Megvan, ki kapja az idei irodalmi Nobel-díjat

Louise Elisabeth Glück egyike az Egyesült Államok legismertebb kortárs költőinek. Számos irodalmi díj tulajdonosaként kapta meg idén a legnagyobb irodalmi elismerést, a Nobel-díjat,

Glück-öt a szakértők önéletrajzi költőként tartják számon, legtöbb versében saját tapasztalait, élményeit dolgozza fel. Gyakran nyúl történelmi, mitologikus vagy természeti képekhez. Álljon itt egy verse, Fenyvesi Orsolya fordításában.

Parodosz 

Megsebesültem, még régen.
Ezért tanultam meg
létezni úgy, hogy
a világot ne
érintsem: megmondom én,
mivé kellett volna válnom —
eszközzé, mi figyel.
Nem közömbös: mozdulatlan.
Egy faág. Kődarab.

Miért fárasztanám magam vitákkal, érvekkel?
Akik ott pihegnek a többi ágyban,
követni sem tudnának, hiszen
irányíthatatlanok,
mint minden álom —
A redőnyön keresztül figyeltem,
ahogy a sötét égen a hold árad, apad, —

Arra születtem,
hogy nagy misztériumok
szemtanúja legyek.
Most, hogy már láttam
születést és halált, sötét
ízükből tudom, hogy ezek
bizonyságok, nem
misztériumok —