Nagy Dávid: Minden helyzetben élnünk kell nemzetiségi és nyelvi jogainkkal!

Tudomásom szerint más felvidéki fiataloktól eltérően ön előbb vált a Magyar Közösség Pártja (MKP), és csak később a Via Nova Ifjúsági Csoport tagjává. Valójában hogyan is történt ez?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár hivatalosan csak hozzávetőleg egy éve vagyok a Via Nova ICS tagja, de kívülállóként már a belépésem előtti bő három év alatt is rendszeresen együttműködtem a csoporttal. Eközben két éve MKP-tagként is tevékenykedem, ám aktivistaként már öt éve segítem a magyar párt munkáját – immár az 5. választási kampány során igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni az MKP választási sikeréért.

Köztudott, hogy az édesapja, Nagy Tibor ügyvéd a szlovák állampolgársági törvény következtében jogfosztottá váltak közül három személynek: Dolník Erzsébetnek, Gubík Lászlónak és Kassai Gyulának a hazai jogi képviselője. Az a tény is hozzájárult ahhoz, hogy a Via Nova ICS Csatlakozz a jövőhöz! elnevezésű választási programjából ön a nemzetiségi és nyelvi jogok című fejezet kidolgozását vállalta, hogy korábban több bírósági tárgyalásra elkísérte lévai ügyfeleiket, és besegített a vonatkozó beadványok elkészítésébe? Nemzetiségi és nyelvi jogaink csorbulása terén mi mindenen szeretne változtatni?

Megítélésem szerint nagyon nagy problémát jelent a nemzetiségekhez való viszonyulás a szlovákiai jogrendben. Minden baj forrását az jelenti, hogy meg vagyunk félemlítve. Például amikor a kampányrendezvényeinken megkérdezem, hogy a jelenlevők közül ki kettős állampolgár, soha senki sem jelentkezik. Azért nem, mert aki már felvette a magyar állampolgárságot, az fél a lépése következményeitől, aki pedig nem vette fel, arról szintén azért mondott le, mert fél a következményektől. Ez a szemléletmód a kisebbségi nyelvhasználat terén is megmutatkozik. Nagyon markáns változásra lenne szükség, azt tudatosítva, hogy a tüzet nem oltani kell, hanem megelőzni. Tehát a vonatkozó törvények filozófiáját kellene kissé megváltoztatni, és olyan jogi környezetet kellene teremteni, amely a megfélemlítés helyett a nemzeti közösségek javát-fejlődését szolgálná. A felvidéki jogfosztottak védelmével kapcsolatban pedig leszögezném: az állampolgársági törvény kirakatpéldája a törvényes elnyomásnak. Arról ugyanis mindmáig nem derült ki az, hogy alkotmányellenes-e vagy sem. Mi azt állítjuk, hogy alkotmányellenes, a kassai székhelyű alkotmánybíróság pedig erről alibista módon annak ellenére nem döntött, hogy azt megtehette volna.

További nagy problémákra mutathatnék rá az államnyelvről szóló törvény kapcsán is: annak 2. paragrafusa kerek-perec kimondja, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv felsőbb rendű. Ez a mondat maga megteremti a felsőbbrendűség és alárendeltség kategóriát: egy magyar gyermek már akkor Szlovákia másodrendű polgárává válik, amikor a másodrendűvé lefokozott anyanyelvén kimondja az első szót. Hasonló a helyzet a többi nyelvhasználattal kapcsolatos törvényt illetően is. A kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény pedig kimondja, hogy például én érsekújvári lakosként azért intézhetem az ügyeimet magyarul a városházán, mert ez törvény adta jogom. Azt is hozzáteszi azonban, hogy a hivatalnok nem köteles ismerni a magyar nyelvet, ami ellentmondásos helyzetet teremt. Ezért sokan meg sem mernek magyarul szólalni a hivatalokban, a rendőrségen, de még a boltokban sem. A legutóbbi népszámlálási adatokból az is kiderült, hogy a magukat magyarnak valló érsekújváriak hozzávetőleg fele nyilvános helyeken nem beszél magyarul. Én már évek óta az üzletekben, vendéglőkben tudatosan csak magyarul szólalok meg, az esetek kétharmadában szinte kierőszakolva azt, hogy magyarul is válaszoljanak nekem. Minden helyzetben élnünk kell a nemzetiségi és nyelvi jogainkkal!

Programbemutatójukon az is elhangzott, hogy ön a Felvidéki Labdarúgó Egyesület alelnökeként a „vianovás“ választási programból a Több mint játék című, közösségépítő sporttevékenységgel kapcsolatos fejezet kidolgozását is vállalta. Mi sarkallta erre?

Közel egy éve működik a Felvidéki Labdarúgó Egyesület, amely megalapításakor az az időközben beigazolódott gondolat foglalkoztatott, hogy a sporttevékenységnek rendkívül jelentős közösségépítő ereje van. Felvidéki válogatottunkkal három országban kilenc focimeccset játszottunk, rövid idő alatt berobbantunk a köztudatba, s elég eredményesek is vagyunk. Szakmai szempontból leszögezhető: pozitív mérleget zártunk. Ettől azonban még fontosabb a közösségépítés. A nagyszabású kulturális fesztiválokon kívül aligha említhetnék olyan felvidéki rendezvényeket, ahol egyszerre ezren lehettek együtt. Nos, a Felvidék–Székelyföld focimérkőzésen egy hétköznapi délután ezren szurkoltak csapatunk sikeréért! Ez is azt bizonyítja, hogy a kulturális értékőrzés és -teremtés mellett nagyon fontos az eddig háttérbe szoruló sporttevékenység felvirágoztatása is, amely során a fiatalokat hatékonyan be lehet vonni a közéletbe.

Csáky Pálnak, az MKP európai parlamenti képviselőjének kezdeményezésére a Petíciós Bizottság égisze alatt január 26-án az Európai Parlamentben hivatalos szakmai meghallgatás zajlott, melynek témája elsősorban a szlovákiai magyarok jogállása, a kisiskolák és a kétnyelvűség kérdése volt. A Via Nova Ifjúsági Csoport, a Fontos vagy! mozgalom és a Fiatal Függetlenek a petíciós bizottság elnökének egy petíciót adtak át, melyben az Európai Parlament állásfoglalását kérik a kétnyelvűség ügyében. Kérem, értékelje brüsszeli látogatásukat!

Az idei meghallgatásunk előzményeként 2015-ben is jártunk Brüsszelben, ahol röviden fogalmazva: végre uniós szinten megkülönböztették az őshonos és a nem őshonos európai kisebbségeket. E téren következő lépcsőfoknak tekinthető az idei látogatásunk, amikor már egy elismerten őshonos kisebbség képviselőiként azzal a céllal érkeztünk az Európai Parlamentbe, hogy beszámoljunk a gondjainkról, illetve beszéljünk a nyelvhasználattal és kisiskoláinkkal kapcsolatos problémáinkról is. A jelenlevők elé egy olyan képet tártunk, amely szerint a felvidéki magyarság léte jogi szempontból csöppet sem irigylésre méltó, sőt, az rohamos fogyásunkhoz is hozzájárul. Úgy érzem, hogy a meghallgatás során sikerrel jártunk. Ráadásként a petíciós bizottság elnökasszonya kamerák előtt átvette az Orosz Örsék által a vasúti kétnyelvűséggel kapcsolatban benyújtott petíciót.

A brüsszeli pozitív fogadtatás után milyen tapasztalatokkal gazdagodott a javában zajló hazai választási kampányuk során?

A Via Nova ICS 23 jelölttel van jelen az MKP választási jelöltlistáján, és igyekszünk nagyon dinamikus, fiatalos kampányt folytatni, amivel kapcsolatban eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk. Az a tény, hogy az MKP listáján most nagyon sok fiatal, köztük „vianovás arc“ szerepel, nagyon pozitívan csapódik le a párton, illetve a felvidéki magyar közéleten belüli megújulásra vágyó-váró emberek körében. Az eddiginél alaposabb bemutatkozásunkat is szolgáló kampányolásunk során stratégiául nem a szokványos haknizást választottuk, hanem ahogy jelképes megmozdulásainkat, jótékonysági akcióinkat együttesen elneveztük: a „Tettek útján“ jártunk. Igyekeztünk azt bizonyítani, hogy mi nem csak beszélünk, hanem valóra is váltjuk kitűzött céljainkat, amivel a választópolgárok folyamatosan szembesülhetnek. Két nagyszabású önálló kampányrendezvényt tartottunk. A helyi előadóknak teret adó és borkóstolóval egybekötött nyugat-szlovákiai akciónk az Érsekújvár melletti Kürtön kétszáz érdeklődő jelenlétében zajlott. Füleken pedig egy Bagi-Nacsa-kabaréval kedveskedtünk a ránk és programunkra is kíváncsi közel 350 embernek. Hazai fogadtatásunkat, amely során sokan osztották meg velünk a gondjaikat, elképzeléseiket, szintén pozitívan értékelem.   

A legutóbbi közvélemény-kutatások 52-60 százalékos választási részvételi arányt jeleznek. Hogyan győzné meg a szavazni nem akaró polgárokat arról, hogy mégis járuljanak majd az urnákhoz, és az MKP 21-es számú listájára, illetve az ébredő erőnek nevezett „vianovás“ képviselőjelöltekre voksoljanak?

Azokat is megértem, akik azt hangoztatják, hogy azért nem mennek el szavazni, mert csak a parlamentbe bekerülő jelöltek járnak jól, a lakosság javarészét képező kisemberek élete március ötödike után sem változik meg. Nem csoda, ha az elmúlt 25 év politizálása – tisztelet a kivételhez tartozó néhány politikusnak -- ilyen megjegyzéseket, érzéseket vált ki az emberekből. Annak „köszönhetően“ a politizálás mára pejoratív kifejezéssé vált Szlovákiában. Ehhez azonban nekünk, a teljesen új, letisztult, őszinte szemléletet hozó fiataloknak semmi közünk sincs. Éppen az általam is hasonlóképpen érzett kiábrándultság hatására kezdtem el politizálni. Társaimmal együtt ugyanis meg szeretnénk mutatni, hogy a politizálást másként is lehet csinálni: üres ígéretek helyett folyamatosan megtesszük mindazt, amit értelmes dolognak tartunk. Hiszek abban, hogy előbb-utóbb mindig győz az igazság, és a politikai életet sikerül majd megtisztítanunk a sok szennytől és a negyed évszázad alatt kiérdemelt negatív jelzőktől. A felmérések alapján úgy tűnik, hogy a Most-Híd bejut a törvényhozásba, de régióink hatékony képviseletéhez a vegyespárti képviselők mellé több magyart kell beültetni a parlamentbe. Az MKP bejutásával e két pártnak akár 20 képviselője is lehet, s ekkora csoport majd valóban tehet a magyarlakta térségekért és az itt élő emberekért. Nem szabad közömbösen viszonyulni a felvidéki magyarság jövőjéhez, amit jó irányba azok alakíthatnak, akik igenis elmennek szavazni, és az MKP 21-es számú listáját választják.