Ne kongassunk vészharangot a költemények felett
Bár a Kárpátia Sport Polgári Társulás meghívója a magyar költészet napja alkalmából rendezendő zenés-verses összeállításra invitált, ám a komáromi Jókai Mór Alapiskola nagytermében április 11-én este helyet foglalt közönség a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjáról is megemlékezett. Az esemény záróakkordjaként a résztvevők egy-egy szál fehér szegfűt helyeztek el Petőfi Sándor mellszobránál.
Pallag György mérnök, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke köszöntőjében hangsúlyozta: sporttevékenységük mellett évek óta nemzettudat-erősítő kulturális programokat is szerveznek, a magyar költészet napjáról pedig most első alkalommal emlékeznek meg. Majd a jelenlevőket arra kérte, hogy egyperces néma felállással adózzanak a rendezvényük előtt utolsó útjára kísért Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos elnöke emlékének.
Majd szervezőtársa, Michač Szilvia, a helyi Víz utcai Tulipán Óvoda igazgatónője szólt a hallgatósághoz. Egyebek mellett elmondta: 1964 óta József Attila költő születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. „A szép vers, a költészet szépíti lelkünket, gondolkodásunkat... Jó megállni, hogy pár percre lelassítsunk és elgondolkodjunk azokról a dolgokról – szeretet, gyűlölet, Isten, világ, haza, háború..., amiket a költők is már évszázadok óta próbálnak megfejteni” –fogalmazott.
Azután üdvözölte az ünnepi est szereplőit: Döbrentei Kornél Alternatív Kossuth-díjas irodalmárt, illetve nejét, Petrás Mária Prima Primissima- és Magyar Örökség-díjas népdalénekes-keramikusművészt, Boráros Imre Kossuth-díjas színművészt, Dráfi Mátyás Jászai Mari-díjas és Érdemes Művészt, Gál László Latinovits-díjas előadóművészt, Korpás Réka kobzos népdalénekest, Nagy Ferenc versmondót, továbbá a diák szavalókat: Szlatki Áront, Kincses Róbertet, Csuka Rékát és ifj. Hübsch Miklóst, a megzenésített verseket előadó Borostyán együttest és nem utolsó sorban Oláh Kálmán történelemtanárt, akit a március 15-i helyi ünnepségen mondott kiváló beszéde után kértek fel e műsor összeállítására és levezetésére. Ő bónuszként Markó Béla Költők koszorúja című szonettkoszorújából is idézett, amelyben szerzőjük Janus Pannoniustól Radnóti Miklósig tizennégy poétát portretizált, így sajátságos magyar líratörténet formálódott tollán.
A Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról és Tóth Elemérről is szó esett
A kétórás összeállítás alatt Döbrentei Kornéllal a válogatott és új prózai írásokat tartalmazó Júdás mint erkölcsi etalon? című művéről, valamint a külföldi érdekeket kiszolgáló, magyarellenes jelenlegi júdásokról és az országgyűlési választások reménykeltő kimeneteléről is elbeszélgetett Oláh Kálmán. Mivel az ő családját a Felvidékről előbb Békés megyébe, majd az országhatárhoz közelebbi Pitvarosra telepítették ki, a Felvidékről kitelepítettek közelgő emléknapjára is felhívta a közönség figyelmét, leszögezve: ő mindmáig nem tudott megbékélni a történtekkel, ahogy Döbrentei sem. Boráros Imre pedig Gál Sándor témába vágó Veszteségeink című versét mondta el. Oláh elárulta: azért lett történelemtanár, hogy végre a sokáig elhallgatott kitelepítésekről is beszélhessen, érvekkel cáfolhassa meg a történelemhamisítók által mondottakat, és felmutassa a magyarság valós értékeit.
A kerekesszékbe kényszerült Dráfi Mátyás József Attila A Dunánál című versének elmondása után diákkori jóbarájára, a pár héttel ezelőtt elhunyt Tóth Elemér felvidéki költőre emlékezett annak Vadalmafák című versével, ráadásként pedig az egykori „feketelistás” Ratkó József Segítsd a királyt című drámájából István imáját idézte. A továbbiakban Soóky László Torz Isten, Ratkó József Tánc, Döbrentei Kornél Felhőfejes, Kulcsár Tibor Parainesis című versét, valamint egy-egy Varró Dániel-, Tóth Krisztina- és Nagy Ferenc-művet, a Borostyán együttes tolmácsolásában József Attila- és Ady Endre-verseket, Korpás Rékától gyimesi és moldvai dalokat, Petrás Máriától pedig régi csángó imákat hallhattunk.
Miután Döbrentei hitet tett amellett, hogy a költemények felett nem kell vészharangot kongatni, hiszen az emberiség eme ősi kincsére manapság is megvan a belső igényünk, a jelenlevők egy-egy szál fehér szegfűvel a kezükben a helyi Petőfi-mellszoborhoz vonultak, ahol Csuka Réka Wass Albert Üzenet haza című versét mondta el.
