Lőrincz Sarolta Aranka Nagyölveden - megindító történet, vonzó példa

„S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre!” – ezzel a Wass Albert-idézettel kezdte az előadással egybekötött könyvbemutatóját az ipolybalogi írónő, Lőrincz Sarolta Aranka, melyre a nagyölvedi Emmanuel nappali foglalkoztató épületében került sor május 3-án.

„Édesanyám nótafa volt, sokan jártak hozzá népdalokat gyűjteni. Tőle örököltem a régi történeteknek és a népdaloknak a szeretetét. Elhatároztam, hogy elkezdem járni a falut, és kérdezem az időseket, hátha valami olyasmire bukkanok, amit én nem tudok, és a gyerekeknek azt tovább tudom adni” – mesél az írónő a néphagyományok iránti vonzalmáról.

A történeteket gyűjtve természetesen előjött az 1. világháború, Trianon, az 1938-as visszacsatolás és a 2. világháború témája is. Szóba jött személyes érintettsége is, hiszen édesapja a Donnál harcolt, azok közé tartozott, akik könnyebb sérülést szenvedve haza tudtak térni. „Meggyötört arc néz rám a képről…” – kezdődik Ipolybalog krónikásának Gondolatok apám katonafényképe előtt című verse, melyet meghitt csendben hallgattak meg a jelenlévők, akik közül sokakat szintén nem kímélt a 20. század vihara. Az egyik érdeklődő hozzászólásában ki is fejtette, hogy bizony 1947-ben 6 éves kislányként ő is átélte a deportálást.

A nyugalmazott óvónő a fényképes prezentáció segítségével bemutatta az ipolybalogi népviseleteket, de felelevenítette a lakodalom agyonütésének, a pünkösdi királynéjárásnak vagy éppen a kiszehajtásnak a hagyományát is. Elmondása szerint többek között ezek azok az Ipoly menti népszokások, melyek éltetik a régi palócságot.

„A Csehszlovák (Szocialista) Köztársaság katonája voltam című könyvem története ugyan fikció, de itt is azt próbáltam kidomborítani, hogy az idegen nyelvi közegbe kikerülő magyar nemzetiségű fiatal katona hogyan éli meg a magyarságát. Ma már a fiatalok nem is sejtik, hogy milyen megpróbáltatásokat kellett az akkori katonáknak kiállniuk” – mondta el léleknyitogató előadása során az írónő, akinek javaslatára – és harmonikajátéka mellett – közösen elénekelték többek között a Kodály Zoltán gyűjtéséből származó A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt is. „Ez a népdal is egy olyan gyökér, amelyről Wass Albert írt, mert amikor elkezdi az ember énekelni, akkor valahogy a lelke feltöltődik, és érzi, hogy vele együtt az elődök, az ősök is énekelnek, hiszen tudjuk: aki szépen énekel, az kétszer imádkozik” – foglalta össze az Adventtől adventig, a Hétköznapi hazaszeretet, a Kazy Lázár és a Jövőbelátó Angyal és a Hétköznapi történelem határkövei című kötetek szerzője, akinek – saját illusztrációit tartalmazva – gyermekkönyve is megjelent Mesekosár, csudakosár címmel.

Lőrincz Sarolta Aranka ezekkel a művekkel is próbálja átmenteni az új generációk számára a nép hagyományait, hogy ők is tudják értékelni azokat. Van mit tanulnunk az írónő könyveiből: magyarságtudatot és gerincességet.