2025. október 15., 19:01

Miért szerethetetlen?

Kunvári Helga harminchat éves fiatal budapesti nő kilenc éve él együtt partneri kapcsolatban Fekete Ivánnal, aki pedig sikeres ügyvéd. Kapcsolatuk – majdnem azt mondhatnánk –, idillikus, eltekintve Iván másik két ügyvédtársától és azok párjaitól, akikkel Helga nem igazán tud jó barátságot ápolni. Vagy fordítva, ők nem tudják befogadni köreikbe a kívülállót. Ivánt nem zavarja ez a kis „hiányosság”, sőt úgy tesz, hogy minden rendben van, és Helga is próbál, legalább a látszat kedvéért eljátszani a jóbarátot. Ráadásul Iván húga és édesanyja sem éppen jóbarátja Helgának.

Fotó: Archív felvétel

Zoltán Tamás Szerethetetlen című regényét kézbe véve azonnal felötlik az emberben: Kiről lesz szó? Ki a szerethetetlen? Ilyenkor gyorsan el kell olvasni a fülszöveget, amelyből legalább tapogatódzás szintjén felsejlik valami: igen, Helga a főszereplő, ő lesz az, akit nem lehet szeretni. De miért? Mit tett Helga, hogy rászolgált erre a nem éppen megtisztelő címre. Aztán visszafordítva a könyvet a borítólap első oldalára, észrevesszük, hogy van ott a tetején néhány sor. Talán valami útbaigazítás. „Életem legfelszabadítóbb pillanata az volt, amikor törölhettem anyádat a facebook-ismerőseim közül.” Ez aztán beindítja a fantáziánkat: Hát persze, az anyós! Ő keseríti meg a majdnem menye életét. Helga az ő számára szerethetetlen! Hogy miért is? Megvan: mert elszerette, elrabolta tőle a kisfiát!

A cselekmény kórházi jelenettel indul. Január elsején Helga azzal ébred, hogy kórházi ágyon fekszik, és kábultan szemléli a körülötte serénykedő nővérkét és orvost. Egyetlen mondatot csíp el a beszélgetésükből: „Az amputáció sikerült.” Miféle amputáció? – próbálja kitalálni Helga, de az agya valahogy nincs elemében. Csak később tudja meg, hogy két lábujját: a kisujját és a mellette lévőt kellett levágni, és bordatörést is szenvedett egy súlyos balesetben. Lassan összeáll a kép. A szilveszteri-újévi bulit ülte a három „rettenthetetlen” budapesti ügyvéd és a három ún. barátnő. Iván jócskán fogyasztott alkoholt, sőt drogot is, ennek ellenére ő vezette a mercit éjjel hazafelé. Nem először ült ilyen állapotban a volán mögé, de most súlyos ütközésre került sor, nekihajtott egy lámpaoszlopnak. Helga csak az eszméletét és két lábujját vesztette el, de Iván a szép fiatal és sikeres életét. Helga ezt csak később tudja meg. A kórházból egyedül tér haza, a remekbe szabott kertes házukba, pontosabban Iván házába.

Lassan lábadozik (a szó szoros értelmében), gyógyulgat, de a lelke egyre csak megtréfálja őt: nem képes kilépni a házból, amint nyitja az ajtót, pánikrohamok törnek rá. Gondolatai kuszasága sem ígér semmi jót a jövőre nézve, de az éveken át szeretett párjáról kiderülő dolgok sem öntenek belé lelket, sőt! S ez nem elég, Iván húgának kimért viselkedése és az ügyvédbarátok iránta kinyilvánított közömbössége is hozzájárul lelkiállapota további romlásához. Iván anyjának hozzáállása pedig nemhogy nem dobja fel a sérüléseivel küszködő fiatal nőt, hanem egyenesen beledöngöli a sárga, vagy inkább fekete földbe.

A könyv szerzője pszichológus. Bőven lehet tapasztalata az emberi viselkedésfajtákban. Fel is használja őket, már-már túlfokozva például a sok megpróbáltatást, amelyeket Helgának el kell viselnie. A majdnem anyós pedig felülmúlja minden rossz anyós gonoszságát. Zoltán Tamás szinte sokkterápiát alkalmaz az olvasóval szemben. Beveti a megrendítő, felzaklató meglepetések sorozatát. De pszichológusként azt is tudja, mire szomjas igazán az olvasó: valami nagyon jóra, hogy a furi, de rokonszenves, talpraesett és csinos; furi, de karakteres, visszafogott, emellett csábító főhős (ja, majdnem elfelejtettem: ráadásul sikeres lakberendező), aki annyit szenvedett, nyerje el a sorstól (az író szavával: az univerzumtól) a jutalmát.

Hogy mi mindenen megy keresztül Helga, amire valóban elnyeri a mindvégig mellette álló olvasó által hőn áhított jutalmat? A regényből minden kiderül. Csak el kell olvasni.

Megosztás

Címkék