugrik be így nyár derekán, estefelé. Spiró György Apámmal a meccsen című novelláját folyóiratban olvastam.
Ő színpadi szerzőként ismertebb, vagy a hatalmas lélegzetű regényeiről. Bennem ez a rövidprózája motoz, nem tudom, miért. Azt sem, miért fűzöm fel egy fonálra a három eltérő miliőt sugárzó kisprózát? Talán azért, mert mindhárom példája annak, milyen sokat lehet mondani kevés szóval.
Megjelent a Magyar7 2025/32. számában.
