Mint cseppben a tenger
Valóban, mint cseppben a tenger van benne a Komáromhoz kötődő könyvben az egész Csallóköz, amelynek levegőjét a vizek, vízfolyások, s maga a nagy folyó és annak sok ága-boga illatosítja…
S a vízszagú levegő zamatát, bukéját az érő gabona, a virágzó repce, az út menti fák, az akácosok és hársfák adják meg és azok a bozótosok, erdősávok, amelyek a nagy „szigetet” változatossá, varázsossá teszik. De van itt még sok más dolog is, amely a Csallóközre, de még inkább és kiváltképp Komáromra jellemző. Aki kíváncsi rá, s akit ennek a régiónak nem csak a szó szoros értelmében vett történelme érdekli, de azon belül is, az „alulnézetből” bemutatott mindennapi élet a maga nem mindennapiságával, sokszínűségével, kedvére lapozgathatja azt a könyvet (a jobb könyvtárakban bizonyára megtalálható), amely a minap akadt a kezembe.
A szerző, Kecskés László helytörténész, aki 1913-ban született Komáromban és 1995-ben hunyt el ugyanott, azaz már a város déli részén, ugyanis a kitelepítésük előtt 1946 októberében áttelepült Dél-Komáromba. Előtte 7 év katonaság és másfél év hadifogság után a csehszlovák hatóságok kollaboránsként bebörtönözték. Az áttelepülést követően előbb apósánál volt hentesinas, majd minden igazolás után 1948-tól a városházán lett főkönyvelő. 1952-től a Komáromi Ruházati és Szolgáltató Kisipari Szövetkezet, 1956-tól a Komáromi Épületkarbantartó Kisipari Termelő Szövetkezet könyvelője volt. 1973-ban nyugdíjba vonult. A Számviteli Főiskolán képesített könyvelői bizonyítványt szerzett.
Élete során, a becsületes könyvelői munka mellett, igen sokat dolgozott, ha úgy tetszik a „köz” javára. Helytörténészként számos munkát megjelentetett, írt könyvet a város történelméről, épületeiről, erődrendszeréről, irodalmi életéről, mesterembereiről. Nem volt olyan történeti szegmense a városnak, amellyel ne foglalkozott volna, de egy vérbeli helytörténésznél ez talán több mint természetes.
Lebbentsünk hát le a fátylat arról könyvről, ami a kezembe került, s az nem más, mint a pozsonyi Madách kiadónál 1978-ban megjelent Komáromi mesterségek című kötet. Egy mottóval indul, amelynek olvasásakor az ember elgondolkodik, és közben némileg egy kis szégyenérzet is elfoghatja:
S itt a szerző nyilván arra gondolt, hogy nem elég csak benne élni a tájban, az „épített” hazában, tudni is illene róla ezt-azt. A könyvből az is kiderül, e munka vonatkozásában mire is céloz a szerző, bár a címe előrevetíti a témát, a komáromi, tágabb értelemben (talán) a csallóközi mesterségek témakörét.
olvashatjuk a könyv fülszövegében, és megtudhatjuk azt is, hogy a könyv szerzője maga is szekeres gazda, vízimolnár és kézműves ősök kései utóda, aki a számára kimért létidőben mindent elkövetett, hogy helytörténészi munkája, s ez a könyve is, minél teljesebb legyen. Az olvasó el is álmélkodhat azon, milyen részletekbe is beavatja a kíváncsi embert. Ennek ellenére Kecskés László elégedetlen önmagával, hiszen így ír:
Kecskés László írt néprajztörténeti monográfiát, feltérképezte (különös tekintettel Komáromra) az aranymosók, vízimolnárok, csizmadiák, halászok, ötvösök, asztalosok, hajóácsok, szekeres gazdák céhének kialakulását, s az egész életüket. A könyv híven tükrözi azt a hangyaszorgalommal elvégzett temérdek munkát, amelyet az egyes fejezetek tartalmaznak és prezentálnak. A Komáromi mesterségek című könyv gazdagon illusztrált, és meglepő az is, milyen részletekig be tudott hatolni a szerző egy-egy témakör taglalásába. Ez a terjedelmileg limitált írás nem ad arra lehetőséget, hogy ki lehessen térni ezekre a részletekre, „apróságokra”, de néhány példa azért ide kívánkozik, mintegy „mutatóba”:
„Komáromban rendszeresen szabályozták a piaci árakat, természetesen a halakét is. Pár adat a halak áráról: 1760-ban a csuka fontja: 12 kr., ponty 10 kr., 1761-ben a viza mázsája: 30 frt., csuka fontja: 10 kr., ponty 8 kr., csík iccéje 20 kr.”
S egy másik példa a sok közül, amely az asztalosműhelyek számára vonatkozik: 1715-ben: 6 asztalosműhely van Komáromban, 1720-ban 10, 1770-ben már 30, de öt évre rá 29, azaz eggyel kevesebb.
Komáromról lévén szó, a szerző a szekeresgazdákkal részletesen foglalkozik. Jó, jó, szekeresgazdák máshol is voltak, gondolhatnánk.
Nem véletlenül alakult meg a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület, illetve 2001-ben a Kecskés László Társaság, amelynek legfontosabb célja a szekeresgazda-hagyományok felélesztése.
Kecskés László könyve, mint fentebb szó volt róla, elsősorban a híres mesterségekkel foglalkozik, de kitér benne a város gazdasági életének a fejlődésére, különböző foglalkozásokra, az egyes céhekről is bőven ír, s a mellékletben még kottákat is közöl, amelyekből megtudhatjuk, milyen is volt az ácscéh, a kőművescéh, a kertészcéh, vagy a hentescéh indulója.
