Magas cukortartalmú könyvek
Az utóbbi évtizedekben sokat beszélnek a cukor kártékony hatásairól, s valóban nincs jó hatással szervezetünkre a nagymértékű hozzáadott cukor bevitele. Mégis vannak pillanatok, ahol a cukrot mint édesítőszert nem igazán lehet mellőzni.
Családi könyvtárunkat rendezgetve sokszor téved a szemem egy-egy olyan könyvre vagy brosúrára, amely bizonyos szempontból „kilóg” a sorból. Hogy miért? Mert nem illik bele abba az elképzelésembe, hogy a szóban forgó kiadványt valaki a családból könyvesboltban, vagy antikváriumban vette. De akkor hogy került mégis hozzánk? Egyetlen lehetséges magyarázata van: ajándékkönyvekről van szó. Valaki kapta valakitől. Hogy ki? Ki tudhatja azt már… Két ilyen könyv került a minap a kezembe. Mind tartalmilag, mind egyéb vonatkozásban messze állnak egymástól, mondhatnánk azt is, olyan távol vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Két dolog képzeletben mégis összeköti a két kiadványt. Egyrészt a szép kiállításuk (feltehetőleg mindkettő reprezentatív célokat is szolgálhat, ajándéknak is megfelel), másrészt pedig egy látszólag egyszerű dolog: a cukor. Mindkettőben emlegetik, még akkor is, ha nem csak ez a tartalmi lényeg.
Az első könyv egy részletes, érdekes munka. Akit érdekelnek az ipartörténeti dolgok, haszonnal lapozgathatja, olvasgathatja. A rendkívül szép kiállítású, igényes küllemű és tartalmú könyv kétnyelvű, ezért a cím is az: Barón Karl Kuffner de Diószegh a diószegský cukrovar – Diószeghi Kuffner Károly báró és a diószegi cukorgyár. A szerzők: PhDr. Ľudovít Hallon, CSc., Juraj Pekarovič, Mgr. Hildegarda Pokreis, Lóránt Talamon, PhDr. Vadkerti Katalin, CSc., Varga Ágota. A könyv szerkesztője Eva Sudová, az értékes könyvet Diószeg városa jelentette meg 2009-ben. Ebben a kis írásban nincs terem kitérni e kiadvány számos aspektusára, szakértője sem vagyok a témának, ám bizton mondhatom, hogy a laikus ember is felvillanyozva olvasgathatja, lapozgathatja (különösen, ha diószegi, vagy a környéken él, esetleg más kötődés fűzi a városhoz). Ez nem egy olyan könyv, amelyet az elejétől a végéig elolvasunk, inkább csak elmerülünk benne, kedvünkre „szörfözünk” az egyes fejezetek között. Aki azt hiszi, „sima” ipartörténeti munkáról van szó, az téved, mert a könyv sokkal több annál. Szabó Antal írja az Előszóban:
S aki kíváncsi arra, ki is volt Diószeghi Kuffner Károly, (aki cseh–morva közegből indult a kiegyezés utáni Magyarországra, további vállalkozásait elindítani), meg érdekli az 1868-ban Diószegen létesített cukorgyár története, két idősíkban tárgyalva (1867–1918; 1918–2008) elolvashatja. A könyv kitér a Kuffner-kastélyra és mauzóleumra, a család műgyűjteményére is (nem mellesleg kollégánk, Szomolai Andrea írt erről cikket a Magyar7 2021/11. számában Kuffner báró műgyűjteménye címmel), de fejezetet szentel a cukorgyári gazdaságoknak, a mezei kisvasútnak is. Akit tehát érdekel a téma, ajánlom figyelmébe ezt a remek kiadványt.
A másik is egy szép kiállítású könyv, szintén honi kiadvány, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum műhelyéből való és háromnyelvű. A címe is magyarul, szlovákul és angolul díszeleg a borítón: Csallóköz hagyományos ízei, megjelent 2010-ben. Az Előszóban olvashatjuk:
S hogy mi mindent kínál – három nyelven – a könyv? Azt, amit mi voltaképpen ismerünk, de lehet, hogy az idegen, aki éppenséggel angol nyelven ismerkedik a közreadott receptekkel, nem tudja, milyen is az íze az egyes ételeknek. Ha elkészítjük őket, és jól, ügyesen, lehet, hogy nem három, de hét nyelven „beszél” majd az étel. No, de lássuk, mit kínál a könyv? Inkább csak szemelgessünk belőle… Paprikás csuka; Libamáj hagymakarikákkal; Töltött paprika tepertős kenővel; Savanyú bableves; Töltött galamb; Szilvás lepény; Almás pite stb. Nem szakácskönyvről van szó, tévedés ne essék, inkább valamiféle csalogatóról, hogy jöjjenek el hozzánk az idegenek, térjenek be egy-egy ebédre, vacsorára. Ezt szolgálja a könyvben közzétett sok kép a Csallóközről és főleg az egyes ételekről, amelyek a Czajlik Ranch éttermében készültek. S ha már kis cikkem elején a cukrot emlegettem, nézzük, mi kell (az ügyességen kívül) a túrós réteshez:
Hozzávalók (egy család részére):
- 80 dkg liszt; 1 db tojás; kb. 5 dl langyos tej; csipetnyi só; teáskanálnyi zsiradék; ugyanannyi ecet
Töltelékhez:
- 1 kg tehéntúró; 1 doboz tejföl; 10 dkg cukor; 2 vaníliás cukor; 10 dkg mazsola.
Az elkészítés mikéntjének leírása igen hosszúra nyúlna, ezért ezzel már nem is terhelném a kedves olvasót. A tészta nyújtása művészet, amit ha magas fokon nem művel a kezdő szakács(nő), ne is kezdjen bele tanítómester nélkül, vagy maradjon inkább a „sima” kalácsnál. Én egyikbe sem fognék bele.
Végül még annyit, hogy a kis cikkemben szóba hozott két helyi kiadvány (az egyik különösen részletgazdag tartalmáért) kitűnik ízléses, választékos küllemével, szép reprodukcióival, művészi fényképeivel.
