Ma lenne 99 éves Nemes Nagy Ágnes
Budapesten született. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakán 1944-ben szerzett diplomát. Diákkorától írt verseket, de folyóiratokban csak 1945-től publikált. 1946-tól a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd egy éven át ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, illetve Párizsban volt tanulmányúton. Hazatérve férjével, Lengyel Balázzsal együtt megalapították az Újhold című irodalmi folyóiratot.1954-től /négy éven át/ a budapesti Petőfi Sándor Gimnázium tanára lett. 1958-tól szabad szellemi foglalkozású íróként dolgozott.
Aránylag keveset publikált, bár eredetisége révén a korszak meghatározó alakja volt. Költészetét a kortársak az „objektív líra” vonulatához sorolták, késői nagy versei révén pedig a magyar prózavers egyik megújítójaként tartották számon.
A magyar esszéirodalmat is jelentős alkotásokkal gazdagította. Az 1970-es, 80-as években meghatározó alakja lett a magyar irodalmi életnek.
Első verskötetével Baumgarten-díjat (1948) nyert, első válogatott kötetéért megkapta a József Attila-díjat (1969), életműve elismeréseként pedig a Kossuth-díjat (1983). 1991-ben bekövetkezett halála után –volt férjével, Lengyel Balázzsal közösen– megkapta Izrael Állam „Yad Vashem” kitüntetését, amiért a Holocaust idején biztonságuk kockáztatásával bújtatták és mentették a zsidó üldözötteket. Kötészetében a felnőtteknek szóló versek mellett a gyermekversek is helyet kaptak. Műfordítóként franciából és németből fordított magyarra..
Válogatott versei legutóbb 2009-ben jelentek meg a Holnap gondozásában.
Nemes Nagy Ágnes nemcsak nagyon tehetséges, hanem rendkívül szép nő is volt, akit plátói szerelem fűzött mesteréhez, Szerb Antalhoz, rajongott annak intellektusáért.
Kettős világban (1946), Szárazvillám (1957), Aranyecset (1962), Lila fecske (1965), 64 hattyú (1975), Bors néni könyve , Éjszakai tölgyfa (1979), Metszetek (1982)
