Magyar íróé lehet az irodalmi Nobel-díj
STOCKHOLM. Csütörtökön egykor hivatalosan bejelenti a Svéd Akadémia a 2012-es irodalmi Nobel-díj nyertesét. A legfőbb esélyesek között van Nádas Péter is.
A díjat minden évben – Alfred Nobel végakaratának megfelelően - az a szerző veheti át, aki "az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járul hozzá".
Tavaly hazai pályán maradt a díj, azt a svéd költő,Tomas Tranströmer nyerte meg. Magyar író eddig egyszer, 2002-ben részesült az elismerésben, akkor Kertész Imre díjának örülhettünk. Hogy idén ki lehet a befutó, arra még néhány órát várnunk kell (a csütörtöki bejelentést a neten élőben követhetjük), addig csak találgathatunk vagy akár fogadhatunk is a tippünkre.
Kedd délben a brit Landbrokes fogadóiroda - holtversenyben a kínai íróval Mo Yannal és a kanadai Alice Munróval – a harmadik legesélyesebbnek tartja Nádas Pétert arra, hogy megkapja a 2012-es Nobel-díjat. Az írót egyébként évek óta lehetséges nyertesnek tartják, mindig előkelő helyen áll a fogadóirodák „oddsz-rangsorán”. Most 8 az 1-hez lehet rá fogadni. Nádas egyébként idén több rangos irodalmi díjat kapott, és februárban egy német lap is kifejezetten Nobel-várományosnak nevezte - közli a hir24.hu.
A Landbrokes-lista élén a népszerű japán író, Haruki Murakami áll, 2 az 1-hez oddszzal, őt az ír William Trevor követi (7 az 1-hez). Az első tízben van még az amerikai zenész-költő legenda, Bob Dylan, a szintén amerikai Thomas Pynchon, valamint egy holland, egy szíriai és egy kenyai szerző. A listákon állandóan feltűnik Umberto Eco, Amos Oz, Philip Roth és Milan Kundera is, idén szintén benne vannak az első húsz legesélyesebb között.
A fogadóirodai tippeket ugyanakkor nem kell túlságosan komolyan venni, az utóbbi években sohasem a legesélyesebbeknek tűnők közük került ki a nyertes. Tavaly Adonist, tavalyelőtt Cormac McCarthyt, azelőtt Amos Ozt tartották a legesélyesebbnek, a „befutó” azonban 2011-ben Tranströmer, 2010-ben Mario Vargas Llosa, 2009-ben pedig Herta Müller lett. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a nyertesek általában benne voltak a fogadóirodák első tíz jelöltjében.
Hogy kik kerülhetnek a Nobel-díjra jelöltek közé, arra javaslatot tehetnek a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai, valamint esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatók, az egyes országok írószövetségeinek elnökei, illetve a korábbi Nobel-díjasok. (1937-ben a ma politikai hátszéllel reneszánszát élő Tormay Cécile-t is jelölték a díjra.) Májusban öt név kerül az Akadémia elé, az ő életművüket tanulmányozzák részletesen, és ez alapján hozzák meg végül a döntést.
Az akadémiát kezdettől fogva számos kritika érte a döntései miatt – mutat rá a Wikipedia. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedő szerzők soha nem kapták meg a kitüntetést, míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt.
A kritikusok – noha a Nobel-bizottság még 1914-ben kinyilvánította az „irodalmi semlegesség elvét” – több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek. A finn Frans Eemil Sillanpää 1939-es kitüntetését például az elemzők a Szovjetunió által fenyegetett Finnország melletti kiállásként értékelték. Az először 1946-ban jelölt Winston Churchillnek a bírálatok miatt végül csak 1953-ban ítélték oda a díjat, de a döntés még így is sok hullámot vetett. Szintén ellenállás előzte meg Solohov és Hemingway díjazását. A fasizmussal szimpatizáló Ezra Pound kitüntetését pedig számos fórumon elutasították.
Szolzsenyicin kitüntetése után a TASZSZ azt írta, hogy a svéd akadémia „hagyja, hogy méltatlan játékot űzzenek vele”, így politikai spekulációk célpontjává válhat. Egyes esetekben az akadémiát azzal vádolták, hogy belpolitikai ügyekbe avatkozott; ez történt Heinrich Böll vagy Odisszeasz Elitisz esetében. 2000-ben pedig a Kínai Kommunista Párt rendkívüli ülésen tájékoztatta a kultúra és propaganda illetékeseit, hogy Gao Xingjian Nobel-díja egyike a közelmúlt „öt Kína-ellenes lépésének”.
A legutóbbi időkben Harold Pinter és Orhan Pamuk díjazása kapcsán merültek fel olyan vélemények, hogy a döntőbizottság nem (vagy nem kizárólag) az alkotó által teremtett művészi értéket méltányolta, hanem figyelembe vette az író politikai állásfoglalását – Pinter esetében az iraki háború elleni fellépését, Pamuk esetében az örmény népirtásra vonatkozó nyilatkozatait.
Az akadémia döntése korántsem mentes a belső vitáktól; az utóbbi időkben arra is volt példa, hogy egyes akadémiai tagok kilépésükkel demonstráltak a szerintük helytelen döntés ellen – ez történt 1989-ben Salman Rushdie mellőzése miatt (ő most is esélyesnek számít), illetve Elfriede Jelinek 2004-es kitüntetését követően - számolt be a hir24.hu internetes portál.
Tavaly hazai pályán maradt a díj, azt a svéd költő,Tomas Tranströmer nyerte meg. Magyar író eddig egyszer, 2002-ben részesült az elismerésben, akkor Kertész Imre díjának örülhettünk. Hogy idén ki lehet a befutó, arra még néhány órát várnunk kell (a csütörtöki bejelentést a neten élőben követhetjük), addig csak találgathatunk vagy akár fogadhatunk is a tippünkre.
Kedd délben a brit Landbrokes fogadóiroda - holtversenyben a kínai íróval Mo Yannal és a kanadai Alice Munróval – a harmadik legesélyesebbnek tartja Nádas Pétert arra, hogy megkapja a 2012-es Nobel-díjat. Az írót egyébként évek óta lehetséges nyertesnek tartják, mindig előkelő helyen áll a fogadóirodák „oddsz-rangsorán”. Most 8 az 1-hez lehet rá fogadni. Nádas egyébként idén több rangos irodalmi díjat kapott, és februárban egy német lap is kifejezetten Nobel-várományosnak nevezte - közli a hir24.hu.
A Landbrokes-lista élén a népszerű japán író, Haruki Murakami áll, 2 az 1-hez oddszzal, őt az ír William Trevor követi (7 az 1-hez). Az első tízben van még az amerikai zenész-költő legenda, Bob Dylan, a szintén amerikai Thomas Pynchon, valamint egy holland, egy szíriai és egy kenyai szerző. A listákon állandóan feltűnik Umberto Eco, Amos Oz, Philip Roth és Milan Kundera is, idén szintén benne vannak az első húsz legesélyesebb között.
A fogadóirodai tippeket ugyanakkor nem kell túlságosan komolyan venni, az utóbbi években sohasem a legesélyesebbeknek tűnők közük került ki a nyertes. Tavaly Adonist, tavalyelőtt Cormac McCarthyt, azelőtt Amos Ozt tartották a legesélyesebbnek, a „befutó” azonban 2011-ben Tranströmer, 2010-ben Mario Vargas Llosa, 2009-ben pedig Herta Müller lett. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a nyertesek általában benne voltak a fogadóirodák első tíz jelöltjében.
Hogy kik kerülhetnek a Nobel-díjra jelöltek közé, arra javaslatot tehetnek a svéd, a francia és a spanyol akadémia tagjai, valamint esztétikát, irodalmat vagy történelmet tanító egyetemi oktatók, az egyes országok írószövetségeinek elnökei, illetve a korábbi Nobel-díjasok. (1937-ben a ma politikai hátszéllel reneszánszát élő Tormay Cécile-t is jelölték a díjra.) Májusban öt név kerül az Akadémia elé, az ő életművüket tanulmányozzák részletesen, és ez alapján hozzák meg végül a döntést.
Az akadémiát kezdettől fogva számos kritika érte a döntései miatt – mutat rá a Wikipedia. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedő szerzők soha nem kapták meg a kitüntetést, míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt.
A kritikusok – noha a Nobel-bizottság még 1914-ben kinyilvánította az „irodalmi semlegesség elvét” – több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek. A finn Frans Eemil Sillanpää 1939-es kitüntetését például az elemzők a Szovjetunió által fenyegetett Finnország melletti kiállásként értékelték. Az először 1946-ban jelölt Winston Churchillnek a bírálatok miatt végül csak 1953-ban ítélték oda a díjat, de a döntés még így is sok hullámot vetett. Szintén ellenállás előzte meg Solohov és Hemingway díjazását. A fasizmussal szimpatizáló Ezra Pound kitüntetését pedig számos fórumon elutasították.
Szolzsenyicin kitüntetése után a TASZSZ azt írta, hogy a svéd akadémia „hagyja, hogy méltatlan játékot űzzenek vele”, így politikai spekulációk célpontjává válhat. Egyes esetekben az akadémiát azzal vádolták, hogy belpolitikai ügyekbe avatkozott; ez történt Heinrich Böll vagy Odisszeasz Elitisz esetében. 2000-ben pedig a Kínai Kommunista Párt rendkívüli ülésen tájékoztatta a kultúra és propaganda illetékeseit, hogy Gao Xingjian Nobel-díja egyike a közelmúlt „öt Kína-ellenes lépésének”.
A legutóbbi időkben Harold Pinter és Orhan Pamuk díjazása kapcsán merültek fel olyan vélemények, hogy a döntőbizottság nem (vagy nem kizárólag) az alkotó által teremtett művészi értéket méltányolta, hanem figyelembe vette az író politikai állásfoglalását – Pinter esetében az iraki háború elleni fellépését, Pamuk esetében az örmény népirtásra vonatkozó nyilatkozatait.
Az akadémia döntése korántsem mentes a belső vitáktól; az utóbbi időkben arra is volt példa, hogy egyes akadémiai tagok kilépésükkel demonstráltak a szerintük helytelen döntés ellen – ez történt 1989-ben Salman Rushdie mellőzése miatt (ő most is esélyesnek számít), illetve Elfriede Jelinek 2004-es kitüntetését követően - számolt be a hir24.hu internetes portál.
Forrás
hir24.hu
