Molnár Piroska palóc beütéssel

Molnár Piroskával 75. születésnapján Bíró Kriszta kolleginája beszélgetett gyerekkorról, a színészi kezdetekről, szegedi és kaposvári színészsorsról, legendás kollégákról, de a Corvina által kiadott interjúkötetből megtudhatjuk azt is, hogy Ózdon született, s ma sem okoz számára gondot, ha palócra akar váltani.                                                                                  

Amikor tavaly megüzente, hogy a Bors néni jubileumi előadása után fogad, belenéztem az életrajzi adataiba, s meglepődtem, hogy Ózdon született, s édesapja Keleméren (annak idején itt lelkészkedett Tompa Mihály is) volt Putnoky Móric gróf kertésze. A háború végén, még lánya születése előtt jöttek az oroszok, s málenkij robotra vitték a környék lakosságának jó részét. Nem járt jobban az apja sem, aki pechjére jól beszélt szlovákul, s az oroszoknak elkelt egy tolmács. Sokukkal egyetemben ő sem érte meg a háromnapos munka végét, állítólag hastífuszban halt meg (Szerepel Lehotai Aladárnak, a málenkij robotot feldolgozó munkájában is). Lányát csak egy pár csizma emlékeztette édesapjára, na meg a rokonság, amely szerint ránézésre Piroska kiköpött apja. Anyja, miután meghozták férje halálhírét, visszaindult lányával erdélyi szülőföldjére, de a határok közben végleg lezárultak, s a csonka család anyja magyarországi rokonainál reked Kunágotán.

Akkoriban hetente járt a faluban vándormozis, így a kislány hamar megismerkedhet a kor ismert filmes alkotásaival, s már akkor egyértelművé válik számára, csakis színésznő lehet belőle. „Önző, ronda, magabiztos dög voltam” – mondja Bíró Krisztának, s mivel az anyja sem ellenzi a színészi álmait, középiskolába Szegedre kerül, ahol rendszeresen látogatja a helyi színházat, s pótmegoldásként ugyan magyar-francia szakra is jelentkezik, de egyértelmű számára, csakis a színművészeti lehet a végállomás.

Életében először felutazik Budapestre, s nem is lehet kérdéses, elsőre felveszik. Koltai Róbert, Venczel Vera az osztálytársai, Pártos Géza az osztályfőnöke, de tanárai közül szívesen emlékszik Gáti Józsefre és Sulyok Máriára is. A főiskola végeztével Kazimír Károly ajánl számára szerződést a Tháliába (ne feledjük, Komlós Juci, Inke László, Rátonyi Róbert, Dajka Margit, Nagy Attila, Horváth Teri, sőt Latinovits játszik ott akkoriban), de Molnár Piroska abba a Madáchba vágyik, ahol osztályfőnöke is alkalmazásban van. De hiába játszik el pár szerepet végzős főiskolásként a társulatban, Ádám Ottó nem tart igényt rá, így „visszakerül” egykori középiskolás évei helyszínére, Szegedre.

Nem tagadja, nehezen éli meg, hogy az akkori ízlésvilág eleve karakterszerepekre kárhoztatja (később tapasztalja meg ennek előnyeit is), az aktuális Júlia Venczel Vera volt az egyetemen, így az kapja a korabeli filmek naivaszerepeit is, de Szegeden együtt játszhat Ajtay Andorral és Dajka Margittal is. Volt osztálytársa, Koltai Róbert hívja az újjáalakuló kaposvári társulatba, s bár ekkor már férjnél van, s megszületett a fia is, vállalja a kaposvári színészlétet.

Rámegy a házassága, a Budapesten, az apai nagymamánál nevelkedő fiát csak hetente egyszer láthatja, viszont az ő hathatós közreműködésével is létrejön az ún. Kaposvár-jelenség. Az egykor harmadosztályú társulat a magyar színházi élet legendás színháza lesz, pedig Zsámbéki Gábor és Székely Gábor, s a később hozzájuk csatlakozó Ascher Tamás, Babarczy László és természetesen a színészek, nem csinálnak „semmi mást”, csak színházat. Mivel nincs se rádió, se szinkron, se film, a színészek élete kizárólag a színházról szól. Színpad, büfé, színészház, valamint az esetleges tájelőadások, s marad a hétfői szabadnap, amit Molnár Piroska a fiával tölt Budapesten. Bíró Kriszta az első, akinek így, már 75 évesen szól személyes tragédiájáról is, arról, hogy a színészi pálya miatt feláldozta a magán- és családi életét. Férje, a mára világhírű zeneszerző, Eötvös Péter külföldön találja meg  szakmai boldogulását, míg a fiuk lelkileg összeroppan a kettős teher alatt. Nem könnyű zseniális szülők gyerekének lenni, sőt egyenesen elviselhetetlen. „De ez az én magánügyem” – teszi hozzá Molnár Piroska.

A kaposvári évek után a hetvenes évek közepén  a magyar kormány az akkoriban már teljesen elszürkült Nemzeti Színház megújítására tesz kísérletet, s felhozza a fővárosba a „két Gábort” és vezető színészeiket, de csodára ők sem lépesek. Megkapják viszont 1982-ben a Nemzeti stúdiószínházát, a Katona József Színházat, s Molnár Piroska kaposvári társaival, valamint Gobbi Hildával és Major Tamással az alapítók között találja magát. A színház pár éven belül világhírnévre tesz szert, legendás előadásaikkal bejárják az egész világot, de Molnár Piroskának zenés s főleg méltó szerep nem akad, így két év viszonylagos semmittevés után visszatér Kaposvárra, ahol ma már Kossuth-díjasok egész sora jön ismét össze. Básti Juli, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, Pogány Eszter, Bezerédi Zoltán, Kulka János, Máté Gábor, Jordán Tamás, de említsük meg a Mohácsi testvéreket, akik sajátos hangulatú előadásaikkal felrobbantják a magyar színházi állóvizet. Elkészül a legendás  Csárdáskirálynő 1916, amelybe Molnár Piroska még szövegíróként is beszáll, ahogy az Arthur Miller A salemi boszorkányok c. drámája alapján készült Istenítélet, vagy az Ascher rendezte Az öreg hölgy látogatása. Cecília, Rebecca Nurse, az Öreg hölgy – mindhárom előadás budapesti vendégjátékán még a csilláron is lógunk, s boldogok vagyunk, hogy egyáltalán tészesei lehetünk a csodának.

De azért említsünk meg még két budapesti vendégszereplést, amellyel meghódítja a fővárosi közönséget. 1984-ben a Játékszínben Verebes István megrendezi a Hyppolit, a lakáj című zenés bohóságot, amelyben Schneiderné szerepét kapja, s a szerep eljátszásának egyetlen feltétele van, a spárga. Molnár Piroska eleget is tesz a kérésnek, s meg is csinálja minden előadáson. Hisz ami jár a közönségnek, az jár. 26 éve játssza töretlenül a Kolibri Színházban Bors néni szerepét is, amit Dajka Margittól örökölt meg. Miután az újabb kaposvári sikerkorszak is véget ér, elfogadja

Jordán Tamás meghívását a Nemzetibe, s marad Alföldi igazgatása alatt is. Vidnyánszky ugyan marasztalná, de túl a hetvenen már úgy gondolja, levezetésképp inkább a Thália Színház ajánlatát fogadja el, ahol  kissé könnyedebb, de igényes szerepekben láthatjuk. A Bernd Róza c. Hauptmann darabban (annak idején Szegeden Ajtay oldalán a Naplemente előtt címűben ugrik ki annak lányaként) egy kilencéves kislányt játszik a salgótarjáni Tarnóczi Jakab rendezésében. Csak lépcsők ne legyenek – manapság szinte ez az egyetlen feltétele, s bár már többször bejelentette visszavonulását, pár nappal később már egy-egy újabb szerepéről értesülhetünk.  

„Én álmodni szoktam a maga magyar beszédével” – mondta neki évtizedekkel a főiskola után egykori osztályfőnöke, Pártos Géza. Bíró Kriszta könyvének egyik nagy erénye, hogy szinte a művésznő hangján halljuk az élettörténetet, s nagyon okosan nem mennek bele aktuálpolitikai fejtegetésekbe, holott tudjuk, Molnár Piroskának határozott véleménye van a magyarországi mindennapokról. Egyedül talán szerepeinek listáját hiányolom a kötetből, talán majd a második kiadásban ezt is pótolják.  

Évek óta ő Giza, Orbánné testvére Örkény Macskajátékában az Örkény Színházban Mácsai Pál rendezésében. Magánéletében szöges ellentéte Giza örökösen megalkuvó, a mindig kényelmesebb életmódot választó, tolószékbe menekülő Giza figurájának, sokkal inkább Orbánné ő, de hát „Giza, az egy szerep”.

„Piroska nagytermészetű, fajsúlyos nőszemély, álmodozó, sebzett kislány, érzékeny, különösen intelligens asszony, ez mind. Bármelyik alakban örökké hiteles, mindig éppen az, amit az adott szerepben leginkább látni szeretne az ember” – írja róla Ascher Tamás. S mi felvidékiek, gömöriek legyünk rá nagyon büszkék, egy kicsit a mienk is. Így, palócosan.