Közös otthon, saját érzés – Óbudai írók, írók Óbudán
November 17-én – Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150., és az Óbudai Múzeum megalapításának 50. évfordulóján – nyílt meg “Közös otthon, saját érzés címmel egy új időszaki kiállítás a III. kerület múzeumában. A tárlat 28, egykor a kerületben élő írónak, költőnek, publicistának, műfordítónak a munkásságát, illetve az otthon fogalmához és a kerülethez való viszonyát kívánja bemutatni a látogatóknak.
A kiállítás 5 tematikus egységből áll, ezek a következő címeket kapták: a Beköltözők, az Átutazók, az Otthonra találók, a Gyermekkori érzelmek és emlékek, valamint a Sors és kötődés. A felosztás arra utal, hogy egyes alkotók itt születtek, míg mások csak átmeneti otthonnak tekintették a városrészt, esetleg beköltözőként igazi otthonra találtak benne. Vagyis a tárlat arra a kérdésre keresi a választ, kinek mit jelentett Óbuda és Békásmegyer.
Öt szekció jelenik meg a kiállítási térben, egymástól elválasztva, ugyanakkor egymással mégis egy légtérben.
Idézetek, fotók, életművek rövid bemutatása látható a falakon, miközben a kiállítás megálmodói külön tárgyalják az adott szereplő viszonyát Óbudához.
A mellettük lévő vitrinekben pedig egy-egy művész személyes tárgyai kaptak helyet. Minden szekció falán ablak is van, amelyen át régi fényképek segítségével az óbudai háztetőkre látunk. Akkor most kukkantsunk be az egyes szekciókba, nézzük meg, kik laktak itt rövidebb-hosszabb ideig, és milyen kapcsolatot ápoltak a kerülettel!
A Beköltözők címet viselő rész a felnőtt fejjel Óbudára költözött és életük végéig ott is maradt szerzőket mutatja be. Ide tartozott Móra István, Szomory Dezső, Toldalagi Pál, Lakatos Menyhért, Szécsi Margit és férje, Nagy László, illetve Orbán Ottó. Műveikben a városrész kevésbé volt jelen.
Nagy László egy bakonyi település paraszt családjából érkezett Budapestre. Előbb a képzőművészet felé kacsintgatott, ám a 40-es évektől a költészet vált meghatározóvá számára.1959-től az Élet és Irodalom főmunkatársa volt.
A 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja feleségével, Szécsi Margittal 1967-be költözött Óbudára. Óbuda nem jelent meg műveiben, csupán élete utolsó 3 évében született naplója tesz említést mindarról, akit az ablakából látott belőle: a Dunát, a Margitszigetet, az uszályokat…
Haza azonban mindig Felsőiszkázra ment. Gyerekkori, falusi élményei határozták meg költői kifejezésmódját. Szécsi pedig nemcsak felesége, hanem szellemi társa is volt férjének.
Szomory Dezső 1930-tól élt Óbudán, társaságot itt mindig talált magának, ám az ideális otthon csak képzeletében létezett. Teátrális színpadi művei által vált ismertté. Zsidó származása miatt az üldözést sem kerülte el.
Lakatos Menyhért műveiben a cigányság problémái fogalmazódtak meg. Sikerült kitörnie a mélyszegénységből, mérnöki diplomát szerzett. Publikálni csak a 70-es években kezdett. Életművét nemcsak az irodalmi alkotásai képezik, hanem a cigányságért végzett kitartó tevékenysége is.
Az Átutazók csoportjába Kerényi Grácia, Veres Péter, Galsai Pongrác, Hamvas Béla és Tamkó Sirató Károly tartozott. Számukra Óbuda csak egy állomása volt életüknek, igaz, meghatározó erővel bíró állomás.
Az eperjesi születésű Hamvas Béla Budapesten végezte tanulmányait, ő a 20. századi magyar tradicionalista irodalom legjelentősebb alakja, aki hatalmas életművet hagyott hátra.
1937-ben költözött feleségével Óbudára, ám 1945-ben lakásukat felrobbantották. Otthonának és ezzel együtt addigi munkáinak, kéziratainak, egész vagyonának pusztulásával az otthon fogalmát úgy határozta meg, hogy az emberi lény csak a művészetbe emelt természetben lelhet otthonra.
Veres Péter származásából adódóan egész életében a parasztok felemelkedésén dolgozott, és a népi írók táborába tartozott. 1947-től élt Óbudán, de azt soha sem tekintette otthonának. Igazi otthona a magyar vidék világa volt.
Az Otthonra találók valódi otthonra találtak a III. kerületben, igazi óbudaiakká váltak. Szenvedélyesen kötődtek a helyhez, itt élték át életük aktív időszakát.
Ilyen alkotó volt Göncz Árpád, Gyimesi László, Csukás István, Kiss Károly, Krúdy Gyula és Móra László
Göncz Árpád 1947 és 1990 között élt a III. kerületben. Életének minden fontos eseménye ide köthető.
Otthona számára egyúttal a haza szolgálatát is jelentette. Angolból fordított, a börtönévek alatt tökéletesítette nyelvtudását. 1963-as szabadulása után az irodalom, a rendszerváltozás után a politika állt élete középpontjában. Ő nyitotta meg Nagy Imre és társai újratemetését. Köztársasági elnökként is nehéz szívvel hagyta el otthonát. Úgy végrendelkezett, hogy itt is temessék el. 2022 óta egykori lakóháza Göncz Árpád Emlékhely.
Krúdy Gyula nyughatatlan ember, otthont kereső utazó volt, aki az otthonát Óbudán találta meg. Mindössze 3 évvel halála előtt költözött ide, de legismertebb hőseit is ebben a környezetben mutatja be. Szerette a nagyváros mozgalmasságát, a kocsmákat, az éjszakai életet. Nagyon termékeny volt, mintegy 3000 novellát és 60 regényt hagyott az utókorra.
Csukás István költőt, írót gyermekirodalmi alkotásai tették halhatatlanná: Süsü, Pom-Pom, Mirr-Murr…Bár a Szépvölgyi utca II. kerületi részén lakott, óbudainak vallotta magát, ahová a 70-es évek közepén költözött. Óbuda díszpolgárává is választották. Műveinek helyszíne is gyakran ez a kerület.
„A gyermekkori érzelmek és emlékek” címszó alá sorolt alkotók vagy itt születtek, de másutt élték le életük nagy részét, mégis nosztalgiával emlékeztek ifjú éveikre, vagy idősebb fejjel kapcsolódtak Óbudához, mégis megtalálták benne egykori gyermekkoruk elveszett világát. Ide tartozott Varannai Aurél, Demény Ottó, Hollós Korvin Lajos, Kassák Lajos, Féja Géza.
Ami a két utóbbi szerzőt illeti, mindkettő Felvidéken született, bár nagyon különböző életutat jártak be. Féja Géza 1920-ban szökött át Budapestre. Korán kezdett politizálni, miközben műveiben a magyar parasztság problémáit kutatta, küzdve a magára hagyott tanyavilágért. Viharsarok c művéért perbe is fogták. A világháború után egy ideig nem jelenhettek meg művei. Sokszínű aktivitásával a közösségi művelődésbe és az irodalomba egyaránt beírta nevét.
Kassák Lajos a magyar avantgard vezéralakja volt, aki absztrakt festészetével nemzetközi elismerést szerzett magának. Örök lázadó volt, aki többször is megfordult Nyugat-Európában.
Hazatérve alapította meg a Tett c. folyóiratot, amit hamarosan be is tiltottak. Sokáig elszigetelt alkotónak számított, csak halála előtt oldódott a helyzete. Szerteágazó életművet hagyott hátra.
Az utolsó szekció a Sors és kötődés címet kapta, tagjai pedig azok az óbudai szerzők, akik soha sem mentek el a kerületből, ők igazi lokálpatrióták. Egy életen át kötődtek Óbudához, sokszor írásaikban is utaltak a kerületre. Ide tartozott Halász Gábor, Gelléri Andor Endre, Peterdi Pál, Megyesi Gusztáv és Esterházy Péter.
Esterházy a magyar posztmodern legjelentősebb írója volt. Matematikusként végzett az egyetemen, mégis az írás felé fordult. Páratlan műveltség és emberismeret jellemezte. Témái: a család és haza, illetve Isten és az ember kapcsolatának nagy kérdései. Írásait áthatja csípős, groteszk humora.
Peterdi Pál az óbudai sportélet szervezője és krónikása volt. Bár nem ebben a kerületben született, óbudainak vallotta magát. Író, publicista, humorista. Nemcsak tudósított, hanem aktívan is sportolt.
A kiállítás leglátványosabb részei az alkotókhoz köthető használati tárgyak, például Kassák Lajos festőkellékei és horgászfelszerelése, Hollós Korvin Lajos cigarettatárcája, töltőtolla, Gelléri Andor Endre fényképezőgépe, karórája és távcsöve, Nagy László botja vagy az Esterházy Péter íróasztalát főszerepeltető rövidfilm.
Említést érdemelnek a kiállítás egyes pontjain elhelyezett színes ajtók is, amelyek mögött falfestéseket találunk napjaink legmenőbb street art művészeitől. Aki szívesen megnézné a kiállítást, annak igyekeznie kell, mert az csak január 26-áig látogatható.
