Malmok az Alsó-Ipoly mentén
Koczó József érdekes könyvbemutatójára került sor tegnap a Párkányi Városi Múzeumban. A Honti Füzetek 11. számaként megjelent A perőcsényi malomnak egy szem kevés, kettő sok… kiadvány az Ipoly torkolattól Drégelypalánk-Ipolyhídvégig, a középkortól a 20. század derekáig ismerteti a folyón és patakjain üzemelő vízimalmokat, pusztáit, majorjait.
Koczó József filozófia-történelem-magyar szakos tanár. Pedagógusként szükségét látta annak, hogy tanítványai minél többet tudjanak a szülőföldjükről. Évtizedeken keresztül vezetett helytörténeti szakkört, könyveiből 10 magyar és 3 határon túli magyar tannyelvű iskolában tanítottak.
E kiadványokat a pedagógusok és a diákok is haszonnal forgatják, de az olvasóközönség is érdeklődik irántuk. Fontos nemzeti táplálékunk a kenyér Koczó József helytörténész ismertette, hazánk területén a 13-14. században -a kis jégkorszak idején - a húsfogyasztás némileg veszített jelentőségéből, a kenyér fogyasztása viszont növekedett. Az Árpád-kor elején még nagy számban használtak kézimalmokat, de a liszt egyre tökéletesebb előállítására sorra épültek a malmok is. Szamár vagy marha erejével hajtott szárazmalmok főleg a vízben szegényebb országrészekben voltak, a vizek közelében vízimalmok épültek.
Elmondta még, a molnárok nem voltak a malmaik tulajdonosai, szabott feltételek mellett bérelték azt a földesuraktól. A hajósmalom üzembe helyezése ügyében a part menti földesúrral kellett megegyezésre jutni. Majdnem minden településen volt malom, hogy ne kelljen a búzát messzire szállítani. Az Ipoly menti malmoknak a legtöbbször a kevés vízhozam miatt kellett aggódniuk, ezért a patakokat felduzzasztották.
