Könyv a könyvekről, és nemcsak róluk
Thomas Montasser A könyvtündérek klubja című könyve a könyvekről szól. És arról, amit a könyvek képesek véghezvinni az olvasókon. Mert tudvalevő, hogy az irodalom összehozza az embereket. De nemcsak úgy általában, véletlenszerűen, hanem sokszor pontosan a megfelelő párosítással, sorsszerűen. Ezt Montasser bizonygatja.
Viktor, a főhős is nagy bonyodalmak által… de nem árulom el, mi lesz a szövevényes történet vége.
Viktor Iordanescu képzett komponista, de szakmai tudása és tehetsége nem elég a boldoguláshoz, ebből nem tudja eltartani magát. Ezért egy zimankós napon Romániában buszra száll, és meg sem áll Münchenig. Szerencsésnek mondhatja magát, mert otthon nagyszülei csakis németül beszéltek vele, s a nyelvismeret birtokában gyorsan sikerül állást szereznie. Egy nagy csomagszállító-hálózat alkalmazottja lesz. Körzetében hamar otthonossá válik. Lassanként megismeri azokat az embereket, akiknek rendszeresen szállítja a megrendelt termékeket.
Egy ügyfele mindig csak könyveket rendel szinte kétnaponkénti sűrűséggel. Ez egy titokzatos nevű hölgy – Bianka Martininek hívják –, aki maga is felettébb rejtélyes, mert soha nincs otthon. Így aztán nehezen váltható valóra a futár vágya, hogy megismerkedjen vele.
Egy közeli könyvesboltban könyveket vásárol, s amelyik elnyeri a tetszését, azt a sejtelmes kliensnek ajándékozza néhány soros ajánlással. De továbbra sincs lehetőség a személyes találkozásra, a csomagokat csak az ajtófélfának támasztva tudja otthagyni. Viktor ama bizonyos közeli könyvesbolt tulajdonosával, Wagner kisasszonnyal, egy rendkívül művelt fiatal lánnyal ismerkedik meg közelebbről, vele osztja meg az olvasmányai kiváltotta érzéseit, frissen szerzett tapasztalatait, és nagyon szívesen veszi a könyvkereskedőnő újabb és újabb javaslatait az olvasásra.
Hogy ne legyen egysíkú a történet, Viktorhoz csapódik Leon, egy nyolcéves, korához képest nagyon értelmes és olvasott fiú és egy kutya, akit Pénteknek nevez el – mert ugye, minden jó történethez hozzátartozik egy gyermek és egy kutya is. Mindez megnehezíti a munkáját, mert potyautasait titokban kell furikáznia, ráadásul naponta több száz csomagot kell széthordania és felvennie a visszaküldött csomagokat, ám napjai így vidámabbak, olykor bonyolultabbak, de hasznosabban eltöltöttek lesznek. Leon ugyanis igazi könyvmoly, és ha a megállóhelyek közelében van kiszuperált könyvek bódéja, begyűjt néhányat közülük, s azokat együtt olvassák Viktorral és Péntekkel, mármint Leon olvas, Viktor és Péntek hallgatja.
A regényben rengeteg idézet jelenik meg más könyvekből, azokból, amelyeket Martini asszony olvas éppen felettébb ízlésesen berendezett lakásában, vagy esténként Viktor a bérelt szobájában. A szöveg legvégén egy lista segít eligazodni ezekben a könyvekben.
Egyúttal könyvajánlónak is tekinthetjük az idézetek mellett olvasható megjegyzéseket, magyarázatokat, illetve a regény szereplőinek vélekedését, beszélgetését az egyes könyvekről. Csak néhány könyvcím: A szürke ötven árnyalata, Az ezredes úrnak nincs, aki írjon, Pi élete, A kincses sziget, Az igazi csoda, Vizet az elefántnak, Tom Sawyer kalandjai, A királynő olvas, A varázshegy és még jó néhány. Természetesen a szerző nevének, a kiadónak, a kiadás évének feltüntetésével.
De senki sem gondolhatja, hogy a könyvek és az irodalom az egyetlen szál, amely fogva tartja az olvasót. El kell olvasni ezt a kellemesen szórakoztató regényt, nem kell rá több egy-két esténél – sajnos. Azért sajnos, mert nagyon jólesik az olvasása, hiszen nemcsak új emberekkel és új történetekkel ismerkedhetünk meg, hanem további sok-sok könyvvel is, bőven válogathatunk az új olvasnivalókban.
Újfent beigazolódik, hogy az irodalom sokaknak jelent egyfajta biztos kikötőt, ahová elmenekülhetünk, világokat hódítunk meg általa, messzi tengerekre, de még a csillagokon túlra is eljuthatunk. Nem is véletlen, hogy a szerző ezt az alcímet adta művének: Történet a képzelet erejéről, az olvasás öröméről és a szerelem útvesztőiről.
