Magyar emlékek nyomában: Apponyi Géraldine – Tirana, Durrës
Az elmúlt századokban többször előfordult, hogy a magyar uralkodóházak vagy arisztokrata családok királynét adtak más nemzetek számára. Ám Apponyi Géraldine (1915–2002) esete a 20. században igencsak különlegesnek számított. Házassága I. Zogu albán királlyal szinte mesébe vagy Hollywoodba illő történetnek bizonyult.
A szokásos érdekkapcsolat helyett minden szemtanú és visszaemlékező igazi szerelmi házasságként írta le a 23 esztendős magyar leány és a korosabb, ám délceg albán uralkodó frigyét.
Géraldine grófi családja az I. világháborút követően elszegényedett, de a lánynak igyekezett nívós nevelést adni. Tanulmányait Amerikában és Franciaországban végezte, ezt követően gépíróként kezdett dolgozni, majd a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott szerény állást. Ekkortájt a negyvenes éveiben járó albán király feleséget keresett az európai arisztokrácia köreiben, és hősnőnk jóakarói eljuttatták Géraldine fényképét az uralkodóhoz.
Ennek hatására Zogu előbb meghívta a szegény grófkisasszonyt Tiranába szilveszterezni, ahol aztán hivatalosan is megkérte a kezét. Az esküvőt 1938 áprilisában tartották.
A páratlan eseményről a Magyar Filmhíradó másfél perces összefoglalót adott, egy évre rá pedig megszületett a várva várt trónörökös, Leka herceg.
A frigyről ma is részletesen tájékoztat a tiranai Nemzeti Történeti Múzeum kiállítása.
Géraldine, aki Sissit, azaz Erzsébet királynét tekintette példaképének; gyorsan népszerűvé vált a balkáni országban, akár a fővárosban, akár vidéken találkozott alattvalóival. Gyakran tartózkodott a durrësi királyi villában, s a krónikák szerint ott is közszeretetnek örvendett.
A 1939-i családi örömöt, a trónörökös világra jötte feletti boldogságot azonban három napra rá szétzúzta Mussolini hadseregének támadása. Az olasz megszállás kezdetén a királyi család emigrált, a II. világháború idején Görög-, Török-, Franciaországban, végül Nagy-Britanniában élt. Zogu sikertelenül próbálkozott egy emigráns albán kormány létrehozásával.
A háború után Tiranában kikiáltották az Albán Népköztársaságot, így az emigráció folytatódott. Férje 1961-ben bekövetkezett halála után Géraldine Spanyolországban telepedett le. Fia I. Leka néven Albánia királyává nyilvánította magát, de Enver Hodzsa (rém)uralma alatt a kommunistának mondott országba természetesen nem térhettek vissza – egészen 2002-ig.
Géraldine tehát fiával, menyével és unokájával együtt a XXI. század elején hazatért Albániába. Az akkor már 87 esztendős asszonyt tüdőproblémákkal kezelték, előbb Párizsban, majd egy tiranai katonai kórházban, ahol meghalt. Hírek szerint a rendszerváltás után Géraldine többször tervbe vette azt is, hogy ellátogat Magyarországra, ám ez végül meghiúsult. A királynét az albán fővárosban temették el, fia – 2011-ben bekövetkezett haláláig – makacsul követelte vissza apja trónját, unokája, ifjabb (II.) Leka herceg 2007 óta hazája külügyminisztériumában dolgozik.
Sorozatunkban nem szerepelnek a történelmi Magyarországon belül, a Trianon utáni utódállamokban fellelhető emlékek. Ezúttal azonban egy aktuális, ám igen érdekes hírrel, sőt videó-riporttal kivételt teszünk.
Köszönöm Vágó István barátomnak az albániai fotókkal nyújtott segítségét, illetve Benyo Pál diplomata figyelemfelhívását a nyitrai információra.
