Külföldön is megemlékeztek Kertész Imréről

Az ARD országos közszolgálati televízió tagesschau.de című hírportálján A lelkének megmentője címmel közölte Natascha Freundel nekrológját, aki kiemelte, hogy Kertész Imre "témája a kudarc volt, de még inkább az élet méltóságteljes folytatása" a kudarc után. Az irodalmi Nobel-díjas magyar író így a "csak azért is" hozzáállásával viszonyult a holokauszthoz és a szabadság hiányához, és "egyedülálló, ragyogó életművet hagy maga után, amellyel saját magának és olvasóinak bebizonyította, hogy van igaz élet a rossz életben".   

A szerző Kertész Imre életútját ismertetve kiemelte, hogy a magyar írót "boldog emberként kell elképzelnünk, holott kisgyermekként, gyerekként és fiatalemberként sem volt része boldogságban". Tapasztalatait a Sorstalanságban dolgozta fel, "a csendes megdöbbenés hallatlan nyelvén, amely normálisként fogja fel a felfoghatatlant".   

A liberális Süddeutsche Zeitung online kiadásában A nyelv szolgálója címmel közölt nekrológot Franziska Augsteintől, aki kiemelte, hogy Kertész Imre "visszahúzódó és a legmélyebben barátságos ember" volt, amin a Nobel-díj sem változtatott, és "az élettől nem várt különösebben sokat, annál inkább az irodalomtól". Sokáig fordításokból élt, igen keveset keresett és egy "icipici" lakásban élt első feleségével, "irodalmi palotája viszont annál nagyobb volt". Könyveit lehet történetekként olvasni, de aki "annyira magasan művelt, mint Kertész, felfedezi bennük a nyugati filozófiát, illetve azt, ami a soá után még tartható volt belőle".   

Franziska Augstein a Sorstalansággal kapcsolatban kiemelte, hogy a regény főszereplője a "náci mészárosok" gondolkodásának természetes eredményeként tekint mindarra a szörnyűségre, amellyel szembesül, és "ez a perspektíva letaglózza és megrázza az olvasót". Ha Kertész Imre nem árulta volna el magától, nem jött volna rá senki, hogy a koncentrációs táborban mindent természetesként megélő fiú nyelvezetét mostohaanyjától vette át, akit nem szeretett, és akinek beszédmódjában "a kispolgárság apoteózisát találta meg" - írta a Süddeutsche Zeitung szerzője.   

A Die Zeit című liberális hetilap online kiadásában A túlélő címmel közölt nekrológot Fokke Joeltől, aki kiemelte, hogy Kertész Imre "nyelvet talált a kimondhatatlanra", és munkássága a holokausztnak az irodalom eszközével kifejezett igazságáról szól. Hangsúlyozta: Kertész Imre csak 1995-ben, a Sorstalanság új német fordításának megjelenése révén kapta meg "az elismerést, amelyet már régen kiérdemelt", és akkor sem Magyarországon, hanem Németországban. Ennek oka mindenekelőtt a valamennyi kötetét meghatározó téma, Auschwitz és a holokauszt, amelyről Kertész Imre egy 2001-es keltezésű naplóbejegyzésében azt írta, hogy a németeken és a zsidókon kívül már mindenki megfeledkezett róla.   

A Die Zeit szerzője hozzátette: Magyarországon sokaknak nem tetszett, hogy Kertész Imre mindig felhívja a figyelmet a magyar történelemnek erre a feldolgozatlan fejezetére. Az író így 2001-ben feleségével Berlinben bérelt lakást a magyarországi "antiszemita légkör", valamint annak a hatására, hogy belátta, főleg Németországban vannak olvasói.

Fokke Joel a többi között hozzáfűzte, hogy amikor Kertész Imre 2002-ben megkapta a Nobel-díjat, egy olyan újságban is "szidalmazták", amely közel áll Orbán Viktor miniszterelnök pártjához, a Fideszhez. Ugyanakkor a kitüntetés bejelentése után alig néhány hét alatt 70 ezer példányt adtak el könyveiből Magyarországon. Kertész Imre élete "egyfajta tranzitövezetben, állandó száműzetésben leélt élet volt". Csak Berlinben, utolsó éveiben "érkezett meg valamelyest", élvezte a város nyitottságát és multikulturalizmusát, és úgy érzete, Németországban szükség van rá. Ugyanakkor ez a fajta élet függetlenséget is jelentett, ami lehetővé tette a holokausztot és annak következményeit "radikális" módon megközelítő életműve megalkotását - írta a Die Zeit szerzője.

A Sorstalansággal kapcsolatban hozzátette, hogy ebből a radikalizmusból 13 évi munkával olyan regény keletkezett, amely "provokáció a holokauszt konvencionális megjelenítésével szemben". Amint Kertész Imre egy helyen írja, "Auschwitz után nem lehet Auschwitzról az Auschwitz előtti nyelven beszélni" - emelte ki Fokke Joel.

Az olasz sajtó is búcsúzott a Nobel-díjas írótól

Kertész, a borzalom tudata címmel emlékezett meg az irodalmi Nobel-díjas magyar íróról olaszországi író- és sorstársa, Giorgio Pressburger a Corriere della Sera olasz napilap pénteki kulturális rovatában.

Kertész művei "komolyan, néha gyötrelemmel szólnak, de sohasem dagályosak, soha nem tűnnek nem eredetinek: irodalmi és filozófiai szempontból olyan erősen fegyelmezett és következetes könyvek, hogy elszorítják a torkot" - írta a Kertész Imrét személyesen ismerő Giorgio Pressburger zsidó származású magyar-olasz író. Pressburger szerint Kertészben "nem volt a gyűlöletnek vagy keserűségnek semmilyen jele. Nem volt benne kérkedés, amiért túljutott a halálos próbán". Hozzátette: "most a világnak le kell mondania egy emberről, aki az emberiség, nemzete, évszázada büszkesége volt. Az az író-, költőtípus, amelyhez tartozott, ma egyre ritkább, de az ő példája bizonyítja, hogy az emberiség mindig képes új példaképeket felmutatni".

Az Il Giornale megemlékezésében azt írta, Kertész sorsa az volt, hogy sorstalan legyen. Halálával a náci lágerek újabb nagy szemtanúja távozott: Kertész Imre megmutatta, hogy a "borzalom nem feltétlenül a sarok mögött bújik meg, hanem velünk van (...)".

Az IlSole24Ore gazdasági napilap szerint Kertész a 20. század titkait fejtette meg. A La Repubblica szerint a "zseniális és szabad" Kertész Imre nemcsak a Soá tanúja volt, hanem elmondta, mit jelentett a nácizmus, a zsidók megsemmisítése és a 20. századi diktatúrák (...), amelyek éppúgy az európai kultúra részei, mint nyelv, az irodalom és a zene. Az Il Fatto Quotidiano szerint Kertész volt az az ember, aki "a borzalomban is a boldogságot kereste".     

Kertész Imre utolsó könyve, A végső kocsma olasz fordítása szeptemberben a Bompiani kiadónál jelenik meg.      

Lidové Noviny: Egész életében szembe ment a sorssal

Kertész Imre egész életében szembe ment a sorssal, de nélküle a 20. század szörnyűségeinek ábrázolása lehetetlen lenne - írja a Nobel-díjas magyar író halála alkalmával Jirí Penás cseh irodalomtörténész a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilapban pénteken.

A Lidové Noviny, akárcsak a többi pénteki cseh napilap közli Kertész Imre rövid életrajzát és felsorolja legfőbb műveit, amelyek csehül is megjelentek Katerina Posová, Dana Gálová, valamint lánya, Adéla Gálová fordításában.

Kertész Imre viszonya hazájával soha sem volt egyszerű, gyakran bírálta a kormányt és nagyon érzékenyen reagált a magyarországi antiszemita jelenségekre. Miután 2012-ben bejelentette, hogy Parkinson-kórban szenved, visszatért Budapestre. Két évvel később Orbán Viktor miniszterelnöktől átvette az egyik legmagasabb magyar állami kitüntetést. "A kitüntetés elfogadása kísérlet volt az egyetértés meglelésére" - írja meg Jirí Penás, aki megjegyzi azt is, hogy a miniszterelnökkel szemben korábban számos kifogást fogalmazott meg az író.

A szerző rámutatott: a Nobel-díjas magyar író gyakran közzétette véleményét a kor legfontosabb kérdéseiről. Az utóbbi időben például markáns véleményeket fogalmazott meg az iszlámról és a migránsügyről. Úgy vélte, hogy ha Európa kitart liberalizmusa mellett, rövidesen a mélybe süllyedhet.

"Olyan írók nélkül, mint Primo Levi, Tadeusz Borowski, Jean Améry, Arnost Lustig és Kertész Imre, a 20. század szörnyűségeinek ábrázolása lehetetlen lett volna. És nem kizárt, hogy a mi századunk képe is" - zárja írását a Lidové Noviny.

Kertész Imre a legismertebb magyar írók közé tartozott. Művei rendszeresen csehül is megjelentek. A Kaddis a meg nem született gyermekért című könyvének színpadi feldolgozását tavaly nyáron a prágai Archa színház is színre vitte - fejtette ki a liberális Mladá Fronta Dnes.  

Horvát kiadó: Kertész Imre az egyik legkiemelkedőbb író volt

Kertész Imre a 20. század közepének és a 21. század elejének egyik legkiemelkedőbb írója volt - mondta Seid Serdarevic, a horvát Fraktura kiadó igazgatója. Kiemelte, hogy Primo Levi és Jorge Semprún mellett Kertész kétségtelenül az egyik legfontosabb író volt, aki a holokausztról írt.   

Serdarevic remekműnek nevezte a Sortstalanságot, amely egy 14 éves fiú szemszögéből mutatja be Auschwitzot, a a koncentrációs táborban vele történteket, valamint visszatérését Budapestre. "Kertész Imre kulcsfontosságú író, akit azért is olvasni kell, hogy megértsük a múltat, de még inkább a jelent, amelyben élünk" - vélekedett Serdarevic. A cikk hosszan ír a Nobel-díjas Kertész életéről és több művét is felsorolja. Horvátul tíz műve jelent meg az írónak, a legtöbbet a Fraktura adta ki.

A holokauszt emlékezeteként méltatta az írót a spanyol sajtó

A holokauszt emlékezeteként méltatták Kertész Imrét pénteki nekrológjaikban a legjelentősebb spanyol napilapok.

"Szövegei rabul ejtik az olvasót irodalmi szépségükkel, ugyanakkor azzal, ahogy leírják ezt a hátborzongató világot, arra kényszerítenek, hogy elgondolkodjunk az abszolút gonoszról" - írja a csütörtökön elhunyt íróról az El País című napilap, amely két oldalt és három cikket szentelt Kertész Imrének.

A Guillermos Altares által jegyzett írás kitér arra, hogy a Parkinson-kórban szenvedő író 2013-ban vonult vissza Magyarországra, miután évekig Németországban élt, és rendkívül kritikus volt országának az Orbán-kormány alatti "autoriter kisiklásával". Felidézte, hogy három éve az El Paísnak adott interjújában Kertész Imre Magyarországról azt mondta: "ott teljes erőből tombolnak az antiszemiták és a szélsőjobboldal". Az író beszélt arról az aggodalmáról is, hogy egyre tűnnek el a holokauszt tanúi, ő az utolsók egyike, aki még egyes szám első személyben el tudja mesélni a történteket.

Kertész spanyolországi fordítója, Adan Kovacsics személyes hangvételű írásban búcsúzott az írótól, emlékezve több évnyi barátságra és közös munkára. Kovacsics szerint a nagy írók, mint amilyen Kertész is, tovább élnek műveikben. "Kertész Imre meghalt, de nagyon is életben van" - fogalmazott a fordító, akinek tolmácsolásában a jövő héten jelenik meg Spanyolországban A végső kocsma című kötet. Ebből a könyvből közölt megjelenés előtt részleteket a La Razón című napilap a Kertész Imre életútját, műveit bemutató nekrológ mellett.

Az ABC című napilap is beszámolt a magyar-zsidó író életéről, idézetekkel tűzdelve a cikket, amelyben korunk nagy írójának nevezte Kertészt, aki aggódott amiatt, hogy a holokauszt borzalmai megismétlődnek Európában.

Az izraeli média az írónak a holokauszt irodalmi megjelenítésében szerzett érdemeit méltatta

Az izraeli médiában megemlékeztek az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre haláláról: az írónak a holokauszt irodalmi megjelenítésében szerzett érdemeit méltatták. A katonai és a közszolgálati rádióban, valamint az írott sajtóban is beszámoltak a magyar-zsidó író életéről, idézetekkel és méltatással búcsúztatták.   

A Háárec című újság honlapja Kertész Imre életrajzi adatai mellett ismertette a Nobel-díj átadásakor elhangzott indoklást, valamint felsorolta héberre lefordított műveit.   

A Jediot Ahronót című újság honlapja, a Ynet hosszas megemlékezésében az író műfordítói munkásságáról is szólt, s a héberül is olvasható Sorstalanság kiemelése mellett hangsúlyozta másik három héberre lefordított műve, a Kaddis a meg nem született gyermekért, A kudarc és a Detektívtörténetnek a fő motívumát, a diktatúrában élő ember szabadságvágyát is. A cikk megemlíti, hogy Kertész Imre 2002-es izraeli látogatásán Jeruzsálemben, szállodája közelében merénylet történt, amelynek hallotta a zaját, ennek nyomán egy Izraellel szolidaritást vállaló cikket írt a megosztott városról.