Kulturális ajánló: Sztálin szelleme

Dmitrij Volkogonov orosz történész Győzelem és tragédia című könyve három és fél évtizeddel Sztálin halála után jelent meg a Szovjetunióban, és az első olyan mű volt, amely kísérletet tett arra, hogy a gorbacsovi reformok lehetőségével élve objektívebb képet rajzoljon a világtörténelem egyik legvéresebb kezű diktátoráról. Külföldön addigra már számtalan tanulmány és könyv elemezte a sztálinizmus időszakát, és tárgyalta részletekbe menően azokat a gaztetteket, amelyeket az ő parancsára hajtottak végre. A Szovjetunióban azonban Sztálin kritikája valahol az 1960-as években vakvágányra futott, mivel sokan éltek még azok közül, akik talpnyalói és a rémtettek végrehajtói voltak. Volkogonov munkája ugyan alapos, és a külföldön megjelent írásokra is hivatkozik, de maga is tudatában van annak, hogy még sok évnek kell eltelnie, „amikor már nem maradnak olyanok, akik közvetlenül a vezér árnyékában éltek” és ez lehetőséget teremt arra, hogy „nyugodtabb lesz Sztálinhoz való viszonyunk”.