Mikszáth Kálmán elfeledett fiai és mások
Tudjuk, nem könnyű ismert ember csemetéjének lenni, főleg, ha a csemete maga is művészpályára készül, s az apja babérjaira tör. Sokszor csúfos kudarc lesz a vége, s csak nagyon ritkán sikerül a neves előd szintjét még megközelíteni is. Mesélhetne erről Petőfi Zoltán vagy akár Karinthy Frigyes két fia is. Mikszáth Kálmánnak három fia született, s nagyon szerette volna, ha valamelyikükben tovább él írói tehetsége. Nem sokon múlt, de a Sors végül megakadályozta, hogy a magyar irodalom két Mikszáthot jegyezhessen öröknaptárába. Vagy mégsem?
Mikszáth Kálmán kétszer vette nőül Mauks Ilonát, ugyanis pályakezdése nem úgy sikerült, ahogy azt egy ambiciózus fiatal írótól elvárná a nagyérdemű olvasóközönség, így inkább elvált a nejétől, de miután mégiscsak felfedezték, ismét összeházasodtak
Gyors egymásutánban három fiuk született, 1885-ben Kálmán László, egy évre rá János, s újabb három év múlva Albert. Közülük a középsőnek, Jánoskának alig négy év adatott meg, a kiskorától beteges kisfiút ugyanis elvitte a torokgyík. Sose halványuló emlékét az író élete utolsó évében örökítette meg A ló, a bárányka meg a nyúl című írásában.
A másik két fiú, – akik megérték a felnőttkort –, jogot végzett, s amíg Kálmán László a főispánságig vitte, addig a legkisebb, Albert apja nem könnyű örökébe lépve az irodalom mellett tette le a voksát.
Igazából nem rajta múlt, hogy nem tudta túlszárnyalni méltán híres apját. 32 éves, amikor a gyógyíthatatlan kór elragadja. Jánoskával és apjával közös sírban nyugszanak a Fiumei úti temetőben.
Kálmán László 1885-ben született, s kitüntetéssel szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1908-ban a későbbi miniszterelnökkel, Kállay Miklóssal (más források szerint Károlyi Mihállyal) Párizsban, a Sorbonne-ra is járt, majd Londonban szerzett jogi-közigazgatási tapasztalatokat. Hazatérte után a horpácsi családi birtokon kezd gazdálkodni, amelyet apja még Szontágh Páltól vásárolt 1905-ben, s amely birtok állandó menhelye lesz a Mikszáth-család tagjainak, s amely 1997 óta állandó kiállítással várja a Mikszáth-rajongókat.
Kálmán László ideiglenes visszavonulása idején több közjogi-politikai tanulmányt is írt (A vármegye reformjáról, 1913; Az általános szavazati jog, 1917), melyekben Tisza István munkapárti programját népszerűsíti. 1922-ben Bethlen István hívására ismét visszatér a közéletbe, de a választásokon kudarcot vall, s kedveszegetten újfent visszavonul horpácsi birtokai/k/ra, gazdálkodik és újabb tanulmányokat ír (A kötelesség állama felé, 1926.). A nógrádi főispán, Sztranyavszky Sándor államtitkársága idején lép újra politikai színpadra, s így lesz 1926 és 1932 között Miskolc főispánja. Működése Hodobay Sándor polgármestersége idejére esett.
S itt érdemes megállni egy pillanatra, mert Hodobay eperjesi születésű, édesapja, Hodobay Andor (1855-1914) 1882-től görög katolikus homrogdi lelkész, akit 1890-ben esperessé, 1900-ban szentszéki tanácsossá nevezték ki.
1901-tól eperjesi kanonok, 1902-tól apáti, majd amerikai esperesi vizitátori, 1905-től pápai prelátusi, pápai protonotáriusi kinevezést kapott. Prédikációival honosította meg az eperjesi templomban a magyar nyelvet a rutén mellett. 1907-ben a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntették ki, amerikai egyházszervező működésének (önálló magyar görög katolikus püspökség felállítása) elismeréseként. Hodobay Sándor jogi tanulmányait az eperjesi evangélikus jogakadémián (ami később Miskolcra költözött) kezdte, majd a kolozsvári tudományegyetemen fejezte be, államtudományi doktorátust szerzett.
Miskolcon az árvaszéknél dolgozott, s 1912-ben választották meg Miskolc főjegyzőjének. 1918-ban Szentpáli István akkori polgármester a helyettesének hívta.
1922-ben polgármesterré választották, s működése alatt Miskolc rengeteget fejlődött. beiktatási beszédében Mikszáth a politika-semleges működést helyezte előtérbe: „A főispánnak nincs programja, nem arra való, hogy politikailag enunciáljon. A miniszternek van programja, a főispánnak kötelességei vannak. […] őrködni [fogok] a fölött, hogy a gondjaimra bízott közérdekből egy jottányit sem hagyjak elsikkadni sem a politika, sem a helyi torzsalkodások piszkos karmai között. […] nem politizálni jöttem, hanem dolgozni”.
Mint később kiderült, kettejük együttműködésnek eredményeképp Miskolc az aranykorát élte,
az amerikai újjáépítési célú Speyer-kölcsön segítségével számos fontos beruházás valósult meg (például a Zenepalota, a Vásárcsarnok, a Lillafüredi Palotaszálló).
A sikerek ellenére mégis/ismét az önkéntes visszavonulás mellett dönt, s innentől kezdve már nem mutatkozik többé a közéletben. 1950-ben, 65 éves korában hatvanöt éves korában hunyt el agylágyulás, függőér-meszesedés következtében.
A Kálmán Lászlónál négy évvel fiatalabb Albert (135 éve született) ifjúkorában eljegyezte magát az irodalommal, s Benedek Marcellal, Benedek Elek fiával Virágfakadás címmel lapot ad ki. Bátyjához hasonlóan ő is jogot végzett, minisztériumi alkalmazottként is dolgozott egy ideig, de sosem titkolta, szeretne híres apja nyomdokaiba lépni, s bár a Budapesti Naplóban és a Magyar Nemzetben is rendszeresen jelennek meg írásai, amelyek egyéni tehetségnek mutatják, mintha lelke mélyén mégse tudna szabadulni apja örökségétől.
Pedig egyik kritikusa már akkor megállapítja, hogy
De erre igazából csak apja halála után tesz tétova s megkésett kísérleteket. Első saját műve végül nem is teljesen önálló alkotás, hanem apja utolsó, töredékben maradt, Az amerikai menyecske című regényét írja meg a megmaradt bekezdések és apja vacsoraasztalnál tett megjegyzései alapján (közli apja előszavát is).
Albert kínosan ügyel arra, hogy hű maradjon apjához, s amint az előszóban is megjegyzi: „az én fiúi szívem tiltakozna a legerősebben az ellen, hogy jó atyám emlékén a legkisebb sérelem, kegyeletlenség essék, hogy az ő nevét bárki a saját érvényesülésére felhasználja és visszaéljen vele… Szent meggyőződésem, hogyha atyám kezébe vehetné e könyvet, jóságos szeme boldog tekintettel nézne reám, atyai szíve megérezné, tudná, hogy kegyeletes érzések és soha nem múló fiúi szeretetem vezették tollamat”.
Nincs kétségünk efelől, az ún. közjogi regény, – amely amerikai szemmel próbálja láttatni és megérte/t/ni a rendkívül bonyolult osztrák-magyar közjogi viszonyokat –, szórakoztató olvasmány, azzal a hamisítatlan mikszáthi bájos humorral és iróniával, amit annyira megszerettünk a Mikszáth-név épp aktuális viselőjétől.
Egy évvel a regény után, 1919-ben megjelenik Albert első novelláskötete is, amely 18, többnyire frappáns írást tartalmaz, amelyet akár a papa is írhatott volna. S hogy mennyire nem tud szabadulni az apja emlékétől, a kötet elején olvashatjuk a Tollam című, akár ars poeticaként értelmezhető versét is, amelyben többek között ezt írja:
A hős ifjúnak, ki csatába megy,
Apai fegyvert anyja nyújtja át:
„Hős légy fiam és viseld becsülettel,
Mert ezzel harcolt és küzdött apád”.
Nehéz a fegyver, karom alig bírja,
Még nyomja vállam s mégis szeretem,
Boldog vagyok, ha toll lehet kezembe,
Szent áhítattól reszket a kezem.
A kötete Albert a (Rozsnyói) Pekár Gyulának ajánlja, a kor népszerű, mára megporosodott írójának, akinek neve előtt nem véletlen a Rozsnyói előnév, apja, Pekár Imre gépészmérnök, feltaláló, malomtechnológus, közgazdasági író Rozsnyóról származott el. Fia nevét ma az 1901-ben elkészült első magyar film, A tánc (ebben látható Blaha Lujza is), valamint a regényéből forgatott A kölcsönkért kastély című vígjáték őrzi Kabos Gyulával, Tolnay Klárival, Ráday Imrével, Vaszary Pirivel és a rimaszombati Kőváry Gyulával a főbb szerepekben, igaz, a rendkívüli sikerhez a rendező Vajda László mellett kellettek az „átírók”, Békeffy István, Stella Adorján és Kellér Dezső, valamint a Nem tudom, hogy az életemet hol rontottam el című, máig örökzöld nóta is.
Visszatérve a kötethez, az 18 írást tartalmaz, amely a köznapi, anekdotikus történetektől kezdve első világháborús történeteken (Az őrtorony, Kártékony klíma) át személyes élményekig sok mindent felölel, nem hiányozhatnak belőle az apjánál megszokott tételmondatok (pl. Hol a bank nyert, hol a játékosok vesztettek, vagy Az ügyes hazugság többet ér, mint minden valószínűtlen igazság). Ahogy a vaskos önirónia sem, s mindegyikük alapos és nem egyszer meghökkentő csattanóval zárul. (Az Egy hírlapi polémia háttere című, az újságírókról gúnyos kritikát megfogalmazó írását az Előretolt Helyőrség februári számában olvashatják majd).
Ír még egy drámát (A szigorú ezredes), állítólag egy regényt is, de ezek máig kiadatlan, s egy gyógyíthatatlan kór hetek alatt elviszi.
Hiába ápolja hűségesen felesége, Kun Anna (tévedés ne essék, nem a kommünér Kun Béla rokonságáról van szó, Kun Béla névvel nem egy ismert embert jegyez a magyar történelem), 1921 június 26-án örök nyugalomra helyezik apja és Jánoska mellé.
Ahogy ma a Petőfi név Sándort, a Karinthy név Frigyest takarja (pedig Ferenc és Gábor életműve sem elhanyagolandó), úgy ma Mikszáth neve is a nagy palócot, Kálmánt. Nem is baj ez, Mikszáth Albert mégis megérdemelné, hogyha egy rövid pillanatra is, de fény vetülne az apai árnyékára. Hátha még az állítólagos kéziratban maradt regényét és drámáját is olvashatnánk.
