Költők és testi-lelki nyavalyáik
Czeizel Endre (1935–2015) orvos-genetikus a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben sok érdekes könyvet publikált, emellett egyfajta tévésztár is volt. A tudományos ismeretterjesztés egy sajátos műfajában jeleskedve igyekezett felhívni a figyelmet a genetika eredményeire és fontosságára, eközben nem rejtette véka alá, hogy mi minden érdekli őt magát.
Különösen a művészek: írók, muzsikusok, festők, színészek és mások életéről közölt „bizalmas” adatokat, csak úgy elejtve az előadásai során, így talán nem is hatott a meglepetés erejével, hogy egy olyan könyvvel rukkoljon elő, amelyben „tételesen” is számba veszi az ezzel kapcsolatos ismereteit.
A szóban forgó, már jóval a rendszerváltás után kiadott könyve – Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? – a magyar költőgéniuszok testi és lelki betegségeit mutatja be, arra is keresve a választ, hogy ezek a nyavalyák hatással lehettek-e a költészetükre, de azt is jól mutatja, miért fontos, hogy az olvasók a költők életéről többet is tudjanak a műveik puszta ismereténél.
Megjelent a Magyar7 2023/25.számában.
