Meghalt Szőcs István kolozsvári író és művelődéstörténész

Munkásságának meghatározó műfaja a lendületes irodalmi publicisztika és a tudományos igényű, de olvasmányos, szubjektív hangvételű esszé. Több százra, talán több ezerre tehető irodalommal is foglalkozó cikkeinek, kritikáinak száma, rendkívüli olvasottsága, széleskörű műveltsége különös elevenséggel mutatkozik meg művelődéstörténeti írásaiban is, amelyekben történelem és nyelvtörténet, őstörténet, nyelvpszichológia és etimológia szétszálazhatatlanul összefonódott. Sokoldalú tevékenységének jelentős részét képezi hozzájárulása a romániai magyar könyvkiadás megújulásához.

Szőcs István elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte, a Református Kollégiumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett. Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője, 1989-ben vonult nyugdíjba. Az 1990-es évek közepétől a kolozsvári Helikonnál főmunkatárs. Első publikációitól, az ötvenes évek közepétől kezdve Szőcs István bő három évtizedig elsősorban irodalom- és színikritikákkal, irodalomtörténeti esszékkel van jelen az irodalmi életben.

Kétezernél több publicisztikai írása jelent meg. Főművének a Selyemsárhajó című, több kiadást és témabővítést megért könyvét tartotta, amelyben imponálón mozgósította évtizedek alatt rendszerezett őstörténeti, archeológiai, összehasonlító nyelvészeti, csillagászati, mitológiai, lélektani tudását. 20. századi klasszikus magyar írók (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Makkai Sándor, Kós Károly stb.) műveit adta közre jegyzetekkel, bevezetésekkel.

Szőcs István tevékenyen részt vállalt politikai és közügyekben. A magyarság védelmében több konfliktust is felvállalt: többek között publicisztikai írásokban érvelt határozottan a nagy múltú magyar nyelvű gimnáziumok (líceumok) visszaállítása érdekében, tiltakozott a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista városvezetése ellen. A legnagyobb, országos méretűvé duzzadt politikai botrányt egy televízióadásban kavarta fel, melyben cáfolta a dáko-román folytonosság elméletét.