Kulturális ajánló: Az utolsó reggel Párizsban

Két Náray-könyvet is elfogyasztottam a nyáron. Most nem is a tartalmáról írnék, arról csak annyit, hogy Náray Tamás önéletrajzi ihletésű sorai mennyire érzékletesen, szinte észrevétlenül terelik az olvasót az igényesség felé. A sorok közt olvasva a könyv üzenete számomra, hogy a magunkra fordított minőségi időt sosem szabad sajnálni. Kívül-belül arra kell törekednünk, hogy ha valahol megjelenünk, ott lenyomatot hagyjunk. A külcsín, ami megragadja a figyelmet, a belbecs, ami megtartja azt. Náray Tamás pedig igazán hiteles képviselője ennek a gondolatnak.