Mi lesz velük, Nagyapi?
A legnépszerűbb közösségi oldal kínálatában olykor megjelenik előttem a Felvidéki Könyvbazár legújabb bejegyzése. A privát csoport néhány éve jött létre, csaknem tízezer tagja van, és cserére, vagy olcsón eladásra szánt könyvek jelennek meg az oldalon, de azoknak is helyet adnak, akik csak egy-egy könyvet keresnek. Lehetőség van itt tehát válogatni a pillanatnyi kínálatból, de cserélni és vásárolni is. Amilyen tarka maga az élet, a könyvkiadás, amilyen szerteágazó az emberek, az olvasók érdeklődése, olyan a kínálat is. Az első ilyen facebookos csoport a Felvidéki Könyvcsere volt, amelyet már több mint 10 éve alapítottak, és ott is 1000 fölé kúszott a tagok száma, de az adminisztrátorok 2018-ban bezárták.
Azt se feledjük, hogy a facebookos virtuális antikváriumok messze nem nyújtanak olyan széles kínálatot, mint például a pesti kiskörúti tékák.
Van viszont egy nagyon jól működű magyarországi online könyvesbolt, ahonnan Felvidékről is vásárolhatunk, ráadásul utánvéttel is. Első olvasatra ebben semmi újdonság nincs, azonban ezen az oldalon csupán pár kattintás után kérésünkre a szolgáltatás „összeszedi” a rendszerbe bekapcsolódott magyarországi tékák adatbázisában feltüntetett könyveket is, vagyis a számunkra legfontosabb, legérdekesebb antikvár köteteket az interneten keresztül is megrendelhetjük, és az sem gond, ha tíz különböző antikváriumban fellelhető könyvet választunk ki, hiszen a gondos munkatársak előbb összegyűjtik ezeket a köteteket, majd egy csomagban postázzák nekünk.
Miközben böngészgettem a könyveket, eszembe jutott néhai nagyapám, akinek, egyik kedvenc elfoglaltsága a pozsonyi antikváriumok látogatása volt kedves barátjával, Ozsvald Árpáddal, aki a régi könyvek iránt érzett olthatatlan szenvedéllyel böngészte a fővárosi antikváriumok könyveit, s amelyek között jócskán akadtak magyar és német nyelvűek is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy nagyapám az egyik antikváriumban ismerkedett meg például a magyarul is beszélő japán Senga Toru történésszel, aki akkor már budapesti továbbképzését követően éppen a pozsonyi egyetem történelem tanszékén képezte magát tovább, mert fölöttébb érdekelte Közép-Európa történelme. Ezért egy időben ő is sűrűn látogatta az antikváriumokat, hogy a magyar könyveket böngészve rátaláljon valami neki való csemegére. Ha még élne nagyapám, Ozsvald Árpád s a többiek, és használni tudnák az internetet, vajon örülnének-e annak a lehetőségnek, hogy fáradság nélkül, a szobában, egy széken ülve tudják végigböngészni az aktuális könyvkínálatot? Bizonyára örülnének neki. Egyrészt...
Persze ők elsősorban nem a könyvek pénzbeli értékét tartották szem előtt. Azt vették meg, ami érdekelte őket. Nagyapám a szépirodalomra „hajazott”, és szívesen vásárolta azokat a könyveket, műveket is, amelyekről sejtette, hogy egyhamar nem fogják őket újra megjelentetni. Azt tudom, hogy ők ketten ugyanilyen rendszeresen látogatták a pozsonyi Mihály-kaputól nem messze lévő, azóta már megszűnt Magyar Könyvesboltot is, ahol sok könyvet vásároltak...
E nem kis kitérő után hadd térjek vissza a Felvidéki Könyvbazárhoz. A minap jó néhány regény jelent meg a friss kínálatban, mind egyazon formátumban, kiadásban. Nagyapán is rendszeresen vásárolta az Olcsó Könyvtár sorozat könyveit, és nemcsak azért, mert valóban megfizethető áron kínálták őket, hanem azért is, mert rengeteg híres, értékes mű jelent meg így ebben a formában. Nos, a fentebb emlegetett netes könyvbazárban például olyan könyveket kínáltak eladásra nyolcvan centes egységáron, mint Jack London: A beszélő kutya, Emily Brontë: Üvöltő szelek, illetve Charlotte Brontë: Jane Eyre című, ha úgy tetszik, hajdani kamaszlányok „kultkönyvei”, vagy Jókai: Gazdag szegények című műve.
Az Olcsó Könyvtár sorozat darabjait a Szépirodalmi Könyvkiadó 1954-től kezdte megjelentetni, feltehetőleg népnevelési célzattal is, de néhány kiadványtól eltekintve nem észlelhető erős eszmei vagy politikai irányultság a művek válogatásában. Inkább talán a közérthetőség, és a jó művek, a klasszikusok megismertetése volt a cél, mondhatjuk azt is, potom áron. Az első kötetek 1954-től kis formátumban (11×15 cm) jelentek meg, majd 1967-től nagyobb alakúban (11×18 cm), és a magyarországi áruk 1979-ig nagyjából megmaradt. Ha megnézzük a netes antikváriumi kínálatot, ma darabonként több száz forintért árusítják őket.
Kíváncsi voltam, utánanéztem, vajon hány ilyen könyvet adtak ki évente. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy „1955 és 1965 között a regényeket vagy elbeszélés-gyűjteményeket, ritkábban verseket tartalmazó kötetek többnyire hetente jelentek meg, azaz évi kb. 52 darab; a legtöbb mű egy- vagy kétkötetes, ritkábban háromkötetes kiadásban. Az egyetlen négykötetes csomag pedig az 1960-ban megjelent Anna Karenina volt. Az 1970-es évek elején indította a kiadó a Zsebkönyvtár című sorozatot, az elképzelés szerint attól kezdve az Olcsó Könyvtárban kortárs magyar írótól nem jelentettek meg művet, azokat a Zsebkönyvtárban adták ki.” Az ötvenes és hatvanas években természetesen olyan szerzőket is megjelentettek, akik így vagy úgy a „kemény” szocialista realizmus szellemében írtak, de a sorozat az orosz írók zömét a klasszikusokkal „tudta le”. 1954-ben Jókai Mór (három művel) Jack London, Heltai Jenő, Robert Louis Stevenson, Mikszáth Kálmán (két művel), Pierre Courtade, Móricz Zsigmond, Lev Tolsztoj, Prosper Mérimée, William Thackeray, Valentyin Ivanov, Veres Péter (két művel), Nyikolaj Vasziljevics Gogol, Karinthy Frigyes, Illés Béla, Herbert George Wells, Alekszej Tolsztoj, Marcel Prévost, Verne Gyula (két művel) szerepelt. Egyes szerzők sorozatba kerülésén ne csodálkozzunk, ne felejtsük, ötvenes éveket írtak. Persze bizonyára akad kivetnivaló egyes munkáknak és műveknek a sorozatba való későbbi „behelyezésében” is, egy azonban vitathatatlan, a világirodalom és a magyar irodalom kiválóságai megtalálhatóak voltak benne.
Mint fentebb említettem, a könyvsorozat darabjainak első, kisebb (11×15 cm) formátumú kötetei 1966-ig jelentek meg, és mindenhová befértek: zsebbe, kis táskába, öv mögé csúsztatva... Szinte nem is volt súlyuk, mégis, viszonylag strapabíróak.
Nagyapám és nagyanyám elhunyta után a sok-sok könyv, köztük az Olcsó Könyvtár cca 250 darabja is a családunknál „kötött ki”. A többi, keményebb borítású, tetszetősebb kiállítású, nagyobb betűjű társuknak sem jutott még (egyelőre) megfelelő polc… De Ők, a kicsik, sajnos ma még eléggé méltatlan helyen várnak facér polcokra, hogy valaki majd egyszer újra „felfedezhesse” szépségüket. Anyám ugyan egy boldogtalan pillanatában szét akarta osztogatni őket, de mivel az érdeklődés minimális sem volt, ezért úgy döntöttünk, otthon maradnak ők is, a többiek között. Majd… nekik szánt, külön polcokon lesznek… Majd… Mert megérdemlik. Mert úgyis meg vannak jelölve… Ex libris híján, nagyapám nevével a könyvek belső borítóján, legfelül…
