Lélektől lélekig
A japán mesék, történetek minden alkalommal újabb és újabb tanulsággal szolgálnak az ember számára. A japánok világnézete, az emberi kapcsolataik és a természethez való kötődésük becsülendő és tiszteletre méltó. Hiro Arikawa Az utazó macska krónikája című művével nemcsak macskakedvelőknek, hanem mindazoknak kedvez, akik a családot, a barátokat és az állatokat helyezik előtérbe az anyagi javak helyett.
A kötet nem szokványos szemszögből láttatja a világot, egy kóbor macska meséli a történetet. Egy fiatal fiú, Szatoru Mijavaki megtalálja és befogadja a sérült állatot, aki rövid időn belül megszokja a fiú társaságát. Szatoru Nanának nevezi el az állatot, ami a japán hetes számnak felel meg. Később kiderül, hogy a fiúnak előzőleg is volt már egy nagyon hasonló kinézetű macskája.
Gondolhatunk a reinkarnációra is, ugyanis a japánoktól nem áll messze ez a hitvilág. Egyébként Szatoru Nanája kan macska és a női névválasztást a kandúr ki is kéri magának a történet folyamán. Ennek ellenére mégis nagyon ragaszkodik gazdájához, aki hirtelen – ki nem mondott okokból – régi barátai között keres új gazdát Nanának.
Egy nem szokványos utazást követhetünk nyomon a könyv lapjain, amelyek segítségével visszarepülünk a Nana előtti időkbe is, megismerjük Szatoru múltját, a fiú jellemét, a háziállatához való ragaszkodását és családja kapcsolatát a fiúhoz.
Természetesen a jó barátainak életébe is betekintést nyerünk – Koszuke, Josimine, Szugi, Csikako –, akik sajnálatos módon (bármennyire szeretnének is segíteni Szatorunak) nem tudják befogadni Nanát. Azt azonban egyikük sem húzza ki a fiúból, mi az a különös ok, amiért meg kell válnia szeretett macskájától. Ebből a szempontból a történet az olvasó számára kiszámíthatónak tűnhet, vagy legalábbis sejteni lehet, miről van szó. Ám a lényeg mégsem csupán ez, hanem az a tisztelet és szeretet, ami a történetből árad.
A macska és az ember közti kapcsolat nem hétköznapi, Szatoru szinte ösztönösen tudja, hogy mire gondol Nana, és ezért a cica őszintén hálás. Egymáshoz nagyon ragaszkodnak, s mindkettőjük számára nehéz a búcsúzás, ha bekövetkezik. Szatoru nagynénje is bekerül a képbe, aki sokat tett a fiúrét, amikor annak a legnagyobb szüksége volt a segítségre.
Érzelmes, megható, vicces és elgondolkodtató történetről van szó, és ami a legfontosabb, nem csupán macskaszerető olvasóknak ajánlott olvasmány. Lélekbe mar, a lelkünket és az érzéseinket kavarja fel, de egyáltalán nem rossz értelemben. Betekintést kapunk az állatok érzéseibe, lehet, nem éppen a leghitelesebb módon, de, ha mi nem is tudtuk soha megfogalmazni, mit érzett kedvenc háziállatunk, legalább Arikawa megtette helyettünk. A kötetből filmadaptáció készült, eredeti címe: Tabineko Ripoto (2018).
