Magyar költő bemutatkozása Prágában

A tavalyi évszám azt jelzi, hogy a könyv kiadását kortárs irodalmunk egyik legjelentősebb alkotójának jubileumához, a múlt év őszén betöltött 75. születésnapjához időzítették. 

A kötet verseinek válogatója és fordítója Tomáš Vašut, a középnemzedékhez tartozó cseh költő és műfordító, aki hungarológiai tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte. Könyvbemutatóját – amelynek házigazdája Tomáš Vondrovic, szintén kiváló cseh költő lesz – május 17-én rendezik a Svět knihy („Könyvvilág”) elnevezésű prágai nemzetközi könyvvásáron.
A cseh kötet címe egyértelművé teszi, hogy a válogatás forrása az azonos című Wittgenstein szóvivője (Budapest 2018), azaz a 21. századból eltelt harmadfél évtizedben a legtudatosabban megkomponált, a hosszú érlelés eredményeként párját ritkítóan elmélyült gondolatiságú Tóth László-verseskönyv anyaga volt. A cseh közönség tehát nem kap átfogó képet a költő közel hatvan éve alakuló lírájának korábbi, nem kevésbé jelentős szakaszairól, cserébe viszont a legutóbbi szakasz, a klasszicizálódásra jellemző formai és nyelvi egyszerűsödés számos jegyét hordozó két évtized érett és letisztult lírájával ismerkedhet meg. A válogatás végén ugyanis helyet kapott a legutóbbi Tóth László-kötet, a Rossz napok (Budapest 2023) néhány darabja is.   

Röviden összefoglalva, ez említett kötetekben az életidő teljességének, a külső és belső történéseknek mondhatósága és mondhatatlansága képezi a költői ihlet és inspiráció forrását. Ezekre a versekre jellemző a költő személyiségének alaprétegét képező töprengő, meditatív, a világot és önmagát kérdező és kérdőjelező magatartás, amely e költészetet szembeötlően köti össze Tóth László értekezői, esszéírói, irodalomértelmezői életművével.

A költő „tétele” természetesen verssor és nem konklúzió. Hiszen amiről beszélni nem lehet, arról mégis szavak születnek – tudniillik a vers tartalmazza azt is, amiről nem lehet, de nem is kell beszélni: a szavakon túli tartományt. Apró hiányként említendő, hogy a címadó vers végéről a cseh változatban elmaradt ez a sokatmondó, a verset lezáró és teljessé tevő Wittgenstein-idézet: „Itt még nagy hézag van a gondolkodásomban. És kétlem, hogy még ki fog töltődni.”

A vers, akárcsak a nyelv a valódi világ része, nem változó adottság, amely otthona is a személyiségnek, és szinte azonos vele, vagyis az én teljességével és minden lehetőségével. Ahogyan a válogatás egyik versében olvasható: „Ma Isten maga a nyelv”. A nyelv pedig, az éltető és megtartó közeg, a költészet forrása és oxigénje Tóth Lászlónál maga a szavaknál is többet jelentő egyetlen igazi otthon, legnagyobb kincsünk és csonkíthatatlan örökségünk: a magyar nyelv. Költői mesterségének anyaga, eszköze és célja is a magyar nyelv, s költészete annak folyamatos felfedezéseként, egyúttal kimondatlan tiszteletadásként is értelmezhető.

A kötet egy kis prágai könyvkiadó, a Malvern vállalkozásaként, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásának köszönhetően látott napvilágot, a budapesti Gondolat Kiadó közreműködésével. Nem új, de annál hasznosabb, bevált modell az ilyen határokon átnyúló együttműködés. Erről bárki meggyőződhet, ha belelapoz egy-egy svéd, norvég, dán vagy akár portugál, francia vagy német irodalmi mű magyar fordítását tartalmazó kötetbe. 

A magyar olvasókat nyilván az is érdekelheti, hogy a prágai könyvfesztivált egy hónappal később követő budapesti Ünnepi Könyvhét is bemutatja fáradhatatlan költőnk legújabb köteteit. Időző címen megjelenik Tóth László eddigi lírai életművét felölelő válogatott versgyűjteménye, beszédes című prózakötetében (1989, avagy Egy év a hetvenötből) pedig a csehszlovákiai magyarság rendszerváltó hónapjaiban keletkezett hiteles naplójegyzeteit, dokumentumait teszi közzé a költő. Kiváló írótársának és barátjának, Grendel Lajosnak kéziratban maradt emlékezései, naplói is Tóth László gondozásában kerülnek az olvasók kezébe Vallomások könyve címmel. 

Megjelent a Magyar7 2025/19. számában.