Meghalt Kulcsár Ferenc költő

A Bodrogszentesen született költő 1991 óta a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó vezető szerkesztője, majd 1995-től párhuzamosan a Katedra című pedagóguslap főszerkesztője volt. Első verses kötete 1972-ben jelent meg Napkitörések címmel. Munkásságát több díjjal jutalmazták, 2013-ban például a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át. 2014-ben első felvidéki költőként megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot, majd ugyanabban az évben a Madách-díjat is.

Középiskolai tanulmányait a kassai Magyar Tannyelvű Gépipari Szakközépiskolában végezte, egyetemi tanulmányait a pozsonyi Komensky Egyetem filozófia-magyar szakán kezdte el, de félbehagyta és az Új Ifjúság riportere lett. 1973-1985 között a Madách Könyvkiadó sajtóelőadója és szerkesztője volt. 1975-től az Irodalmi Szemle olvasószerkesztője, 1984-1991 között szerkesztője volt. 1991 óta a dunaszerdahelyi Lilium Aurum kiadó vezető szerkesztője. 1995 óta a Katedra című pedagóguslap főszerkesztője.

Költészetében szociális érzékenysége, reális szemlélete kísérletezéssel társul, a montázslíra felé mozdul. Első verses kötete 1972-ben jelent meg Napkitörések címmel.

Munkásságát több díjjal jutalmazták, 2013-ban például a Magyar Arany Érdemkeresztet vehette át. 2014-ben első felvidéki költőként megkapta a Balassi Bálint-emlékkardot, majd ugyanabban az évben a Madách-díjat is.

A Balassi Bálint-emlékkardot Duray Miklóstól vette át, aki ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: "a költő fegyvere a szó, a kard pedig a harc jelképe, de Balassi kardja nem csupán egy eszköz, hanem jelképe és szimbóluma a költő sokszor sújtó szavának".

Kulcsár Ferenc a kard átvétele után elmondta: úgy tekint erre a kitüntetésre, mint a magyar irodalom felvidéki ágának elismerésére. Mint felidézte: Balassi Bálint bő 400 évvel ezelőtt Pozsonyban ismerkedett meg örök szerelmével és múzsájával Losonci Annával. Ebből a szerelemből és gyötrelemből született meg a költő örök életű magyar nyelvű szerelmi lírája.

„Négyszáz évvel ezen csodadolgok után magam is, e koronázó városba, Pozsonyba kerültem, hogy ott bölcseletet tanuljak. Itt aztán hamarosan bizonyossággá lett: Balassi Bálint a „16. század vérrel és könnyel öntözött földjébe költészetével olyan fát ültetett”, melynek hajtásai évszázadok múltán is kizöldülnek a szívekben. A 20. század végi Pozsonyban – sorsszerűen – több versemben is rügyet bontanak e hajtások: bizonyságul, hogy felvidéki költőként az „én búsult lelkemnek” is bőven megadatott – „mint madárnak nagy szélvészben” – a szorongattatás“ – mondta Kulcsár Ferenc az ünnepségen.

Portálunkon jelent meg 2014-ben írása, a Szavazok, tehát vagyok. Ebben a köztársasági elnök-választásra készülő felvidéki magyarságot szólította meg. „Jómagam mindig azt szerettem tudni és remélni, hogy a „múltat és jövendőt megbűnhödö” magyar nemzetet a lelkek kimondatlan, titkos esküje is összeköti, tudatosítván, hogy a csodaszarvas agancsairól szétszórt anyaszavak teleróják az általunk lakott anyaföldet: a keskeny ösvényeket, a széles utakat, az erdők avarát, a jéggel fedett tavakat, a rengő nádasokat, a porka hóval teleszórt mezőket, kisvárosainkat és apró falvainkat. Az anyaszóval, melyben minden újraéled, ami elmúlt, ami van és ami lesz: ő rakja egészbe, ami csonka: föltámasztva, egybefűzve mindazokat, akik élnek, s majd megszületnek holnap. Ne feledjük soha Kosztolányi Dezső szavait: az a tény, hogy magyarul gondolkodunk, beszélünk és írunk, életünk legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Mély ez a gondolat, mint a tenger, s igaz, mint a bennünk lakozó erkölcsi rend.“

Kulcsár Ferenc költő Mindig című, összegyűjtött verseit tartalmazó, mintegy ötszáz oldalas kötetéért 2014-ben kapta meg a legrangosabbnak számító hazai irodalmi elismerést, a Madách Imre-díjat.

Az elhunyttól hétfőn, március 26-án, 13 órakor vesznek végső búcsút Dunaszerdahelyen.