Magyar hősök nyomában

Áder János köztársasági elnök egyebek között ezt a könyvet ajándékozta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából Budapestre látogató Ferenc pápának.

Olyan emberek életpályáját mutatja be, akiknek a neve minden bizonnyal ismertebben csengene az olvasó fülében, ha a kommunista diktatúra negyven éve alatt nem próbálták volna meg kitörölni emlékezetüket is a történelemből. Ilyen volt például Arany Bálint, aki részt vett az 1944-es ellenállásban, a következő évben a kisgazdapárt meghatározó személyiségeként lett ismert, majd a koholt vádakon alapuló, úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvési persorozat egyik eljárásában, a Donáth György és társai perben bíróság elé állították. Az Andrássy út 60-ban a politikai rendőrség kínzással csikarta ki belőle a per koncepciójának megfelelő hamis vallomásokat, de a bíróság előtt mindent visszavont, kijelentve, hogy erőszak hatására írta alá a jegyzőkönyveket. Bátor tettét, amellyel meghiúsította azt a tervet, hogy ő legyen a per koronatanúja, annak ellenére vállalta, hogy tudta, újabb kínzások várnak rá.

Említhetjük Benkő Zoltánt vagy Jónás Pált is, akik egy olyan nemzedékhez tartoztak, amelyet a kommunista hatalom kiradírozott a történelemből. Mindketten részt vettek az 1944-es diákellenállásban, majd aktívan bekapcsolódtak a demokratikus politikai életbe. 1950-ben a recski kényszermunkatáborba kerültek, majd az 1956-os forradalom után emigráltak.

Benkő, Jónás, valamint több, szintén Recskre került társuk egy olyan fiatal generáció képviselői voltak, akiket megfosztottak annak a lehetőségétől, hogy vezető szerepet vállaljanak egy független, polgári Magyarország megteremtésében.

A könyvben Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Salkaházi Sára, Slachta Margit személyében női sorsokkal is megismerkedhet az olvasó, és találhatók benne olyan férfiéletutak is, amelyek kapcsán a családtagok sorsának alakulását is bemutatják a szerzők.

Példa erre az 1944-es ellenállásban részt vett Kudar Lajos esete, akiről mindmáig nem lehet pontosan tudni, mi történt vele, nyughelye ismeretlen. Özvegyétől a kommunista diktatúra idején megvonták a férje utáni járadékot, a családot kisemmizték, meghurcolták és kitelepítették.

Szintén kitelepítés jutott osztályrészül a magyar olajipar megteremtőjeként tisztelt, az 1940-es évek végén koncepciós perben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Papp Simon családjának, Mester Miklóst pedig a vészkorszak idején az embermentésben szerzett érdemei ellenére 1951-ben fiával és feleségével együtt a fővárosi otthonukból vidéki kényszerlakhelyre hurcolták. Mikó Zoltán a német megszállókkal szembeni katonai ellenállás vezető alakja volt, Budapest ostroma idején azonban a szovjetek őrizetbe vették, és ismeretlen helyre szállították. Egy ideig úgy tűnt, feleségének a hazahozatala érdekében tett erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, a szovjetek ugyanis 1946-ban kiadták Mikó Zoltánt a magyaroknak. Csak a régen várt találkozáskor derült ki, hogy a vezérkari százados névrokonát küldték haza; az ellenállás kulcsfiguráját már korábban kivégezték. Az özvegy később újraházasodott, de első férje elvesztését nem tudta kiheverni: házasságkötésük huszonötödik évfordulóján levetette magát bécsi bérházuk emeletéről.

Ugyanígy Gulyás Lajos vagy Soos Géza történetében is erősen jelen van a családi szál, amelyen keresztül látható, hogy a hozzátartozóknak milyen megpróbáltatásokon kellett keresztülmenniük a családfő hősies helytállása miatt.

A kötet angol változata annyiban különbözik a magyartól, hogy hatvan helyett ötven hőst mutat be, és bekerültek olyan nemzetközileg ismertebb személyek is, mint Szent-Györgyi Albert, Mindszenty József vagy Mansfeld Péter.

Szintén helyet kapott a kötetben az árvaházhálózatát a kommunista diktatúra részéről elszenvedett üldöztetés ellenére is sikerrel működtető Regőczi István atya.

A könyv külföldről a Bookline webáruházon keresztül rendelhető.